A tudatosság problémája – I.

A tudatosság a legnehezebben értelmezhető témák egyike. A bejegyzéssorozatban a teljesség igénye nélkül összefoglalom a legfontosabb tudatra vonatkozó szempontokat, elméleteket.
A tudatosság vizsgálata az egyik legnagyobb kihívás a kognitív tudomány számára. A filozófiatörténet makacs problémájának újjáéledéséről van szó: a test-elme kettőség dilemmájáról.

  • Van-e a testtől független kvázi-anyagi szubsztancia, mely otthonát képezi elménknek, tudatunknak?
  • Az a tény, hogy agyunk bizonyítottan felelős a pszichénk működéséért, vagy legalábbis kapcsolatban áll vele, milyen következményeket eredményez?
  • Ok-okozati viszony, vagy inkább párhuzamosság van a két rendszer között?

Kvantum-agy

A számítógép működésének analógiájára feltételezzük, hogy az agy csupán a fizikai hordozója elménknek; következésképpen ha "lekapcsoljuk az áramot", megszűnik a tudat. Ezt diktálja az arisztotelészi logikánk. Olvastam valahol, hogy feltalálták a kvantum-számítógépet, melyet gyakorlatilag nem lehet kikapcsolni: az áram megszakítását követően is kimutatható aktivitás, mely módosítja a rendszer állapotát.
Penrose írja immár klasszikusnak számító művében, hogy a neuront tekinteni az idegrendszer alapkövének annyit tesz, mint arisztotelészi logikával magyarázni az agyműködést. Mi van akkor, ha az alapegység nem a neuron, hanem a mikrotubullus? Az első és legfontosabb következmény az, hogy kvantumlogika jellemzi a rendszert. A hagyományos igen-nem alapú logika helyett szürke állapotokban kellene gondolkodjunk:

  • „van is kapcsolat meg nincs is a két elem között”,
  • „működik is, meg nem is”,
  • „van aktivitása és nincs aktivitása az adott zónának” stb.

A tapasztalatok

A tudatosság egyik legfontosabb tulajdonsága az egyén tapasztalataival kapcsolatos. Hallom a billentyűk kopogását, miközben mereven nézem a képernyőt, sajog a hátam a görnyedt tartástól, a háttérben csöndes, mély jazz zümmög, s ha belegondolok, az a legcsodálatosabb mindebben, hogy soha és sehol nem történt meg ugyanez pontosan így, ebben a formában. Jellegzetes tapasztalattal rendelkezem, mely teljességgel egyedi és megismételhetetlen minőséggé formálódik bennem. Senki nem rendelkezik ezzel az élményhalmazzal.

Windows kék - qualia

Elmélkedhetünk arról, hogy számodra a Windows kék színe ugyanazt a kék színt jelenti-e, mint számomra! Azzal, hogy megállapítjuk a hexakódját a színnek (#3980F4), és ugyanúgy állítjuk be a képernyő megjelenítését szabályozó paramétereket, még nem biztos, hogy ugyanazt az élményt értjük Windows kék alatt, Te és én. Biztos vagy benne, hogy ugyanúgy érzékeled a mező zöld színét, mint mások? Ugyanúgy hivatkozunk az adott tapasztalatra, hogy a mögötte álló élmény azonosságáról semmit nem állíthatunk. Ez a különbség vélhetőleg rejtve marad előttünk; úgy tűnik, hogy szavakkal nem fejezhető ki az a minőség, mely bennünk élményként áll össze. Ezt hívják a filozófusok „qualia”-nak.
A kávé illata qualia. A szeretkezés öröme qualia. A látás élménye qualia. Ezek az egyedi, teljességgel szubjektív minőségek határozzák meg az individumot.

Ajánlott irodalom

  • Susan Blackmore: Consciousness: a very short introduction, Oxford University Press, 2005

Új hozzászólás

Hozzászólások

A "bizonyítottan felelős" és a "legalábbis kapcsolatban áll" verziók közt szerintem jó nagy különbség van. :) Eddig csak utóbbiról hallottam. Nekem perpillanat az ilyen holografikus elképzelések tűnnek hihetőnek.