Alvásparalízis rettegés nélkül?

Meglepő e-mail fogadott ma reggel az alvási paralízissel járó rettegéssel kapcsolatosan. Részlet:
"Az alvási paralízis nem feltétlenül jár rettegéssel. A szokatlan szituáció, a tehetetlenség (illetve annak érzete), és a jelenséget körülölelő misztikum miatt sokan önkéntelenül is rettegnek ilyenkor, de ez nem a jelenség, hanem egyéb tényezők függvénye.

Mind ismerőseim, mind a saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy van, aki egyáltalán nem fél alvási paralízis közben, bár az kétségtelen, hogy így vagy úgy mindenképpen kényelmetlenül érzi magát.
Az előfordulás aránya a lakosság körében szerintem megközelíti vagy eléri a 100%-ot. Ez persze csak tipp. Az ok, amiért ilyen ritkán hallunk róla hasonló az álommal kapcsolatos esetekhez. Az emberek jelentős része ritkán emlékszik az álmaira, pedig minden éjjel álmodik (bár van aki REM-ből felébresztve sem emlékszik semmire). Ugyanígy elfelejtheti az alvási paralízist, illetve reggel ha emlékszik is rá, elhessegeti magától, mondván csak álmodta." (részlet F.B. leveléből)

"Az alvási paralízis nem

"Az alvási paralízis nem feltétlenül jár rettegéssel." Határozottan egyetértek. Ha az ember ismeretlen helyzetbe kerül, nem biztos, hogy rögtön pánikkal reagál. Esetünkben sem biztos, főleg azoknál, akiknél mondjuk a hallucinációk teljesen el is maradnak. Ezt már régebben is akartam mondani, de nem biztos, hogy jó ötlet, ha az alvási paralízis elsődleges ismérveként a félelmet jelölöd meg (azt hiszem, ezt mondtad korábban). Szerintem egyértelműen a bénultság állapotából kell kiindulni. "Az előfordulás aránya a lakosság körében szerintem megközelíti vagy eléri a 100%-ot." Ha abból indulunk ki, hogy a bénultság az alvás alatt természetes (100%), akkor tulajdonképpen igaz lehet, hogy szinte mindenki átél néha, de legalább egyszer ilyesmit felébredés vagy elalvás környékén, még ha csak pillanatokra, másodpercekre is. Abban is biztos vagyok, hogy nem találnánk olyan embert, aki soha nem álmodott még olyasmit, hogy bénultan fekszik és nem tud megmozdulni. Tulajdonképpen azt kéne belőnünk, hogy hol vannak a határok a REM, a REM-be beszűrődő bénultság, a bénultságra tudatosan felébredés és a teljeskörű, hallucinációkkal megspékelt alvásparalízis között.

"Abban is biztos vagyok,

"Abban is biztos vagyok, hogy nem találnánk olyan embert, aki soha nem álmodott még olyasmit, hogy bénultan fekszik és nem tud megmozdulni." Emlékeim szerint soha nem álmodtam bénultan fekvőst. A maximum olyan volt, mintha mézben mozognék. Nehezen, fárasztóan, de akkor is mozogtam.

de ha már

de ha már alvásparalízis... Arra többször is volt példa, hogy valamely irreális, és kifejezetten kellemetlen/ijesztő/félelmetes álmom közben rájöttem, hogy ezt bizonnyal csak álmodom, és tudatosan próbáltam felébredni. A folyamat számomra is érdekes, főleg megfoghatatlansága miatt. A kimenetel (persze azokban az esetekben, amikre emlékszem:) azonos volt. Egy darabig csak próbálkoztam, de semmi, de mert a meggyőződésem, hogy ez álom egyre erősebb volt, a tudatom valóban "felébredt" - ekkor jött a nehéztest, bénultság, de ez már nem igazán álom, szerintem. Nem az, mert nem álmomban vagyok bénult, az álom pereg tovább, és mellette van jelen a tudatom. Sokszor mint egy filmben, úgy látom magam az álomban, miközben érzékelem a testem, és tudatosan próbálok kilépni a helyzetből. Az állapot rövid szokott lenni, mert kitartóan próbálkozom olyankor a megmozdulással, a szemem kinyitásával. Amint ezek valamelyike sikerül, egy pillanat alatt teljesen éber vagyok, fizikailag is. A félelem csak addig szokott tartani, amíg tudatosul bennem, hogy ez csak egy álom - onnantól vége, mert tudom, hogy nem eshet bajom (és másnak sem, még akkor sem, ha a pergő álomfilmben baj van), és amúgy is rögtön felébresztem magam. Tudom, hogy sikerül.

Ja, volt eset, amikor

Ja, volt eset, amikor "beszorultam", igy neveztem a retteges nelkuli alvasparalizist.Tudtam, hogy csukva a szemem es megis latok.Onnan vettem eszre, hogy beszorultam,hogy sokkal fenyesebben lattam a korulottem levo targyakat mint a valosagban.Tudtam, hogy nem sokat tehetek, arra gondoltam megvarom, amig hazajon X, o majd benyit es akkor felbredek.Es akkor hirtelen eszembe jutott, hogy talan meg is hallhattam.Eloszor csak szaraz tenymegallapitas volt aztan elontott az iszonyatos felelem, hogy tenyleg.Ez a nagy intenzitasu elmeny kiragadott es sikerult felebrednem.

hát, szép

hát, szép történet... Egy ismerősöm mesélte, hogy rendszeresen élt át alvásparalízist a következőképpen: lemerevedett, a torkában dobogott a szíve, tudta, hogy megint bekövetkezik az, amitől retteg. És valóban: ahogy kigondolta, rögtön hallotta, hogy valaki nyitja a bejárati ajtó zárját, ő tudta, hogy az Idegen Erő az, aki azért jön, hogy mellkasára feküdjön és kiszívja életerejét. Minden egyes lépés, melyet a szoba ajtajáig megtett felért egy újabb szorítással azon bizonyos lelki spanyolcsizmán, melytől szabadulni nem állt módjában. Sokszor átélte ezt az élményt, ennek ellenére nem tudott szabadulni tőle. Bájos dolgok ezek...

Alvásparalízis közben én

Alvásparalízis közben én is úgy érzem, hogy csukott szemmel látok, de egyszer észrevettem egy "hibát" a képen, azóta úgy gondolom, hogy amit ilyenkor lát az ember, az is csak álomkép, de valamiért tényleg olyan, mint a valóság. Az ember a saját szobáját látja mozdulatlanul.

Igen igen, van ilyen is, pl

Igen igen, van ilyen is, pl a sötétítőt vettem eszre hogy nincs elhúzva, pedig tudtam, hogy lefekves előtt biztosan elhúztam. De valóban van eset amikor minden tökéletes, es pl. az időközben megérkező emberkek beszélgetését hallom az ablak alatt és noha nincs kedvem "hallgatózni" tudom biztosan kik cseveresznek. Ébredes utan igazolódni látszik minden. Ez meg hasonlók történetesen nappali szendergéskor történnek leginkabb.

Soxor áteltem en is azon bájos :) dolgokat, de fokozatosan sikerult szabadulnom tőle. Ugy tapasztaltam, ahogy apad a félelem ugy egyre inkabb lehet idomítani a lényt és végül talán integrálni. Az Idegen (ki)léte azomban még mindig rejtély maradt: mentális termék vagy valami objektivebb létező?

Hogyan szabadulhatok meg

Hogyan szabadulhatok meg ettől az alvásparalízistől? Az elmúlt hat hónapban, szinte heti rendszerességgel átélem, gyakran éjjelente többször is . Olyankor, a bénultság és a nehéz légzés mellet, kegyetlenül erősen zúg a fejem/fülem. Ha valaki tud, segítsen!

Mindenekelőtt az segít, ha

Mindenekelőtt az segít, ha minél többet megtudsz a témáról. Ajánlom figyelmedbe hphp blogját, számos releváns cikket lefordított a témában.
Néhány tipp az alvásparalízis elkerüléséhez:

  1. Leggyakrabban a stressz és az alvászavarok állnak a háttérben. Arra kellene odafigyelned, hogy minimálisra csökkentsd hétköznapi stresszokokat.
  2. Legtöbbször háton fekve jelentkezik, következésképpen ha az ősrégi módszert követve, felkötsz egy teniszlabdát a hátad közepére, ezzel megakadályozhatod, hogy az éjszaka során ilyen pozícióba kerülj. Így vélhetőleg el fogod tudni kerülni az alvásparalízist.
  3. Tudd meg, hogy a családban még szenvednek-e ilyesmitől (egyes kutatások szerint öröklődhet a hajlam az alvásparalízisre)
  4. Ha bátor vagy, és érdekel a tudatos álom, olvasd el Ian Wilson könyvét, és használd ki ezen állapotaidat arra, hogy tudatodat megőrizve juss át az álmok világába
  5. Ha nagyon nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, keresd fel az alváslaboratóriumot Budán, nagyon segítőkész orvosok vannak arrafelé. Ehhez szükséged lesz a családi orvosodtól beutalóra.

Ha már az alvásparalízis állapotában vagy:

  1. Végezz apró mozdulatokat! Kényszerítsd magad arra, hogy megmozdítsd valamelyik lábujjad. Kitartó erőfeszítés árán sikerülni fog. Ha megmozdítod valamelyik testrészed, az alvásparalízis megszűnik.
  2. Ha félsz, vagy nagyon kellemetlen érzés kíséri az alvásparalízist, imádkozz, vagy hosszasan ismételj egy mantrát: ezáltal figyelmedet személyes tudattalanod pozitív aspektusaira fókuszálod. Nem kell higyjél benne, csak tedd meg: segíteni fog a félelmed legyőzésében.

Remélem segíthettem, ha további szupportra lenne szükséged, kérlek

  • írj ide, ha nem zavar, hogy publikusan beszélgetünk a témáról
  • vagy ide a személyes kapcsolatfelvéthez

Az apró mozdulatok nálam

Az apró mozdulatok nálam is beváltak. A másik próbálkozásom a hirtelen erős mozdulat volt, de ezzel vigyázni kell, mert a bénultság hirtelen múlik el, és volt, amikor lefejeltem a falat.

Mindenekelőtt köszönöm a

Mindenekelőtt köszönöm a tippeket! Apró mozdulatokkal már próbálkoztam, de akárhányszor megpróbáltam mozdulni, az a zúgás amiről beszéltem felerősödött -elviselhetetlenné! És ami a legkellemetlenebb az egészben, hogy amikor felébredek, vagy magamhoz térek, a füleimben még hallok egy enyhe zúgást (és persze félek visszaaludni). Ebből arra következtetek, hogy a zúgás nem csupán egy hallucináció. Félek, hogy kárt tehet bennem.

olyan zúgás, mint amikor a

olyan zúgás, mint amikor a rádiót csavargatod, s nem fogsz be semmit?

Ha régóta tart a dolog, és nem tudsz ilyen módszerekkel enyhíteni rajta, akkor mindenképpen javaslom, hogy keresd fel az alváscentrumot. Az orvosi vizsgálat mindenképpen segít abban, hogy a jelenség fiziológiai hátterét feltárják, ami rendkívül lényeges.

Mindezek mellett véleményem szerint aggodalomra nincs ok. Számos alvásparalízist átélő emberrel beszéltem már, a legtöbben tudatosan megtanulják irányítani ezeket az állapotokat. Legközelebb ha ismét ebben az állapotban vagy, gondolj arra, hogy ez csak egy alvásparalízis, és semmi bántódásod nem eshet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a félelmen kívül tényleg nem érheti egyéb az alanyt... ezt tartsd szem előtt, és meríts belőle bátorságot!

Hú de jó hogy rátaláltam

Hú de jó hogy rátaláltam erre az oldalra. azt hittem csak én szenvedek ettől a dologtól. orvoshoz nem mertem fordulni, hogy ne nézzen hülyének. meg ezt nehéz is elmagyarázni. Rám akkor szok jönni ez a bénultság ha úgy alszom el hogy nem megy a TV. Az előtt még nem jöttem rá hogy ha megy a TV akkor általában nem történik ez velem. Én mindig nagyon félek, mert azt hiszem hogy meghaltam. Az a legrosszabb hogy "alszok" de közben magam körül látok mindent. Ha elalszok és valaki ott van mellettem a szobamba akkor is látom őt, sőt hallom is de nem tudok megmozdulni. ilyenkor én is ugy próbalok felkelni hogy probalom valamimet megmozditani, de van hogy ez sem sikerül elsőre. ilyenkor pihenek és újra probalkozok. de ez nagyon megvisel. van hogy mire nagy nehezen felébredek és egyből leteszem a fejem és ugyan abba az állapotba vagyok. Nekem a TV-vel sikerült ezt valamennyire visszatartanom.

Sziasztok, Több, mint 6

Sziasztok,
Több, mint 6 éve van alvásparalízisem, és van benne valamennyi tapasztalatom. Eleinte kb havonta egyszer jelentkezett, és nagyon féltem, nagyon durva is volt, szinte az összes kísérő tünetével együtt jelentkezett: bénulás, rettegés, elviselhetetlen zúgás- gyorsuló és hangosodó zakatolás(de nem a szívdobogás hangja!), álom, amiben valamilyen erős szenvedély van jelen: szexualitás, mély undor, gyűlölet, rettegés, vagy túl erős vonzódás valamihez/ valakihez: ezek általában kiváltó okai az alvásparalízisnek. Ezen kívül tapasztaltam még jelenlétet is, mindig EGY gonosz erőét, végtelen sokféle alakban, mintha rejtőzködne, de mindig az az ember érzése, hogy a lénye ugyanaz. Ezen kívül volt zene is, volt, hogy hallottam: beszélnek hozzám - az Erő beszél, volt, hogy megsimogatott (legalábbis úgy éreztem), volt, hogy azt láttam a nyitott szemeimmel, hogy az ágyam fölött áll és néz, egyszer pedig úgy éreztem, felemel a levegőbe a karjaiban, beszélt hozzám és láttam is, és aztán azt vettem észre, hogy a testem egy helyben maradt és én nem bírok megmozdulni. A kellemes zene, simogatás, lágy beszéd stb ellenére mindig éreztem az egyértelmű, kérlelhetetlen, könyörtelen, már- már érzelemmentes rosszindulatot.
Azóta gyakrabban jelentkezik a dolog, szinte minden nap, ill. minimum hetente. Viszont egyszerűsödött: már nincs bennem félelem, mert megszoktam, inkább unom. De a bénulás, a jelenlét, a rosszindulat sugárzása megmaradt. Viszont szerencsére a zúgás és a halálfélelem eltűnt, az egész dolog is valahogy gyengébb, elviselhetőbb - bár gyakoribb.
Nem tudom, hogy lehet hosszú távon elkerülni vagy meggyógyítani az alvásparalízist, de apró tippeket tudok adni, ami nálam bevált. A megmozdulás valóban segít: ha sikerül, szabad vagy. Nálam apró mozgás nem elég, ha sikerül is nagy nehezen, a bénulás (és a jelenlét és stb) folytatódik, nem történik semmi. Erőteljesebb mozdulat kell, néha az sem elég, ha valaki felráz. Érzem, hogy ráz, látom is, de csak nem bírok szabadulni. Bár általában a kitartó és erőteljes ébresztgetés, rázogatás már megteszi. Ha magadtól szabadulsz ki, és visszafekszel aludni - ilyenkor ugyanis az ember hihetetlenül kimerült és álmos, akkor folytatódhat minden, ahol abbamaradt. Erre tipp: állj föl, sétálj egyet a szobában, mozgasd meg a tagjaid, végezz 1-2 percig tornagyakorlatokat, mozgasd ki a tagjaidat!!! Ez általában elég, de jó, ha van a közelben egy pohár hideg víz, abból egy- két korty is segíthet, illetve gyújtsd föl rövid időre a lámpát, tudatosítsd magadban testileg- lelkileg a fizikai valóságot. Ha ezt megteszed, és kellőképpen magadhoz térsz, főleg az izmaid, akkor utána nyugodtan vissza lehet feküdni aludni, garantáltan nem fog jelentkezni már azon az éjszakán. Amúgy délutáni alvás során gyakoribb, és mindig félálomban jelentkezik (nálam). A "jelenlétet" eddig mindig éreztem, méghozzá rossz indulatút, de már nem félek tőle, megszoktam, szinte már barátok vagyunk :)) A legrosszabb, amit "az az erő" tehet: maga az alvásparalízis!!!!! Amikor "benne vagy", már nem igazán árthat, legalábbis én ezt tapasztaltam, legfeljebb kárörvendően kinevet (legalábbis úgy érzed), vagy rosszabbul érzed magad tőle, de mindez megszüntethető, ha sikerül kikerülnöd ebből az állapotból.
Maga a tudatosság, a félelem hiánya NEM szünteti meg az állapotot. DE könnyebbé, elviselhetőbbé teszi, illetve félelem mélkül gyakran hamarabb elmúlik és kevésbé súlyos. Félni tényleg nem érdemes, a legrosszabb, ami történhet alvásparalízis során, úgy vélem, maga az alvásparalízis, utána már csak ki kell kerülni belőle.
Egyenlőre ennyi, és ne aggódjatok, együtt lehet élni vele!
Egy laikus tapasztalatai önmagán.

Kedves Barca, az a jó

Kedves Barca, az a jó hírem, hogy októberben meghívott szaki fog írni a témáról! Remélem, hogy minél több alvásparalízisben szenvedő és nem szenvedő idetalál és elmondja a véleményét a jelenséggel kapcsolatosan! Orvoshoz nyugodtan lehet fordulni amúgy, ha hülyének néz, akkor egyszerűen tájékozatlan. Az egy másik kérdés, hogy valószínüleg nem fog tudni segíteni rajtad, ha "csak" alkalmi alvásparalízisben szenvedsz. A félelem, azaz rettegés fokozatosan csökkenthető, ahogy megismered a jelenség hátterét. Érdemes foglalkoznod a témával: ezáltal idővel kontrollálhatod az alvásparalízis élményeidet.

Szia Eszter, köszi szépen

Szia Eszter, köszi szépen a részletes beszámolót! Rendkívüli teljesítménynek tartom, hogy az említett kezdeti félelmeken tovább tudtál lépni. Ha már ilyen gyakran átéled az alvásparalízist, talán érdemes lenne kipróbálnod Ian Wilson tudatos álmodás kurzusát. Bizonyára Neked rendkívül könnyen menne a tudatodat "átmenekítened" az álmok színterére...
Hány éves voltál egyébként, amikor jelentkezett az első ilyen élményed? Hány év múltán kezdted megszokni? Számíthattál-e szakmai, vagy más segítségre?

Szia, 16 éves voltam,

Szia,
16 éves voltam, amikor először átéltem az alvásparalízist. A családom vagy azt mondta, csak rossz álom, és ne vegyem már annyira komolyan, vagy aggódott, és csak annyit tudott modnani: te szegény! Senki nem hallott a dologról semmit, és csak 2 hete tudtam meg valakitől, hogy alvásparalízis. Minden eredmény, amire jutottam, saját tapasztalat alapján jött. Nem volt olyan határ, hogy "eddig féltem, most már nem", egyszerűen csak idővel átalakult az egész, szép lassan elkezdtem egyre kevésbé félni, ahogy egyre többször tapasztaltam. Valójában igaz az a mondás: csak az ismeretlentől félünk. Mert félünk-e egy erős hasfájástól? Nem. Pedig gyakran nagyon kellemetlen tud lenni, kellemetlenebb is, mint egy más élmény, ami ismeretlen, és épp ezért jobban is félünk tőle. A legdurvább fájdalom elviselhető, ha ismerjük valamennyire.
Azt hiszem, a haláltól sem félnénk, ha tök jól ismernénk, esetleg ha emlékeznénk... Az ember a hullámvasúttól is csak egyszer, először fél, vagy ha amnéziás és elfelejtette, hogy már ült hullámvasúton :) és általában ez minden beavatás lényege: először élünk át valamit (vagy legalábbis hétköznapi emlékezetünk számára először), és félünk, és le kell küzdenünk a félelmeinket, ha ez sikerül, egy csodálatos élményben lesz részünk, ha nem, akkor szenvedünk és elbukunk.
Talán a szex is beavatás. És még egy csomó dolog az életben. A betegségek is. Nem szégyen, nem dicsőség, egyszerűen csak beavatás, amiből tanulnunk kell valamit.
Maga a félelem is. Nem kell félni a félelemtől, mert megtanít minket erősnek és bátornak lenni. Bele kell engedni magunkat, úgy, hogy közben megőrizzük nyugodt, magaslati szemlélődésünket.
(Ezt a pánikbetegségem kapcsán tanultam meg.)
Azt hiszem, minden negatív, indulatoktól fűtött helyzet: feszültség, vihar. És a vihart átvészelni, illetve lecsendesíteni csak egy módon lehet: nyugalommal. Ha a bennünk lévő örök nyugalmat megtaláljuk, és ezzel a nyugalommal és békés szemlélődéssel megyünk bele a viharba. Menekülni nem szabad előle, mert akkor utolér, és belezuhanni se, eszünket vesztve, mert akkor elsodor. Belemenni, de a nyugalmat megőrizni: ez az egyensúly, és az életben, azt gondolom, mindig az egyensúlyt kell keresni. Ezt főleg a családommal való konfliktusok kapcsán tanultam meg. Az az igazság, hogy maga az élet tanít meg minket rá, hogyan kell helyesen, jól, az átmeneti szenvedések ellenére is boldogan élni és beteljesíteni a sorsunkat. Persze mondani könnyű, megvalósítani nehéz. Nem vagyok olyan nagyszerű, magával a megvalósítással küzdök én is.
Amúgy köszönöm a tippet a tudatos álmodás kurzussal kapcsolatban, elgondolkozom rajta!
Minden jót!
Eszter

És a beszéddel hogy

És a beszéddel hogy álltok? Én egy időben próbáltam segítséget kérni ilyen alvásparalízises állapotban a szobában esetleg velem együtt tartózkodó személytől (családtag, barátnő, stb), de maximum suttogásra futotta az erőmből. Egyszer a bátyám felfigyelt arra hogy motyogok valamit "álmomban", pedig már félig éber voltam, és arra próbáltam nyomatékosan megkérni (suttogva), hogy ugyanmár mozdítsa meg a kezemet, hamár úgyis erre jár. Nem tette meg. Azt hitte álmomban beszélek. Mondanom sem kell, jól letoltam mikor teljesen magamhoztértem, hogy mi a fenéért nem mozdított meg. Nem értette hogy miért vagyok annyira kiakadva.
A "gonosz" jelenlétről: szerintem humbug az egész. Véleményem szerint magával a paralízissel együtt járó kiszolgáltatottság-érzésből keletkezik a felfokozott félelem-érzés. A sötéttől való ösztönös félelemhez tudnám kapcsolni a dolgot.
A "jelenlét"-ről: sokáig azt hittem ilyen állapotban, hogy valaki áll az ágyam mellett. Ha megpróbáltam feléfordítani a tekintetemet, az vagy nem sikerült, vagy nem láttam ott alakot. Általában a látótér szélén érzekeltem ilyen jelenséget. Aztán egy alkalommal rájöttem a turpisságra: az félig nyitott/csukott szemhélyam okozta a jelenséget, egyszerűen egy sötét foltot keltve a látóteremben. Jót nevettem a dolgon.
Zúgást, hangokat, stb. én is észleltem ilyen állapotban, de ezeket az alsóbb tudatszintek éber állapotba való "benyomulásának" könyveltem el.
Kellemes rettegést kívánok minden alvásparalízisesnek! Én maradok a racionalitás talaján :)

üdv Soth, az

üdv Soth,
az alvásparalízisnek teljes mértékben racionális alapja van :) teljesen jól gondolod, a gonosz jelenlét természetesen nem takar semmiféle valós, elkülönült entitást, de attól még a félelemérzet és a hallucinációk nagyon valóságosak és valóságnak tűnhetnek.

szerintem világnézeti

szerintem világnézeti ügy, hogy ki miként értelmezi a dolgot. Az ágy szélén ücsörgő jelenlétet még el lehet intézni egy félig nyitott szemhéj okozta folttal, de a Popobawah-féle támadásokat aligha... persze ha van egyáltalán ilyen.
Nemrég írt egy beszámolót valaki arról, hogy a "lény" hegyes karmokkal a fenekét markolászta.

Kulcsi, azt hiszem, mondanom

Kulcsi, azt hiszem, mondanom sem kell, hogy én lennék a legizgatottabb, ha sikerülne valami kézzelfogható bizonyítékot találni arra, hogy ez az egész nem pusztán az agyunk játéka... dehát egyelőre nem tudok ilyenről.

Mivel a világnézetek

Mivel a világnézetek között sem lehet igazságot tenni, a bizonyíték is relatív... Ami elmondható, hogy a jelenség létezik, és ezt meglehetősen gazdagon és sokféle szemszögből ledokumentálták. Az, hogy az adott Árny agyunk terméke, vagy valami párhuzamos dimenzióban futkosó démon, az teljes mértékben világnézeti, azaz filozófiai probléma. Az élmény fenomenológiája ettől független: akár hallucinációról, akár nyakat szorongató démonokról beszélünk, nagyon is valós benyomásokról számolnak be a szenvedő alanyok.

nos, elmélkedtem a

nos, elmélkedtem a válaszodon egy sort... és nem igazán tudok vele vitatkozni.
azonban az a helyzet, hogy elmém épségének megőrzése érdekében egyelőre szükségem van a materialista világnézetre.

hát ha már itt tartunk,

hát ha már itt tartunk, szerintem az sem kevésbé ijesztő, hogy hallucinálom a rosszindulatú lényt, mint az, hogy az egy tőlem független entitás.
Az elméd épségét szvsz jobban veszélyezteti a materialista világnézet... ;-)
Nem?

Sziasztok, látom elég rég

Sziasztok, látom elég rég történt hozzászólás a fórumhoz és én épp az imént ébredtem föl az alvási paralízisből, gondoltam leirom élményem...

Tulajdonképpen nállam max havi 1-2x fordul elő kb már 6éve ( most vok 18 ). Az elején évekig azt se tudtam mi az, miért van féltem töle de mást nagyon nem tudtam tenni ellen, csak h orditani probáltam és az ami a számon kifért az a kis nyögödözés szerencsére anyám mindig meghallotta és bejött és amint felkapcsolta a lámpát elmult a paralizis...
Kétszer éltem át olyat h amikor megéreztem a vibrálo érzést, és rájöttem h alvásiparalízis következik azzal egyidejüleg megjelent az Átok cimü filmböl a nőci teljes arca elöttem és akkor ugy felorditottam h APA SEGITS! h akkor ök is megijedtek :D

Tehát ebböl én arra következtetek h amilyen hülye vagyok és sok horrorfilmet megnézek, ilyenkor a tudatalattimbol elöjönnek ezek a rémképek, gondolatok....

Pl ma is délután hulla voltam gondoltam ledölök, MEGFORDULT A FEJEMBEN hogy jo lenne ha lenne egy kis asztrál utazás esetleg... és ezt nem véletlenül irtam naggyal késöbb visszatérek... lefeküdtem aludni és vhogy én megérzem ha az alvási paralizis befog következni nem tom hogyan... elkezdtem mocorogni félálomba voltam szemem nyitottam csuktam és kezemet megmozditottam és megnyugodtam h uuhh semmi probléma .
Hagytam aludni tovább magam és ismét jött az érzés de ez sajnos már késö volt, mert akartam mozogni nem ment és a szobám ajtajába éreztem h ott néz vki és üdvözöl mély hangon: h SZIA Attila!!! :S kissé megijedtem de utánna tudtam h szart sem tehet és hagytam magam tovább ... tulajdonképpen egyedül voltam itthon igy esélytelen lett volna kiabálni... ami szar volt, azok a vibráciok vagy erös szoritások amelyek ilyen ciklikusan követték egymást... közbe az elmém néha elkoszált az agyamba de mindig tudatom ráébresztett h pedig te alvási paralizisben vagy :S hallottam ahogy kint a szomszéd kopácsol
láttam a fényt beszürödni a sötétitö mögött
és egyszer csak kinyilt a szemem és elmult :S mondjuk amig az állapotban voltam az akkor örökkévaloságnak tünt....

Nos visszatérek a kiemelt szövegre... olvastam, hogy ha valakiben megvan a vágy, hogy tudj asztrálutazni akkor könnyebben jön elö az állapot a vibráciok amikor kitdusz lépni!!!
Igaz itt ezen a forumon nem olvastam senkinél az asztrál utazást de elvileg a kettö összaköthetö... csak rá kell érezz h ne a fizikai uton probálj elmozdulni a testedböl, vagy lefordulni az ágybol, hanem gondolat utján ... nekem ugy már sikerült nem is 1x...

de igy ennyi év után a félelem mindig meggátol sok dologban :(
amugy van egy nagyon jo video ami ,, bemutatja,, eléggé leegyszerüsitve a testen kivüliséget ill. az abban az állapotban lévö teremtményekkel valo találkozást...

nem tudom h azok valoban vmilyen gonosz lények vagy mind1 minek nevezzük nézö pont kérdése valoban ott vannak e vagy csak mi képzeljük oda...
De egyszer láttam a National Geographicon egy müsort ami alvási paralizissel foglalkozott: és a középkorban rengeteg angol nö meghalt fulladásban, egy bizonyos démon és boszorkány miatt, akik éjjel a tüdejükre ülnek és nehezen kapnak levegöt és addig ülnek ott amig megnem fojtják a nöket... és ezt ott mondták a müsorban ... hm érdekes :D

Bocsánat h ilyen hosszura sikeredett végül... :)

a video csak kifelejtettem

a video csak kifelejtettem :D

Szia, köszi a részletes

Szia, köszi a részletes beszámolót! Az általad felvázolt asztrálutazás és alvásparalízis összefüggéséről számos írás látott már napvilágot a crescendo-n, ajánlom figyelmedbe ezeket. Az alvásparalízis valóban segítség lehet, kapuként szolgálhat a tudatos álmodás elsajátításához.

Véleményem szerint óvatosan kell bánni az olyan explicit megközelítésekkel, mint amit az általad belinkelt videóklipp is közvetít. Az, amit az ezotéria asztrálutazásnak hív, a köztudatban meglehetősen leegyszerűsített módon terjedt el, aminek véleményem szerint semmi köze nincs a valósághoz.

Meggyőződésem, hogy amit asztrálsíknak hív az ezotéria, olyan létközeg, melyet ébrenléti tudatunkkal és logikai működésünkkel nem tudunk sem leírni, sem definiálni.

Ha alvásparalízises élményeid vannak, nem ajánlom, hogy az Átokhoz hasonlatos filmeket nézz, hacsak nem eltökélt szándékod, hogy megzakkanj!
Következő ilyen jellegű élményedkor feltétlenül alkalmazd az intruder által bemutatott technikákat. A legjobbakat kívánom!

Sziasztok! Az az igazság,

Sziasztok!

Az az igazság, hogy a velem megesett dolgokat nem tudom, hogy lehet-e alvásparalízisnek nevezni, de néhány tünet nagyon hasonlít a fentebb említettekhez.

Tehát velem az szokott előfordulni, hogy félálomban
úgy érzem
1. mintha hullámok suhannának el a fejem fölött, tehát bizonyos időközönként 1-1 kis lökést érzek a fejemen
2.Úgy érzem, mintha el kezdenék belesüppedni az ágyba.

Ezután nem nyílik ki a szemem ( ezért érdekel, hogy alvás paralízisről van-e szó )

hanem szimplán álmodok, de mindig rémálmot.

Miután már nem egyszer fordult velem elő ilyen már ismerem az érzést és néha sikerül kilábalnom belőle még az álom kezdete előtt ( beszéddel, vagyis inkább nyikkanással, vagy esetleg 1-1 rúgással, stb...)

Ehhez kapcsolódó kérdésem lenne, hogy ez alvásparalízis -e vagy ven-e valamilyen köze hozzá...

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

Szerintem nincs két ember, aki egyformán élné meg az alvásparalízist :) Közvetlenül elalvás előtt, félálomban hallucinációid vannak (hullámérzés), és azt éled át, hogy még tudatodnál vagy ugyan, de a tested (vagy legalábbis egy része) már nem engedelmeskedik az akaratodnak, majd ijesztő álomba zuhansz - ezt nyugodtan nevezhetjük az alvásparalízis egy enyhébb formájának. Szerintem :)

Ha nem vagy nagyon félős (igazából nincs mitől félned, hiszen csak álmodsz), a legközelebbi alkalommal próbáld meg magad sodortatni az eseményekkel, mialatt arra koncentrálsz, hogy a tudatosságod megmaradjon. Kis gyakorlással nem szimpla álomba kerülsz, hanem tudatos álomba, ahol a rémálmok is könnyen kezelhetők.

Sziasztok! Nem is tudom

Sziasztok!

Nem is tudom igazán hol kezdjem. Az én problémáim már gyerekkoromban kezdődtek. Álltalában azzal kezdődött, hogy azt hittem van "valami" a szobában amitől aztán kegyetlenül megijedtem, és az ijedtségtől úgy éreztem hogy lebénultam. Ritkán jelentkezett, de arra azért elég volt, hogy egész további életemre féljek éjjel egyedül aludni valahol - bárhol. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy nálam mindig a ijedelem jelentkezett legelőször, és ha rákényszerítettem magam hogy megmozduljak - elmúlt.

Azért írok, mert végre valahol talán elmondhatom az eddigi legdurvább élményemet, ahol - remélem - nem néznek kapásból hülyének.
Tavaly novemberben történt, egy hónappal azután hogy megszületett a kislányom. Nagyon kemény szülés volt, amitől mind testileg mind lelkileg kikészültem nagyon hosszú időre. Azon az éjjelen amikor az eset történt a párom éppen éjszakás volt, édesanyám a földszinten aludt, én pedig az emeleti hálóban mellettem az ágyon a kislányommal. Rossz volt egyedül, percenként felébredtem, és állandóan az ablakot néztem, hogy világosodik-e már. Volt hogy úgy éreztem órákat aludtam, az órán mégis csak percek teltek el. Egyszer csak arra ébredtem, hogy megmozdul alattam az ágy,mintha megrázták volna és éreztem hogy van ott valaki. Majd egy hangot hallottam: "Ugye tudod ki vagyok?!!" Én pedig azt feleltem: "Te állítod vissza az órát!" Ekkor már éreztem szétáramlani a zsibbadást a tagjaimban, nem bírtam megmozdulni, és a fülem iszonyúan sípolt. Majd éreztem, hogy az a valami elkezd folytogatni, és teljesen összeszorítja a torkom és a mellkasom. Hallottam a saját hörgésemet ahogy próbálok levegőt venni, és minden tagom remegett. A legdurvább számomra mégis az volt, hogy közben végig a babám kezét fogtam, és amikor oldalra néztem, láttam hogy tágra nyílt szemekkel néz rajtam valamit. Próbáltam a máskor sikeres módszert miszerint igyekszem megmozdulni, de a fulladozástól nem bírtam koncentrálni, és úgy éreztem a valami még ott van. Akkor arra gondoltam, hogy anyu a közelben van, és ha tudnék neki szólni, rögtön idejönne és segítene, vagy legalább elvinné a picimet a közelből, nehogy bántsa az a lény. Elkezdtem szólongatni magamban aztán megpróbáltam hangosan. Először csak hörögtem, majd suttogtam, aztán szóltam, végül ordítottam. És a szorítás minden egyes lépéssel enyhült, majd amikor anyu berontott a szobába teljesen elmúlt. Anyu amint meghallott rohant fel (azt hitte talán a kicsi nem lélegzik) és nyugtatott ahogy csak tudott, majd amikor már rendesen vettem a levegőt felcuccoltam az ágyneműt, és lehurcolkodtam hozzá. Nem tudtam volna ott maradni abban a szobában, mert féltem hogy "Ő" visszatér.

Mivel történtek már furcsa dolgok a házban, anyám nem lepődött meg, de nagyon megijedt, mert ilyen állapotban még nem látott. Nem is kételkedett a szavamban egy percre sem, de akárki másnak elmondtam a legjobb esetben is sajnálkozva vagy hitetlenkedve nézett rám. A páromnak el sem mertem mesélni - nem mintha kinevetett volna, csak féltem nem hinné el, vagy csak rossz álomnak tudná be. Most már legalább tudom, hogy ami velem történt annak van neve is (pláne hogy nem vagyok egyedül), de az okára még mindig nem tudtam rájönni. Köszönöm, hogy elmondhattam.

Nina

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

Magam is megfigyeltem, hogy a lakás geometriája, berendezése, hangulata nagyon befolyásolja az efféle dolgokat. Véleményem szerint az otthonunk a belső világunk egyfajta leképzése: az egyes helyiségek tudattalanul kapcsolódnak a pszichénk egyes régióihoz. A hosszú, sötét folyósók különösen alkalmasak sötét tónusú projekciók létrehozására. Az elnyújtott formák, be nem lakott terek mintha nem engednék úgy "áramoltatni az életkedvet", mint a kuckószerű, belakható lakások.

Az egyik nagynénim az efféle látomásait úgy tudta elhagyni, hogy elköltözött az emeletes, belakhatatlan méretű, hosszú, megtört lépcsős, kétszintes, pincelakásából. A mostani világos, tágas, virágos lakhelye már nem tartogat számára efféle szorongásokat...

C.G.Jungnak volt időskori mániája, hogy lakását a tudattalan feltérképezésével hozta összhangba. Ahogy haladt az önmegismerés útján, úgy alakította ki baseli tornyos lakását.

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

En fel tudok ebredni akarmikor az almombol, van mikor nehezebben vanmikor nagyon hamar. Ha nem tetszik az almom, csak almomban becsukom a szemem es nem latok semmit...es ez ugy jo nekem...ezt akkor csinalom mikor nem akarok felebredni de nem tetszik az almom sem. Voltam mar ugy hogy nem tudtam aludni, hirtelen ugy ereztem megfulladok es nem tudtam a szemem sem kinyitni se megmozdulni...nem tudom mi volt az, de az almomat en iranyitom, minden egyes lepest, legtobbszor kigodolom mit szeretnek csinalni almomban lefekves elott:)

Sziasztok! Látom, hgy

Sziasztok!

Látom, hgy régóta nem volt írás. Most találtam rá az oldalra, mert végre az orvsom 2 hónap kutakodás után kiötlötte ezt a diagnózist.
Most várok egy ambuláns alváscentrumos vizsgálatra.
A tüneteim nem feltétlenül olyanok, mint amiket itt olvastam: én sem tudok megmozdulni ha jön a roham, de nekem órákig tart a dolog (a leghosszabb kb. 12 órán keresztül tartott). Most is ebben az állapotban vagyok, az izmaim alig mozognak, főleg a lábaim, ill. a felkarom van bedurranva. Eddig a fokozott stresszt, ill. a fizikai igénybevételt okoltam, de most nem volt ilyen, mégis bekövetkezett. A legrosszabb, hogy szinte nyom nélkül eltűnik és nincs előjele, mielőtt bekövetkezik. Lassan már a munkámat veszélyezteti, mert ilyenkor reggel nemigen tudok elmenni dolgozni.
Nálam nincs külső erőtől való félelem, inkább az öngerjesztett rettegés, hogy lám, bekövetkezett és nem tudok ellene tenni semmit.
A kis mozgások nem segítenek, mert az megy, de pl.: megfordulni segítség nélkül nem tudok ebben az állapotban.

Szia Balázs, nem

Szia Balázs,
nem találkoztam mindeddig az alvásparalízis ilyen hosszan tartó formájával. A felvázolt tünetek alapján mindenképpen az orvosi ellátás tűnik indokoltnak...
Kérlek még jelezz a fejleményekről, nagyon kiváncsivá tettél! Egy új bejegyzés keretében elmesélhetnéd, hogy milyen tapasztalataid voltak az alváscentrumban, illetve hogy miként éled meg hétköznapjaidat ezzel a nyűggel. Várom e-mailedet! Üdv, kulcsi.

Szia kulcsi! Ma voltam

Szia kulcsi!

Ma voltam alváscentrumban, de nem kell befeküdnöm, mert az orvos szerint nem ilyen problémám van, mehetek újabb körökre. A következő 7 napban még 3 különböző vizsgálatra kell mennem :(
A hétköznapok rosszak, mert este nem tudom, hogy reggel fogok-e tudni menni dolgozni.

Sziasztok! Nagyon örülök,

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert végre úgy érzem nem vagyok egyedül ezzel a problémával! Persze a családomnak, ismerősöknek már beszéltem erről a dologról, de vagy hülyének néztek vagy nem értették meg teljesen, de inkább azért van mert nem élték még át. Nekem már 7 éve van alvási paralízisem, de egész pontosan nem tudnám megmondani mikor volt az első. Mikor először volt hozzá "szerencsém" akkor nem törődtem vele, annak tudtam be hogy iszonyatosan fáradt vagyok és azért nem tudok megmozdulni :D Arra később jöttem rá, hogy bizony nem álmodok, a nagyon is ébren vagyok, de a testem tovább alszik :) Egyébként nekem nagyon változó hogy mikor jön elő, van hogy fél évig semmi, de régebben volt mikor egymás utáni 2 napon is. Szerencsére nekem nincsenek hallucinációim és max fél percig tart, bár legutóbb (most hétfőn) hallottam egy furcsa hangot az ágyam mögül. Olyan kopogásszerű hang volt, mint amikor egy légy/darázs próbál kimenni a csukott ablakon. Ebben csak az az érdekes hogy az ágyam mögött a lakás fala van :D Nekem igazából az lenne a kérdésem, hogy az alvási paralízissel életünk végéig együtt kell élni? Mert valahol olvastam, hogy 17 éves korban kezdődik és 30 éves korig a legsűrűbb az előfordulása, és általában a férfiaknál jelentkezik. Remélem soraim még eljut(nak) valaki(k)hez

Szia Dani, jóváhagytam a

Szia Dani,
jóváhagytam a hozzászólásodat, többször nem szükséges elküldened... :)
Hogyan hatnak rád az alvásparalízises élményeid? Miként alakult ez az évek során? Sikerült megszoknod? Szeretnéd leküzdeni, vagy nem zavar különösebben?
Nem tudom, hogy meddig fog tartani, a statisztikák szerint valóban a serdülő- és ífjúkor a legérintettebb időszak.
Köszönöm hozzászólásodat!

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

Bocs, ne haragudj, csak bénáztam, azt hittem nem sikerült elküldenem :)
Köszi hogy reagáltál az irományaimra, nagyon sokat jelent nekem!
Az az igazság hogy mindig nagyon váratlanul érint mert teljesen rendszertelenül jelentkezik, van hogy fél évig egyáltalán nem. Ilyenkor már szinte teljesen elfelejtem hogy volt valaha :) Egészen keddig nem is tudtam hogy ez a neve ennek a szarságnak, a héten kezdtem komolyan érdeklődni a téma iránt. Az a furcsa, hogy mióta tudom mi ez a jelenség az azóta eltelt 2 éjszaka úgy feküdtem le aludni, hogy előtte feltettem magamnak a kérdést: vajon ma este lesz benne részem? És tudatosan oldalt fekve próbáltam elaludni, tehát igyekeztem elkerülni :) Sokszor gondoltam úgy, hogy egyszer úgy maradok örökre, viszont reménykedtem is, hogy ha eddig pár másodperc alatt véget ért, akkor most is így lesz. Olvastam olyan esetekről, akiknél akár órákig is eltartott, hogy nem küzdött ellene, hanem hagyja magát sodródni, és úgy érezte hogy kibújik a saját testéből, sőt volt aki látta a saját testét feküdni miközben az ágya felett lebegett. Te mennyire hiszel ezekben? Én úgy gondolom, hogy ez pusztán hallucináció, egy olyan állapot mint amikor valaki be van lőve. Neked mi a véleményed erről?

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

Dani: A TKÉ (testen kívüli élmény) v. angolosan OBE (out of body experience) nem hit kérdése, hanem ténykérdés. Az már persze világnézeti ügy, hogy ezt miként értelmezzük, azaz hallucinációnak, vagy asztrálutazásnak. Bárhogy is fogod fel, az élmény rendkívül intenzív és realisztikus.

Balázs: mit mondott a doki, milyen problémáról van szó?

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

biztos vagyok benne, hogy ez nem egy egyszerű orvosok által gyógyitható dolog. ahogy rajtam kivül sokan én is azthittem sokáig, hogy megőröltem, bolond lettem, és az én esetemben például megalapozott is lehetett volna mert nagyon sokáig keményen drogoztam és közben nagyon sok rosszat éltem át. rettegtem, 17éves létemre sírva könyörögtem anyáméknak, hogy had feküdjek közéjük mert ez a rossz energia, démon vagy ahogy tetszik nekem csak halucinácioval kezdődött. előbb láttam többször és csak utána kezdett el cseszegetni álmomban. de kegyetlenül nem kimélte az idegeimet, lámpa mellett TV mellett sötétben, hason háton oldalt fekve csendben hangos körülmények között éjjel és nappal. mivel éjszaka nem tudtam magam kipihenni, nappal muszáj volt aludnom az iskolában, ott se hagyott. aztán összejöttem azzal a sráccal akivel még most is együtt vagyok és mikor vele aludtam akkor nem volt semmi. egy idö után mikor a kapcsolatunk már kezdett átmenni a kezdeti gyönyörüségböl hétköznapi jolmüködö kapcsolatba és nem feltétlenül akartunk egymáshoz bujni, mert pl. melegünk volt nyáron, megint jelentkezett a lidérc. rájöttem, ha nem ér hozzám senki alvás közben, tutibiztos betalál és nem hagy reggelig. ez szerintem egyáltalán nem logokus nem egy földi dolog. ezt az emberek maguknak csinálják, magukban gerjesztik fel az erő kialakulását, pszichésen. ha az ember nagyon sokmindnent megbán és sokmindent máshogy csinálna és emiatt depresszios idegbeteg gyullékony és sértő akkor összegyülik az erő és jön ez az 'álommano' és onnantol kezdve ha nem találsz ki valamit, ami nem engedi hogy a közeledbe férkőzzön akkor ziher hogy felemészti a lényed.

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

kedves Evelin, nem hétköznapi élmény az, melyet felvázoltál hozzászólásodban.
Magam is átéltem kamaszként azt a vágyat, egy hasonlóan intenzív és rettenetes Jelenlét hatására, hogy szüleim között keressek menedéket. Sikerült legyőznöm a késztetést, és elűznöm a rettenetet. Nem ismétlődött meg, csak a valószerűtlen emlék maradt meg, mely nyomokban sem hordozza azt az intenzitást, melyet akkor átélhettem.
A kamaszkor különösen érzékeny időszak az efféle kilengések megéléséhez. Remélem, hogy sikerül stabilitást nyerned életedben!

Szia Kulcsi! Az utóbbi

Szia Kulcsi!

Az utóbbi hetekben megfigyeltem magamon hogy milyen időközönként jön a paralízis. Nem tudom, hogy azelőtt milyen gyakran jelentkezett, de most szinte napra pontosan 10 naponta! A legdurvább az volt, amikor a barátnőmnél először aludtam.. Már hajnal volt, teljesen elálmosodtam, amikor a barátnőm kérdezett valamit alig volt már erőm válaszolni is, aztán egyszer csak.. Erőteljes hang, és ismét éreztem az ilyenkor már megszokott nyomást! Próbáltam úgy tenni amit a neten olvastam (hirtelen mozdulatokkal próbálkozni hogy kizökkenjek belőle) de egyszerűen nem ment! Néha úgy éreztem sikerül a nyakamat megmozdítani, és igyekeztem beszélni a barátnőmhöz. Mikor vége volt a paralízisnek, azt mondta semmilyen mocorgást nem hallott (tehát nem mozdult semmit a fejem, nyakam), viszont hallotta a hangomat. Azt azonban már nem, hogy mit mondtam (Illetve a nevét értette, hogy szólítom). Szóval jól sikerült az első ott alvásom :D

Szia Dani, ez vicces dolog,

Szia Dani,

ez vicces dolog, de én is hasonlóan jártam, amikor először aludtam két barátnőmnél. Biztosan a szokatlan/megváltozott alváskörülmények miatt, de mindkét első ottalvásom alkalmával paralizisem volt, pedig amúgy egyébként már nagyon ritkán élem át.

Szia ! Nem is tudom hol

Szia !

Nem is tudom hol kezdjem.
Van egy barátom, aki hosszú évek óta elképesztő élményeket él át éjszakánként. Mikor kezdődött, akkor nappal is, mert nem tudott ébren maradni, olyan fáradtnak érezte magát.
Azzal kezdődik, hogy álmában lebénul, és utána földönkívűli lényeket lát. Nem beszélnek hozzá, de az agyában érti, hogy mit mondanak neki. Mikor elkezdődött azt mondták ne féljen, nem bántják. Megpróbál kiabálni, menekülni, de nem megy. Úgy érzi teletorokból ordít, de kívűlre semmi nem látszik, hallatszik. Ilyenkor fantasztikus élményeket él át, amelyek nagyon megviselik. Kiléptették a testéből, kívülről látta önmagát. Átéltettek vele előző életeket, és ezeket nem csak látta, hanem átélte, minden érzékszervével. Általában azt látta hogyan halt meg az előző életében, de mielőtt odáig jutott volna mindig kivették abból az állapotából.Kisebb- nagyobb megszakításokkal most is átél hasonló dolgokat, különböző témákban. Annyira megviselték ezek a dolgok, hogy inni kezdett, mert úgy érezte, ha nincs magánál, akkor ezek a lények nem tudnak vele mit kezdeni. Ez azonban egy másik ördögi dolog, amitől nagyon nehéz megszabadulnia. Olyan érzése van, hogy ezek a lények befolyásolják az életét, beleavatkoznak. Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy 23 éves korában ő átélte a klinikai halál állapotát egy balesetből kifolyólag. 29 éves korában volt az első ilyen élménye, ami most is előfordúl, most 44 éves. Nagyon féltem őt, mert nem érti mi történik vele, és miért. Orvoshoz nem megy hiába is kérem. Megköszönném, ha válaszolnál, hogy ez is az alvási paralízishez tartozik-e, vagy más a probléma, hogyan tud megszabadulni ettől az egésztől?

Szia, minden bizonnyal

Szia,
minden bizonnyal nevezhetjük alvásparalízisnek, de ezzel még csak egy címkével láttuk el azt az összetett élményt, melynek részese a barátod. Véleményem szerint ha ez nem zavarja az életvitelében, nem kell feltétlenül kórosnak tekinteni (sőt).

Mindenképpen konzultálnék a helyében egy pszichológussal / pszichiáterrel: ha rászánta magát, írjál priviben, mert tudok ajánlani transzperszonális szemléletű szakit, aki nem fogja hülyének nézni az élményei miatt!

Re: Alvásparalízis rettegés nélkül?

Sziasztok! Viszonylag hosszabb idő után ismét jelentkezem :) Örömmel mondhatom, hogy a megszokott 10 napos időszakok után, most már 3 hete nem volt alvási paralízisem :) Hogy ez minek tudható be, nem tudom, biztosan öregszem :D
Hphp: megkérdezhetem hogy hány éves vagy? Csak mert azt mondtad neked már nagyon ritkán jön elő.

Sziasztok! Nekem is voltak

Sziasztok!
Nekem is voltak élményeim, nem is akármilyenek!
Első alkalommal (18éves lehettem) félig kinyitottam a szemem, és abban a pillanatban megjelent ez a görcsös állapot. Nem tudtam megmozdulni, anyukámnak akartam kiabálni, hogy ébresszem fel ebből a borzalomból, de egy hang sem jött ki a torkomon. Feszítettem magam, majd végül felébredtem.. Persze nem értettem az egészet de nagyon félelmetes volt!
Másodszorra: ugyanúgy kezdődött, félig kinyitottam a szemem, ugyanúgy láttam a szobámat, egy kivétel volt, hogy egy legalább 2méter magas szürke alak állt a szekrényem előtt. Tudtam, hogy néz, holott arca nem volt. Ekkor boldogságot éreztem, anyut akartam hívni, hogy "ezt látnod kell, ezek után hinni fogsz" de meg sem bírtam mukkanni, majd visszaaludtam. Később ismét felébredtem(ez a félig álom félig ébrenlét állapot, nem nagyon tudom leírni) és még mindig ott állt és nézett. Ekkor már megrémültem, mozdulni akartam, szabadulni, de semmi. Annyit tudtam tenni, hogy egy szőrmókomat a szememre csúsztattam, hogy ne lássam "ŐT". Visszaaludtam.
Párszor volt még ilyen, volt izgalmas, és kevésbé izgalmas. De én ezeket valahogy le tudom kezelni, én egyszerűen azt mondom magamban, hogy " ez az, jön az érzés", és ellazulok, már ösztönösen tudom, h ezt kell tenni. De a félelem az tényleg nem múlik el...
És én azt nem képzeltem oda, az olyan valóságos volt, egyszerűen csak ott volt.. hihetetlen, és csodálatos élmény volt!

Üdv

Eh mennyien vagyunk:D 3-4 éve

Eh mennyien vagyunk:D 3-4 éve 1-2hónap kihagyással heti rendszerességgel előfordul velem alvásparalítis. Megszoktam már, persze egy kicsit mindig para. Én csak most tudtam meg, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Az évek folyamán szép lassan elfogadtam kis barátomat, talán egy kicsit olyan lehet, mint ahogy egy skizofrén üdvözli reggel a láthatatlan barátját. Jó h van ez a fórum, hiszen azoknak, akik először élik ezt át, borzasztó rettegést okoz, itt legalább megnyugodhatnak:D

Kedves kulcsi, látom, jó

Kedves kulcsi,

látom, jó ideje nem ítak ide, de remélem, eljutnak hozzád még soraim. Nekem ma volt egy hasonló élményem, ezért is találtam erre a fórumra. Korábban soha nem foglalkoztam komolyabban egyetlen rémálmommal sem, bármennyire ijesztő volt, örültem, hogy felébredtem, és nem foglalkoztamvele tovább. A mai azonban minden eddiginél másabb volt.

Előző nap nagyon kimerülten feküdtem le, 3-4 óra alvás után, ráadásul éjaszakai bagoly vagyok, most is reggel 6-kor jutottam ágyba. 11 órán keresztül aludtam, közben több mindent álmodtam, közte volt az a visszatérő álmom is, melyben legtöbbször matekból, fizikából vagy kémiából nem tudok semmit és a bukástól félek (a valóságban tényleg megbuktam középikolában matekból és németből, de alig setresszeltem akkor miatta). Ezzel kapcsolatban még ébredés előtt többnyire sikerül megnyugtatom magamat, hogy csak álmodom és már a fóiskolán is túl vagyok (ez is igaz).

Ezt követően jött az a rendkívül valós álom, ami önmagában egyáltalán nem kellene, hogy ijesztő legyne, mégis utána követően nagyon féltem, még most is hatása alatt vagyok. ugyanabban a napszakban, ugyanabban a helyzetben (háton) feküdtem az ágyamban, az ágyam lábánál pedig egy fehér öltözetű, kreol bőrű, kissé arabos beütésű férfi magyarázott arról, hogy a kertes ház, ahol lakom a szüleimmel süllyed, és könnyen lehetséges, hogy egy teniszpályára vagy úszómedencére épült. Mindezt nagyon cinikus hangon mondta, és úgy éreztem, bizalmatlanságot, rosszindulatot akar bennem kelteni a szüleim iránt. Amikor felébredtem, csak ő hiányzott a képből, minden úgy volt, ahogy az álomban. Egyébként ahogy emlékszem, közben nem féltem, nem is voltam lebénulva, mégis rendkívül valósnak éltem meg az eseményt. Szerinted ez lehet alvási paralízis?

24 éves vagyok, fiú.

Sziasztok! Én annyira, de

Sziasztok!

Én annyira, de annyira boldog vagyok, hogy tegnap végre megtudtam, mi is a magyarázata annak, ami kilenc éves korom óta hol sűrűbben, hol ritkábban előfordul velem esténként (most 32 éves vagyok). Mindenkinek beszéltem már róla, mindenhol próbáltam kutatni, de annyira megfoghatatlanok voltak az élményeim, hogy nehezen tudtam volna rákeresni (orvosnak nem beszéltem volna róla, én misztifikáltam), a környezetemben meg nem fordult elő mással. Tegnap azt kerestem, hogy mi lehet a fiziológiai oka annak, hogy valaki csak egyszerűen felkel az óra csörgésére, valakinek, meg akár egy órán keresztül kell keltegetnie magát, hogy fel tudjon kelni:), és végre ennyi hosszú idő után megtudtam, hogy "csak" alvásparalízisem van, és semmi nem pályázik a jó energáimra:)

 

Bár, egy picit megijedtem, hogy akár a szívem is megbénulhatott volna, de ma már tudom kontrollálni ezt a bénultságot, ha jön, akkor egyszerűen blokkolom,és alszom tovább, aztán persze megint jön, mondjuk, úgy négyszer-ötször, de én azt már megint leblokkolom.

 

Mondjuk, én szerettem néha az érzést, és ha sokáig nem volt, akkor ha gondoltam rá, hogy jó lenne, ha jönne, akkor pár nap, és újra előfordult. Én örülök, hogy átélhettem ezeket az érzéseket, mégha sokszor nagyon félelmetes is volt.

Mindig úgy jött ez az érzés, hogy mondjuk álmodom valamit, majd snitt, és mintha felébrednék, látom csukott szemel a sötétet, és el kezd húzni valami felfelé. És én először élvezem, majd bepánikolok, hogy jaj, jaj, én ezt ne akarom. És akkor vagy felébredek, vagy jön valaki a szerettem képében, és nyugtatgat, hogy nyugi, fent vagy. És ha én elhiszem, akkor megnyugodok, és visszaalszom. Ha nem, akkor ez a valaki átváltozik szörnnyé, és rámkiabál, hogy jól van, akkor ha nem hiszed, ébredj fel, és attól a félelemtől felébredek.

 

De volt olyan is, hogy álmodtam, snitt, megint látom a sötétséget magam körül, és érzem, hogy valami átölel a bőrömön keresztül, és a fülembe suttogja, hogy utoljára figyelmeztettelek, hogy beszélj az álmaidról.

 

Mindig megfogadom, ha jön ez az érzés, nem fogok félni, megengedem, hogy a lebegést kivárjam, hova lebegek, de mindig megijedek. Egyetlen egyszer engedtem, akkor mintha elveszítettem volna a tudatosságot (vagyis nagyon lecsökkent), és úgy éreztem magam, mint egy kidurrantott lufi, ami ide-oda száll a szobában.

 

Nagyjából, ennyik az élményeim. És jó érzés, hogy nem valami kitüntetettség, hanem mással is megesik:)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről