A munkahely

OdaadásAz álláskeresés nemcsak azt jelenti, hogy áruba bocsátom a tudásomat és képességeimet, hanem azt is, hogy igényt támasztok jövendőbeli munkaadómmal szemben.
19 évesen, egy félbeszakított egyetemmel a hátam mögött, indultam el először az álláskeresés rögös útján.

Némi kóválygás után egy tízemeletes tömbház alsó szintjén bukkantam rá keresett munkaadómra. Lelki szemeim előtt folyamatosan ott lebegett a hirdetés szövege: Programozó kerestetik […] amit nyújtunk: versenyképes fizetés , változatos munka.

Nem kis erőfeszítés révén sikerült a masszív üvegajtót betaszítanom. Átlendültem a küszöbön, nem hétköznapi látvány fogadott: üres szoba, egy szem titkárnővel a közepén, előtte egy őskövületnek számító kompjúter, melyet két újjal igyekezett szólásra bírni. Átlósan szemben, a bejárati ajtó mellett egy véletlenszerűen elhelyezett szekrény, vélhetőleg az eddig begépelt termés nyomtatott anyagával.

- Az állásinterjúra jött? – szögezte nekem a kérdést a kihegyezett karmokkal felvértezett nőstény.

Zavartan bólintottam, majd a mellette lévő nyitott szobaajtó irányába sandítottam. Minden bizonnyal az lesz a főnöki szoba... Ebben a pillanatban egy öblös hang töltötte ki a teret:

- Tegye le a cévéjét az asztalra, ma nem érek rá!

Kirázott a hideg. Ez volt életem legrövidebb interjúja .

Munka mindenáron morál

Azt kívántam, hogy jó közösségben, változatos munkám legyen. Tudtam, hogy nem az első állásom révén fogok meggazdagodni, arra is számítottam, hogy sokat kell dolgoznom, egyszóval nyitott voltam bármire .

Kívánságom teljesült. Az összes mellékzöngéjével együtt. Egy topográfiai céghez szegődtem, ahol csupa hasonszőrű fiatal társaságában, zömében terepmunkát kellett ellátnom. Esetenként túlórával megspékelt, napi nyolc óra stabil munkát vártak el tőlem, cserében felajánlották a mindenkori minimálbért. Kezet ráztunk az egyoldalú megállapodásra. Klasszikus felállás: ő diktálja, én teljesítem a feltételeket .

Nosza, nekiláttam a teendőknek. Az esetenkénti túlóra de facto heti öt alkalmat jelentett: reggeli héttől esti nyolcig húztuk az igát , rendszerint falvakban, erdőkben, városokban, attól függően, hogy éppen mit kellett feltérképezni.

Elfogadtam az alacsony fizetést és a másfélszeres munkaidőt, mert tetszett a munka, jó körülményeket és nagyszerű társaságot biztosítottak. Egy feltételem volt csupán, hogy szerdánként öt órakor fejezhessem be a munkát : nem állt szándékomban félbeszakítani a jógatanfolyamot, melyre évek óta nagy lelkesedéssel jártam.

Néhány hónap terepmunka során többnyire sikerült elérnem, hogy a szerdáimon ne essen csorba, átlagosan havi egy alkalommal engedtem a főnöki nyomásnak, és a szokásos esti óráig mértem az éppen aktuális mezőt. Ezt még be tudtam préselni tűrésküszöböm alá, egy idő után azonban egyre kevésbé tűnt logikusnak, hogy úgy áldozom be szabadidőmet a cégnek, hogy semmilyen kompenzációt nem kapok cserébe .

Nagyon zavart, hogy semmire nem jutott idő, a hétvégék gyakorlatilag csak arra voltak elegendőek, hogy kipihenjem a hétköznapok fáradalmait. Nemcsak anyagilag kerültem rendkívül kedvezőtlen helyzetbe, de az időmet is jelentősen megnyirbálták az estébe húzódó munkanapok. Néhány hét leforgása alatt majdnem mindenről le kellett mondanom, ami fontos volt számomra. Csapdahelyzetbe hajszoltam magam: nem voltam elégedett a munkahelyemmel, de időm sem volt arra, hogy változtassak rajta. Ekkor értettem meg azt, hogy miért helytelen a munka mindenáron morál .

A tízkörmös perszóna

A körömAz zavart a leginkább, amikor az ésszerűtlen munkavégzés miatt nem értünk vissza időben az irodába. Egy rendkívül ambíciós perszónával jártam a világot, GPS-szel a nyakamban. A nőszemély a nagyfőnöknek volt az odaadó felesége. Abból a fajtából való volt, aki jóban-rosszban követi férje-urát, akinek csak biccenteni kell az útban lévő diófára, hogy tíz körömmel kivájja a helyéről . Láncfűrésszel természetesen minimum ötszázszor gyorsabban elvégezhető a feladat, no de sebaj. A tíz-köröm technikának az a nagy előnye, hogy rengeteget kell kaparni, amíg meglátszik, következésképpen csak hosszan tartó, kemény munkával lehet eredményt elérni. Összességében elmondható, hogy hősnőnk a látványos munkára és nem a látható eredményre hajtott . A munka számára cél volt, nem eszköz.

Amikor a határozottságból sohasem elég

Hozzászoktam ahhoz, hogy a tízkörmös nőszeméllyel csak kemény kézzel lehet bánni. Jóllehet egyértelmű felvilágosítást kaptam a vezértől arra vonatkozóan, hogy terepen a perszóna magasabb rangú személy nálam , hősnőnk gesztusaival, modorával, teljes attitűdjével, kimozdíthatatlan mazochizmust sugallt. Tisztán közvetítette felém az uralkodj, s ha elég meggyőző vagy, követni foglak morált...

Egy verőfényes szerdai nap valamelyik Isten háta mögötti mezőt mértük nagy buzgalommal, amikor a vezérnőstény sápadtan közölte, hogy rosszul paraméterezte mérőműszerét. A teljes délelőtti adathalmazt semmisnek nyilvánítottuk. Nem ez volt az első eset, ilyen ugyebár bárkivel megeshet, tízkörmös önkéntesekkel különösképpen ...

Lenyeltem a torkomban feszülő savanyúságot, megroppantottam gémberedett gerincem, s újult fásultsággal mozdultam az origo irányába. A gyors tempó ellenére nem végeztünk a kitűzött időpontig. Hősnőnk jelezte, hogy estig nyomjuk, annak dacára, hogy tisztán látszott, hogy sötétedésig nem tudjuk befejezni a méréseket. Nem volt arca emberi hat órakor visszamenni az irodába és felvállalni, hogy tévedés folytán egy fél napot elcsesztünk. Bizonyára úgy ítélte meg, hogy szíve választottja, a cég tejhatalmú vezére kevésbé lesz ideges az esti fényben meggyötört arc, mint egy normális időben befutó kipréseletlen csapat láttán.

Öt óra magasságában összeszedtem mérőműszereinket, és az autó irányába indultam. Felettesem idegesen hápogott mellettem, de amikor látta, hogy a helyzet reménytelen, taktikát változtatott. Arra kért, hogy hallgassunk a problémáról és másnap próbáljuk meg bepótolni az elvesztegetett időt.

Amikor a vezér beint

Hatra beértünk, lepakoltam cuccainkat, s már indultam volna, amikor a vezér beintett.

- Van még néhány elvégeznivaló munkád, ne siess! – nyomta kezembe a GPS agyát - Töltsd le az adatokat és végezd el az elő-feldolgozást.

- Többször is jeleztem, hogy ma hat órakor el kell mennem, ma sajnos nem maradhatok tovább – válaszoltam kelletlenül.

- Addig maradsz, amíg én mondom – csattant el a tömör válasz, mire a fejembe tódult a vér.

- Megbeszéltük, hogy ma normális időben elmehetek.

- Lehet, hogy azt beszéltük, de változott a helyzet. Addig maradsz, amíg én mondom, s nem akarom ezt többször elmondani.

Ez volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy lezáródott karrierem első fejezete. Elvégeztem a kívánt feladatot és másnap felmondtam.

"a látványos munkára és

"a látványos munkára és nem a látható eredményre hajtott" Ez annyira tipikus, szerintem majd' mindenütt igy van. Ahol nem a főnök várja el, ott a dolgozók hozzák létre a dolgot, egyszerűen, nehogy úgy látszódjon, hogy valaki jobban jár náluk. Van, ahol nyiltan is kimondják ezt, és lógosnak könyvelik el, aki pusztán jól vagy gyorsan dolgozik. Velem is közölték a volt munkatársaim, amikor 8 évvel ezelőtt, életemben utoljára, alkalmazottnak szegődtem, hogy egyszerűen irigyek voltak rá, hogy hosszú az ebédszünetem. Pedig csak nem volt dolgom, és ami volt, azt is egy pillanat alatt megcsináltam. Azt pedig nem éreztem volna igazságosnak, ha kétszer annyit kell melóznom, csak mert kétszer gyorsabb az agyam. A másik, amit nagyon nem bírtam, az a sok holtidő, egy csomó munkát lehetne otthonról vagy teljesítménycentrikusan végezni, és nem 8 órára kihúzva. Megcsináltam, ami a feladatom volt, de órákig nem volt semmi dolgom, csak az, hogy úgy aknakeresőzzek, hogy munkának látszódjon. A második helyen egy kis cégnél voltam ügyfélszolgálat egymagamban, és csak többnaponként telefonált egy-egy ügyfél, mi a fenét csináltam volna? Kezdjem el kifesteni a falat? vagy kötögessek cégeslogós sálakat addig? Azt hiszem, az van a legnehezebb helyzetben, aki a két véglet közötti normális ember, mint a többség. Mert az egyik véglet, aki teljesen birka, és szó nélkül elketyeg bárhol, annak mindegy. Aki meg nagyon nem tűri a rossz munkát, az előbb-utóbb kénytelen lesz saját magának felépíteni a körülményeket, megtalálni a jót, önnállósodni stb. Aki pedig "normálisan", a többség mintájára viszonyul a témához, az van szerintem a legnagyobb veszélyben egy előnytelen kompromisszum felé, legalábbis így látom magam körül az embereket, akik amolyan félboldogtalanul ücsörögnek egy langyos pocsolyában. Mert még épp eltűrik. (ps: vicces, 19 évesen én is földet mértem..)

húúú, az Élet mennyire

húúú, az Élet mennyire elbánt veled... és az a fránya, gonosz bácsi...

Igen, teodora, valóban

Igen, teodora, valóban tipikus az, amiről írsz... állami szektorban még hangsúlyosabb, mint cégeknél. Charles Handy-nek igaza van abban, hogy a kis- és középvállalkozásokat ki fogják szorítani a nagyvállalatok. Handy szerint a jövőben csak két féle munkavállalói réteg lesz jelen a piacon: a cégnél dolgozó alkalmazottak és a projekt alapon bedolgozó egyéni vállalkozók.

Szerintem az alapvető

Szerintem az alapvető különbség az az állami és magánszektor között, hogy az állami szektorban nincs hatékony munkaerőkihasználás. A magánszektorban meg munkaerőkihasználás van :) Én is dolgoztam állami szektorban, kénytelen voltam 8 órát gubbasztani az íróasztal mögött, napi kábé 20-30 perces munka miatt. Átmentem magánszektorba, mi lett az eredmény? Egy "öblös hangú" főnök osztotta az igét. A különbség: munka volt. A probléma meg az, hogy nem ésszerűen végeztük. Summa-summarum: én is hasonló fázisokon mentem keresztül mint Zsolt.

Mert nem így volt eddig is?

Mert nem így volt eddig is? (Leszámítva a kisiparosokat, akik egyedül is tudnak hatékonyan készterméket készíteni.)

Nézd meg az autóipart: többezer alkatrész, többszáz beszállítótól. Nem új dolog ez.
--
Aries

mondjuk azt nem tudnám

mondjuk azt nem tudnám elképzelni, hogy mindenki megtalálja a számítását, hiszen sok olyan munka van, amit kétséges, hogy bárki is örömmel végezne.. szóval kicsit utóposztikus is a dolog

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről