Szeret a Kedves

A minap este három órás késésben bandukoltam hazafelé, s próbáltam elképzelni a Kedvest, amint meleg vacsorával, szerelmes szavakkal, gondos gesztusokkal jelzi, hogy igen, tudom, sokat dolgoztál, éhes vagy, fáradt vagy, törődést szeretnél.

Túlóráid idővel pénzé nemesülnek, a pénz pedig biztonságot és jólétet jelent nekünk és eljövendő gyerekeinknek. Megértelek tehát, támogatlak erőfeszítésedben, megkíméllek az itthoni munkától, meleg vacsorával várlak, megmasszírozom megmeredt válladat, meghallgatom nyavalygásaidat. Megnyugtatlak, hogy te vagy a legnagyobb lángész, akit valaha ismertem, s ezt oly burkoltan teszem, hogy ígérem, elhiszed nekem. Végezetül bekenegetlek egy nélküled nem is tudom mit csinálnékkal, majd megkérlek, hogy segíts megjavítani a számítógépet, kikérem tanácsodat a nevelésben, elmesélem a szoptatós mama menstruációs problémáját, meghallgatom szélesívű gesztusaiddal alátámasztott idegen szavakkal tűzdelt magasröptű elképzelésed, s közben csüngök az ajkadon, meresztgetem szemeimet, szemmel láthatóan felnézek Rád.

Ezen méláztam, miközben zötykődtem a Helyi Érdekeltségű Vasúton, majd gyorsított tempóban, a biztos győzelem reményében hazavágtattam. Kilenc óra volt már amikor átléptem a lakás küszöbét. Az ajtónyílásra rendszerint gyors, lelkes üdvözlés a válasz, melyre ilyenkor a családfő megfontoltságával magamban elszámolok 5-ig, ezalatt besétálok az előtérbe, és szelíd mosollyal az arcomon öblös hangon köszönök. Gondosan megnyikorogtattam az ajtót, lábammal erőteljesen dobbantottam, hogy érzékelje jöttömet, ennek ellenére néma csend fogadott. Az ajtótól a nagyszoba bejáratáig semmi nem törte meg ezt a nyomasztó, fülledt némaságot, sem a mosoly, sem érdeklődő testtartásom, sem az enyhén  oldalra hajtott fejem nem jelentett sokat: a Kedves le sem vette tekintetét a képernyőről, üdvözlése tompán koppant a falon. Tudtam, hogy neheztel rám, hogy zavarja az a tény, hogy várhatóan mindössze 2 órányi időnk maradt lefekvésig.

Nem erőltettem a dolgot, elvégre ha nem, hát nem, ha nem akar, akkor nem kap meg, ha azt akarja, hogy a maradék két órát is haragban töltsük el, akkor úgy lesz, én nem fogok keresztbe tenni, az biztos. Eléggé fáradt és meggyötört vagyok ahhoz, hogy most ne bocsátkozzam értelmetlen szabadkozásba , s különben is, mióta kell az embernek mentegetnie magát amiatt, ha látástól vakulásig dolgoznia kell?! Felháborító, hogy ennyi együttérzés sincs benne, hogy a fizetésemelés jól jönne ha lenne, de ennek érdekében nem támogat, nincs mellettem a nehéz percekben. Elmúlt a HÉV-től az ajtónkig tartó lendület, egy pillanat alatt a semmibe veszett, úgy éreztem, hogy magamra maradtam fásultan, meggyötörten. Mialatt csendes magányomban átöltöztem nyomkodtam a szemem, hátha sikerül némi fájdalmat kicsikarnom belőle. Bágyadtan pislogtam, első utam a hűtőhöz vezetett, majd beszóltam, jöjjön ki az ebédlőbe, egyen velem egy keveset. Kijött, tömtem magamba a vajkrémes szeleteket, közben a semmibe bámultam, próbáltam felhívni figyelmét mélységes fájdalmamra. Bizonytalanul csendült fel a kérdés: jól vagy? Nem, fáj a fejem, szúr a szemem, fáradt vagyok, hosszú napom volt. Azt észrevettem, mondta egykedvűen, majd elhangzott a szokásos kérdés: történt valami érdekes, van valami hír? Hallgattam, tudtam, erre a kérdésre nem igazat vár, hanem azt, hogy hazudjak neki egy szebb, tartalmasabb valóságot a mostaninál. Gyorsan lefuttattam agyamban egy gyors helyzetelemzést, majd rájöttem, hogy ennek semmi értelme, az lenne a jó, ha a kedves mosolyogna, és olyan lenne a hangulat, mintha hat órakor jöttem volna haza. Miért olyan fontos Neki, hogy időben otthon legyek? Miért nem örül annak, hogy sokat dolgozom, szépen hízik a karrierem, melynek egyenes következménye a fizetésemelés, a jobb lét? Mert fontosabb Neki az, hogy itthon legyek, hogy ne két óra, hanem öt teljes együtt töltött óránk legyen lefekvésig. Hogy vagyok ilyen idióta?! Ez a nő egykedvűségével, makacs némaságával ismételten bebizonyította azt, hogy nem a túlélési stratégia tart össze bennünket, hanem valami sokkal több annál. Megtört a csend: elmeséltem a nap hírét, majd ismét köszöntöttük egymást.
Tartalmas két órának néztük elébe.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről