Káosz zseni nélkül - 2. rész: A döntésképtelenség

ConductorA zűrzavar hátterében végső soron döntésképtelenség húzódik meg. Azért hagyjuk szanaszét dolgainkat, mert nem tudjuk eldönteni, hogy mit tegyünk vele. Pavlina szerint a szétszórt embereknek nincsenek bejáratott szervezési stratégiáik, következésképpen minden egyes döntést csak nehezen tudnak meghozni: nincsen gyakorlatuk annak megállapításában, hogy minek hol a helye.

Azok a személyek, akik meghatározott eljárásokat dolgoztak ki dolgaik szervezéséhez, jóval kevesebb döntési helyzetbe kerülnek, automatikusan képesek elhelyezni dolgaikat. Pavlina nézőpontja enyhén szólva perfekcionista alapokon nyugszik; sejtésem szerint pontosan az ilyen alkatú emberek képesek precíz szervezési eljárásokat elsajátítani, olykor meglehetősen steril módon...

A skálafüggetlen íróasztal

Nyilvánvaló, hogy alapfokú szervezettség nélkül nem beszélhetünk hatékony munkavégzésről, de néhány asztalon heverő könyv és jegyzetpapír látványától még nem kell rögtön arra gondolnunk, hogy javíthatatlan zűrzavarpártiak vagyunk. A kreatív légkörhöz elengedhetetlenül szükség van véletlenszerűen szétdobált jegyzetpapírokra, ottfelejtett bögrékre... vagy ahogyan Csermely Péter mondaná: a cuccokkal megrakott íróasztal skálafüggetlensége jótékonyan befolyásolja hangulatunkat.

Van azonban egy küszöbérték, melyen túl ez a „jótékony hatás” valóban akadályoz a munkában:

  • az ottfelejtett bögrébe belekövült a zacc,
  • a csuporban található tíz filctollból egy sem ír,
  • az asztalon heverő papírok zömének már nincs aktualitása.

Tagadhatatlannak tűnik, hogy a hatékony munkavégzés elengedhetetlen feltétele az automatikus döntéshozatalra való képesség, ehhez bejáratott kategóriarendszerekre, szervezési eljárásokra van szükség.

Nem hiszem, hogy azért

Nem hiszem, hogy azért hagyjuk szanaszét, mert nem tudjuk eldönteni mit tegyünk vele. Ez valószínüleg fel sem merül - mármint a döntéshelyzet - hiszen akkor nagyon lelassulnánk az állandó töprengés miatt. Sokkal inkább segítségünkre lehet az összefogottság és józanság. Azt hiszem mindkét "paraméter" szükséges. Meglehet, hogy a rendre való igény egyfajta esztétikai érzékkel, érzékenységgel is társul, de erre vonatkozó kutatás vszínüleg még nem készült. Elfogadom, hogy a sterilitásig pervertált rendszeretet beteges, ugyanakkor látni kell, hogy a káoszt átlátó zseni mítosza igencsak kivánatos tudományhívő, feltörekvő akadémikus körökben.

Lehet, hogy a "zseni átlát

Lehet, hogy a "zseni átlát a káoszon" csak akkor igaz, ha ő teremtette azt, és így kívül belül jól ismeri :) Pl Einstein és az általános relativitáselmélet. Kezdetben csak egy csomó hülye betű, meg pár szám volt az egész, ellenben Einstein A Világegyet látta benne. Abszolút vitán felül áll a zsenialitása, pedig az a káosz csak egy végletekig átgondolt szép és egyszerű rendszer :]

A felvetésed jogos: mit

A felvetésed jogos: mit tekintünk egyáltalán rendezetlenségnek? Véleményem szerint a használhatóság mértéke a vízválasztó ebben a kérdésben. Tehát olyan cuccok legyenek körülöttünk, melynek van valamilyen szintű aktualitása. Minden más kerüljön ki a látószögből, mert akadály!...

És mi van akkor, ha a

És mi van akkor, ha a látószög nagyon rövid időn belül nagyon nagy módosuláson megy keresztül. Akkor új információkra van szükséged. Egy ilyen váltást vagy magadban tudsz lekezelni, vagy mondjuk 30 kínai titkárnővel .. akik állandóan pakolják az asztalodat, esetleg egy jól rendezett dokumentumrendszerrel a gépen.

A rendezetlenseg merteke az

A rendezetlenseg merteke az entropia, ennek novelese / novekvese a vilagegyetem egyik alapveto torvenye. Ne banjunk tul ellensegesen vele :)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről