Foltos neglect

Foltos neglectLátómezőmet ívekben barázdálja vakfoltok tömege. Kicsiny, rakoncátlan, fényes pöttyök állnak össze rosszindulatú sávokká, hogy a szemem mozgásával harmonizálva lengjék be a teret. Foltokban nem látok.
Bal szemem jobb alsó sarkából bukkan elő olykor a kis fényes cérnaszál: megszoktam, optikai létem szerves részévé vált. Több mint egy évtizede jelent meg először.

Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú távú tervei vannak velem, reméltem, hogy egyszer csak kimászik bizonytalan reggeleimből.
Nem így történt. A nem kívánt vendég egyre jobban érezte magát, állandósulni látszott fénypontokból szerveződő jelenléte. Megszoktam, mint ahogyan a bélférgekhez szokik hozzá az ember. Elég egy-egy hirtelen alulról felfelé törő szemmozdulat ahhoz, hogy rejtett odújából előmásszon és az aranymetszés szabályai szerint megtörje látómezőm alsó harmadát.
Kitartó állat. Olykor kifejezetten idegesít, ilyenkor bámulni kezdem, mire szégyenlősen eloldalogni látszik. Követem lassú mozgását, s a kiforduló szememmel összhangban egy pillanatra eltűnik a képből. Ahogy visszairányítom fényérzékelő szerveimet, ruganyos mozdulattal visszalendül megszokott helyére.

Foltos neglect 2Hozzászoktam Luciferi jelenlétéhez, bár ne tettem volna! Ma reggel a magányos optikai eb helyett, megszámlálhatatlanul sok fénylánc fogadott. A hatalmas mennyiségű fényféreg vakfoltokba szerveződve kedveskedett gazdaállatának. Azt hittem, nem látok jól. És valóban: ad literam ez történt. Alaposan megmostam fényérzékeny szervem. A foltos ívek rosszul sikerült motion blur effektekben szabdalták szét az egységes vizualitás élményét.

Még nem mentek el. Sokan, bosszantóan sokan vannak.

Az én látómezőmben is

Az én látómezőmben is van egy ilyen cérnaszál, ha a homogén kék égre nézek, akkor könnyen észrevehető. Valószínű, hogy egy lézer nyoma. Olyan, mint az üvegre száradt Technokol ragasztó.

Ez is egy olyan dolog,

Ez is egy olyan dolog, amiről sokáig azt hittem, hogy csak nekem van :) Én csak akkor látom őket, ha odakoncentrálok, annyi azért nincs, hogy a látásom akadályozza. Úgy emlékszem, olyasmit olvastam, hogy a szemben lévő apró erek megpattanásának eredményei. Megerőltetés, stressz, magas vérnyomás, állítólag.

Csakis aranymetszés szerint

Csakis aranymetszés szerint ;) De a bélférgekhez hogyan szokik hozzá az ember?

nemo: sehogy. éppen úgy

nemo: sehogy. éppen úgy lehet ezekhez is hozzászokni... ;-)

Úgy emlélszem, akkor

Úgy emlélszem, akkor észleltem először ezeket a mozgó valamiket, amikor gyerekkoromban felnéztem a tiszta égboltra. Nagyon megijedtem. Mik ezek? Meg akartam figyelni őket, de egyszerűen nem hanyták, állandóan odébb álltak, hiába kergettem, lestem az alakjukat, csak annyit tudtam megfigyelni, hogy pici, hernyószerű izék, engem az iskolában tanult egysejtűekre emlékeztettek, de az is lehet, hogy azok nem ilyenek. Mindenesetre nem zavarnak, megszoktam, már rég nem foglalkozom velük.

ha nem csukom be a

ha nem csukom be a szemem...mondjuk negyven hárompercig akkor layerekre esik a kép...viszafogni nehéz a szemizomt, hosszasssan kell gyakorolhatni...és akkor is elöször a higany válikelő...szerencsérehogy nem azt hiszem amit látok...

mustasilma, nem állítom,

mustasilma, nem állítom, hogy értem amit mondasz... :)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről