Individuáció II. – életünk dele

Az első részben felvázolt fejlődési ív tetőpontja a 35-40 év közé eső életszakasz, normális esetben erre az életkorra az egó megszilárdulása megtörtént, a karrier és a család kiteljesedése bekövetkezett. A szakmai lét megkövesedett, a gyerekek a jólmeghatározott mederben fejlődnek, az élettárssal való kapcsolat pedig kevés újdonságot tartogat már.

Midlife-krízis – a purgatórium

Hogyan tovább? – üres érzés, válasz nélkül maradt gondolat. Szerencsés ember vagy, ha átéled: az élmény új célok felé terel utadon.

Add át magad a depressziónak, ürítsd ki lelked, éld át a keserű fájdalmat, hogy felismerd az új minőséget életedben, mely felé irányulnod kell! Ha nem valósítottad meg személyiséged teljes kibontakoztatását, ebben az életszakaszban váltasz hirtelen nőt, munkát, családot. Meg nem élt élmények után kutatsz, mert tudod: ez az utolsó esélyed, hogy bepótold az elmulasztottakat.
Ez az, amit a szakirodalom midlife-krízisként emleget. Az új életminőség, mely egy teljességgel működő személy számára egyben az új perspektívát is jelenti, mely az egyénen túli szférára, a transzperszonálisra mutat.

A vallásos lelkiség – a transzperszonális minőség

Életük delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség volna. Igen, végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkoron megadtak híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, orientálódását, aminek természetesen semmi köze felekezethez vagy egyházi hovatartozáshoz". (C.G.Jung: Gesammelte Werke, 11. kötet, 362. oldal)

Carl Gustav Jung munkásságának köszönhetően nyilvánvalóvá vált, hogy az ember eredendően vallásos természettel bír, ha úgy tetszik, homo religicus. Az irracionálisra éppen olyan szükségünk van, mint a racionálisra; a tudattalanra, mint a tudatosra; a vallásos érzületre, mint a kételyre. A létezésnek egészen különleges formája lakozik bennünk, melynek megtapasztalása a vallásos extázishoz, a mély meditációhoz, a határtalan csúcsélményhez hasonlítható. Végső soron erre az állapotra vágyunk akkor, amikor létünk eredetére keressük a választ.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről