Macska élet-halál között

A fizika absztraktabb képviselői szerint a macska élet és halál köztes állapotában lebeg, amíg egy megfigyelő fel nem oldja ebből az állapotból. Legalábbis ez a Schrödinger-féle gondolatkísérlet végkövetkeztetése. Képzeljünk el egy ketrecbezárt macskát és egy ráirányított pisztolyt! A fegyver kioldásáért felelős érzékelő akkor lép működésbe, ha részecskével bombázzuk.

A kísérletvezető egyetlenegy fotonnal megbombázza az érzékelőt. Mi történik ezután? Ha a foton korpuszkuláris jellegét vizsgáljuk, akkor a kioldó-mechanizmus működésbe lép és a macska az örök vadászmezőkre távozik, azonban ha a hullámtermészetét vesszük figyelembe, akkor kedvencünk tovább nyalogatja magát börtönében.

A macska élete tehát a megfigyelőtől függ. Az elméleti fizikusok szerint a macska a megfigyeléséig a lét és halál valamilyen köztes állapotában létezik. A rá irányuló figyelem életed ad, vagy életet vesz el.

Ez az egyszerű gondolatkísérlet már többször meggyőzött afelől, hogy soha nem fogom megérteni a kvantumfizikát.

Új hozzászólás

Hozzászólások

A hozzaszolasom elso fele (vagyis otven szazaleka). A Schrodinger-macska kiserletnek ez a peldazasa nem helyes, mert ebben a felallitasban (ha fotonnal bombazzuk a detektort) a macska mindenkepp meghal. A foton ugyanis egyszerre hullam es reszecske is : hogyha a kioldo szerkezet kimondottan csak reszecskere erzekeny akkor a foton mukodesbe hozza es a macska meghal; ha pedig kimondottan csak hullamra lenne erzekeny akkor a foton ugyanugy aktivalna. Mindez fuggetlenul attol, hogy eppen a foton melyik aspektusat vizsgaljuk. Az eredeti gondolatkiserletben pisztoly helyett mergezo gaz van (ez lenyegeben nem is fontos), foton helyett pedig egy olyan atommag szerepel, amely egy meghatarozott ido utan (1 ora) elbomolhat (50 % - os valoszinuseggel) es kibocsajthatja a reszecsket, amely aktivalja a kioldo szerkezetet.

Na de akkor hol itt a paradoxon? Ha az érzékelő a fotonnak csak a részecske jellegére érzékeny, és hullámként vizsgáljuk a kibocsájtott fotont, akkor szerinted miért hozza működésbe a kioldó szerkezetet?
A Schrodinger kiserlet vegkoveztetesevel sem ertek nagyon egyet. Azzal, hogy a doboz kibontasaig (mert a macskat egy dobozba teszik) a cicusnak dupla allapota van: elo es holt es hogy ez pedig mar paradoxon. Bizony paradoxon lenne, ha tenyleg ez tortenne, de ilyen nincs. A cica vagy tuleli a kiserletet vagy nem, a valoszinuseget pedig a bomlasi esemeny valoszinusege hatarozza meg. Ez csupancsak annyit jelent, hogy a kiserlet kezdesekor (es az elott) nem tudunk pontos kijelentest tenni a kimeneterol: sem arrol, hogy tuleli-e, vagy ha nem, akkor melyik pillanatban fog meghalni. Amig a kiserlet tart, szamunkra a cica allapota ketes, de semmi esetre sem kettos.

A macska nem lehet elo es holt egyszerre, ez nyilvanvalo.
Sajnos a neten olyan vegyesz es matek doktorok osztjak az eszt a fizikarol, akiknek halvany gozuk sincs hozza.

0:41:20
Lecture 7 | Quantum Entanglements, Part 1 (Stanford)
http://www.youtube.com/watch?v=F3viANPhfD0&feature=related

Susskind a hurelmelet egyik megalapozoja, az egyik ember a foldon, aki tenyleg ert a kvantumfizikahoz.

Ennyi.

Igazad van Méhész abban, hogy rosszul fogalmaztam meg a kísérleti helyzetet. Lényegét tekintve az eredeti kísérleti helyzet nem különbözik az ismertetettől, id. John. D. Barrow:

„Tegyük fel, hogy bezárunk egy macskát egy szobába, ahol van egy Geiger-Müller-számláló, valamint egy radioaktív minta, mely időnként részecskéket bocsát ki. Ha a számláló egy órán belüól detektálja a (gyakorlatilag véletlenszerűnek tekinthető) radioaktív bomlások egyikét, akkor egy szerkezet a szobába mérges gázt enged, amely a macskát pillanatok alatt megöli. Ha egyetlen atom sem bomlik el az egy óra alatt, akkor a macska életben marad. A kísérlet akkor zárul, amikor egy óra múlva benézünk a szobába, hogy eldöntsük, él-e a macska vagy halott.”

Az általad felvázolt klasszikus fizikai szemléletet idéző nézőpont szerint a Schrödinger-paradoxon egyszerű fizikai jelenség, sok hűhó semmiért... :)

A macseknek nem dupla állapota van, mint ahogyan írod, hanem a hullámfüggvénynek megfelelően valamiféle köztes-állapotban lebeg. A macska a koppenhágai értelmezés szerint nem létezik a megfigyelőtől függetlenül...

Véleményem szerint a vita tárgya tulajdonképpen az, hogy elfogadunk-e valamilyen realista nézőpontot, vagy hiszünk Bohr-nak és azt mondjuk, hogy a macska léte a megfigyelőtől függetlenül nem igazolható. Nincs tőlünk független valóság, a megfigyelés a valóság szerves része kell, hogy legyen. Mivel nem tudjuk a kísérlet kimenetelét, a várakozási egy óra alatt a macskáról alkotott képzetünk egy olyan cicus, mely valóban az élet és halál köztes állapotában lebeg. Nem tudni, hogy mi lett a kísérlet eredménye amíg fel nem nyitjuk a dobozt. Éppen ezért a macska állapota ismeretlen a kísérlet ideje alatt.