Individuáció IV. - életív

Szép ábra, de azt hiszem,

Szép ábra, de azt hiszem, néhány évtizeden belül át kell rendezni... A blog is szép (a lap.hu-ról találtam ide).

Hogy rendeznéd át az

Hogyan rendeznéd át az ábrát?
Köszi :)

Cinikus verzió: Gyerekkor

Cinikus verzió: Gyerekkor 0-20. Serdülőkor 10-50. Családalapitás: 38-45. Kiteljesedés: 0. Értékválság: 10-70. Transzperszonális: 45 felett plusz hétvégén a buliban. :)

40 éves kortól

40 éves kortól visszavonulás? értékválság?

igen artúr, némelyek

igen artúr, némelyek szerint normális esetben negyven év körül éri el az ember a családi és szakmai kiteljesedést. A gyerekek erre az időszakra a serdülőkort; a szülőktől való leválás mind a két félt megviseli: a gyerek lázad, a szülőnek pedig engednie a kötöttségekből. A visszavonulás alatt az introverziót, a belső értékek felé való irányultságot értem.
A szakirodalom ezt az időszakot hívja midlife-krízisnek, avagy életközép válságnak.

Sztem a normalitás fogalma

Sztem a normalitás fogalma csak társadalmi közegben értelmezhető, az pedig folytonosan változik.. az eriksoni fejlődésmodell, ha jól tudom, az 50-es évekre datálódik, az alábbi cikkből pedig láthatjuk, hogy akár csak tíz éven belül milyen hatalmasakat változik a valóság (családalapitás és gyerekvállalás Magyarországon, 90-es évek), és az is kiderül belőle, hogy "már volt ilyen" (hogy 5 évvel későbbre tolódott a szülés) a 20-as években, szóval ez egy dinamikus valami.. Aztán meg, ugye, itt van a "fiatalság kultuszában élünk" téma, az alapján már 25 felett kicsengettek mindenkinek... :) Én arra lennék kiváncsi, hogy mire jó ez a fenti ábra. Mert kétségeim vannak affelől, hogy tükrözi-e a valóságot, és gyakorlati alkalmazása is kérdéses. Általában kérdezem, mert itt a blogon van értelme, hiszen téma. (És mellesleg jól néz ki.)

teodora, nyilván lehet

teodora, nyilván lehet vitatkozni arról, hogy a midlife-krízis a jelenlegi társadalmi körülmények között milyen életkorhoz köthető. Arról is filozófálhatunk, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy életközép válság.
Az "életív-felfogásról" Jung beszélt először: abból indult ki, hogy az átlagéletkor 72 év körül van, azt ha megfelezzük, akkor 46 éves korra esik az életünk dele, közepe.

Egyértelmű, hogy a jelenlegi társadalmi körülmények között nem biztos, hogy ilyen haranggörbe-szerű idomban kell gondolkodnunk, hiszen mind a gyermekvállalás, mint a szakmai kiteljesedés rendszerint asszimetrikusan eltolódik az életközéptől jobbra eső sávba (az elhalálozási átlag azonban nem).

A negyvenes év tehát ilyen értelemben csak kiindulási alapként kezelendő, mely elképzelhető, hogy sokak számára valójában közelebb esik az ötvenhez. Nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre nem vitatom, mert ésszerű az, amit mondasz és helyénvaló.

Mire jó a fenti ábra? Tömör összefoglalása az első három résznek...

46=36 :)

46=36 :)

pardon, elírtam. :)

pardon, elírtam. :) ->dehát az érvelés logikájából is következik, hogy harminchat...

Biztos tudat alatt

Biztos tudat alatt szeretnéd elodázni a dolgot :))

lol :))

lol :))

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről