Alvásparalízis élménybeszámolók III.

SPAz alvásparalízisről szóló bejegyzéseknek egyre nagyobb visszhangja van, érdemes volt foglalkozni a témával. Számos élménybeszámoló érkezett a virtuális postafiókomba, többnyire klasszikus alvásparalízis élmények, olykor nagyon összetett vizuális és taktilis hallucinációkkal vegyítve.

Revon beszámolóját azért tartom különösnek, mert ő az első szenvedő alany, akit befolyásoltak a Crescendo-n olvasottak, és megfogalmazta a kérdést, hogy ha nem olvasta volna a cikkeket, vajon akkor is hallucinált volna? A kérdés jogos, hiszen az álomtartalmakat egyértelműen befolyásolják a nappal átélt események, megfogalmazott gondolatok. Remélem, hogy az incubus-leírások mellett az alkalmazható technikák is eszébe jutnak azoknak, kik a cikkek olvasása után élnek át ilyesfajta szörnyűségeket.

Az alábbiakban következzen Revon beszámolója, melyet az érthetőség kedvéért imitt-amott egy picit átgyúrtam.

Engedd meg, hogy leírjam egy alvásparalízissel kapcsolatos személyes élményemet! Szóval éppen tegnap este történt meg újra és már ez az ötödik vagy hatodik alkalom az elmúlt 2 hónapban. Minél többször élem át, annál többet "látok" a történésekből. Az első élmények alatt még homályos volt, hogy mi is ez. Többnyire csak azzal az elviselhetetlen kétségbeeséssel szembesültem, hogy nem kapok levegőt. Ezt követően sokáig nem történt semmi, azt hittem befejeződött, majd ismét megjelent, de ezúttal már nem féltem. Ekkor a dolgok kezdtek bedurvulni. Olvastam a Crescendón a cikkeidet, írtál a nyomólényről, melynek valamilyen formája nálam is feltűnt. Nem tudom mi volt az, mert nem láttam tisztán, de ez alapján inkább démonhoz, vagy szellemalakhoz hasonlítható, mint emberhez. Megvolt a már leírt mellkasra nehézkedés is. Felmerült bennem, hogy ha sokan csak álomnak hiszik ezt és ezért nem beszélnek róla, akkor érdekes maga a tény, hogy az álom a valóságban érzékelt dolgok feldolgozása. És ha ez a kettő összefügg, akkor lehet, hogy nem is láttam volna semmilyen szörnyalakot, ha nem olvasom a valóságban a cikkeidet, na de már mindegy. Szóval tegnap újra megtörtént és ezúttal különösen figyeltem magamra. Azt hittem álmodok, ellazultan, békésen feküdtem az ágyon. Utána következett az a jelenség, mikor a fülem elkezd - nem is tudom hogy fejezhetném ki - ki-be dugulni, olyan érzés, mint mikor ásítasz, olyan kis dübörgés a füledben. Ez a jelenség egyre csak gyorsul, tehát egyre gyorsabban hallom ezt, ki-be, ki-be, ki-be. Közben teljesen lebénulok és mintha - lehet hülyeség vagy csak én akartam azt látni - mintha rúnákat láttam volna négyzetekbe rajzolva, csak úgy a levegőben. Itt szakítottam meg a dolgot, mert roppant kellemetlen, ám ismerős érzés kerített hatalmába.. Egy előző élmény alkalmával a ki-be dugulás közben hisztérikus nevetés és tébolyult sikoltozást hallottam, majd megjelent a démon és rátelepedett a mellkasomra. Általában egy idő után megszakítom az eseményeket, rettentő nagy erőlködés közepette, mert kényelmetlenül érzem magam (nem meglepő), és a hasamra fekszem, majd simán elalszom. Azaz nem is olyan simán, ezen lepődtem meg. Sokkal tovább tart egyáltalán elérni azt hason feküdve a megszakítás után, hogy álmosnak érezzem magam, mint mikor háton fekvésből egyszerre csak álomba zuhanás közben jön az alvásparalízis. No, kb ennyi lenne. (Revon élménybeszámolója)

Tegnap is átéltem, annyi

Tegnap is átéltem, annyi különbséggel, hogy míg csukva volt a szemem, addig csak a bénulás volt meg. Amint kinyitottam, rögtön jött a dobogás és másodperccel később a hisztérikus nevetés helyett most valami rockzene szólt, angolul ugyan, de értettem minden szavát, vlamilyen féle halálról énekelt a fickó (bár inkább ordított). És eközben folyamatosan remegtem, peridóikusan. Olyan féle remegés volt, mint mikor koncerten a hangfalak mellett állsz és úgy érzed, hogy minden molekulád egyszerre mozdul. És mivel periódikus volt, hol volt, hol megszűnt, majd újra visszajött.

hasonló nekem is volt :)

hasonló nekem is volt :) valamiféle rockzenét hallgattam távolról és vibrált a testem, miközben a nyitott ajtón bejött a lakótársam és a nevemen szólított. aztán felébredtem és rájöttem, hogy ki sincs nyitva az ajtó, a lakótársamnak meg a szárítót néztem.

Érdekes! "Örömmel"

Érdekes!

"Örömmel" olvastam az alvási paralízisben leírt tapasztalatokat, személyes élményeket, egy pillanatig hezitáltam hogy leírjam -e a saját élményeimet ezzel kapcsoltaban, s úgy döntöttem írok...
Kb. 15-16 éves voltam mikor egyik éjjel arra ébredtem, hogy testvéremen -akivel akkoriban egy szobánk volt és rajtam kívűl van a szobában valaki. A hátamon feküdtem s előszőr csak pislogtam körbe a félhomályba. Amikor fejemet akartam mozdítani akkor vettem csak észre, hogy képtelen vagyok rá. Sőt, képtelen voltam bármimet is megmozdítani, mindeközben a jelenlétérzésem egyre erősebb volt. Pánikba estem, és azon voltam, hogy biztosan nem ébredtem fel rendesen, s valahogy fel kellene ébresztenem testvéremet, hogy -Ő törje meg valahogy ezt az állapotomat. Sikerült is nem kis erőfeszítés árán artikulálatlan hangokat kiadni, és így felébreszteni testvéremet, aki megtörte ezt az állapotot. Volt még egy pár hasonló éjjel, mikor azomban nem voltam képes jelezni semilyen formában sem, s volt pár olyan éjjel amikor furcsa állmok kapcsán éltem át hasonlót. Nem tudom hogy ide tartozik -e, de ezek alapján lettem más ember...

Szia Amit leírtál az

Szia

Amit leírtál az történik velem most már kb 15 éve! álltalában fél évente 1-2 alkalommal de van mikor 1 évig semmi! Én nálam is ugyan ez van, hogy felébredek álltalában mindig valamelyik oldalamon fekszem éppen, teljesen levagyok bénulva, nem tudok beszélni csak artikulátlanul nyüszögni. Ilyenkor a barátnőmnek tudok jelezni egy két ujj kaparászással vagy nyöszörgéssel! Ha szerencsém van meghallja! Na de visszatérve erre az ébredésre. Amikor ébredek akkor eleinte fényeket láttam a falra vetűlni, és rá 1-2 másodpercre rá meg eltűnt. Mostanában meg már egyszer kétszer alakokat is véltem felfedezni az árnyakban. Elég ilyesztő, de nem nagyon merem megvárni a végét! Ilyenkor inkább jelzek a barátnőmnek! Ő nagyon megilyed én meg tőle, hogy miért ilyen felspanolt! Vicces mert inkább nekem kéne megilyednem, valami van benne amitől nem félek csak ilyesztő!

Hát ennyi!

Szia! Nálam is ez van

Szia!

Nálam is ez van általában. Mástól várom, hogy segítsen, kihozzon ebből az állapotból. Ez a személy általában édesapám. De sajnos ő soha nem tud kihozni, mert nem tudok neki szólni. Csak azt hiszem, h szóltam, de mindig kiderül, h ezt iscsak gondoltam... Félelmetes! Én nagyon ki szoktam ezek után az esetek után készülni. Mi lehet a megoldás?

Sziasztok! 16 éves vagyok.

Sziasztok!
16 éves vagyok. Nekem eddig csak olyan élményeim voltak, hogy elalvás előtt nehezen tudtam levegőt venni, gyorsult a szívverésem, (ezeket a dohányzásnak tudtam be) meg néha úgy éreztem hogy valaki néz, vagy van a közelemben. Aztán láttam ezt az oldalt, és gyanitottam, hogy lehet van köze ezeknek a tüneteknek az alvási paralizishez.
Tegnap éjjel arra ébredtem, mintha valami hörögne a fülembe, és totál levoltam bénulva. De félig még álomban voltam... És mély lélegzeteket vettem, aztán pár perc alatt elmúlt. Felébredtem teljesen. Először azt hittem álmodtam,mert hogy aznap olvasgattam sokat az alvás paralizisről. De még aznap éjszaka 2x, mikor már majdnem álomba zuhantam volna, ugyanigy lebénultam. De az volt az érdekes, hogy bár féltem vmennyire, nem rettegtem annyira, mert tudtam miről van szó... Viszont kockákat én is láttam.
Most szerintetek álmodtam volna mind a háromszor vagy igazi alvás paralizisben volt részem?

Re: Alvásparalízis élménybeszámolók III.

Az álom és az alvási paralízis közötti határ meglehetősen ingoványos. Az alvási paralízis úgynevezett hipnagóg vagy hipnopomp állapotban jelentkezik, mely az ébrenlét és alvás közötti érzékeny átmenetet jelöli.

Egyáltalán nem meglepő, hogy akkor volt alvásparalízisben részed, amikor foglalkoztál a témával, hiszen az élményt saját magad állítod elő (tudattalan módon), így nagyban befolyásolnak a napi történések abban, hogy aznap éjjel átéled, vagy sem.
Ugyanez a helyzet egyébként a tudatos álmodással is: ahhoz, az átéléséhez érdemes sokat foglalkozni a témával.

Örülök, hogy sikerült a tudásoddal csökkentened az élménnyel járó szorongást!

Re: Alvásparalízis élménybeszámolók III.

hali... az amit leirtál az jézusom nagyon megijedtem.... 15 éves vagyok és és velem is ez gyakran megtörténik heti többszöri rendszerességgel...fekszem az ágyban csönd van a szemem lecsukodik félálomba merülök és egyszer csak felriadok arra hogy valami dörömböl a fejemben gyorsan nagyon gyorsan borzasztó hangosan probálok megmozdulni de nem megy ....levegőt is alig kapok probálok megmozdulni nagyon erősen probálkozom de semmi valamikor persze sikerül és akkor a dübörgés is abbamarad ...ilyekor megprobálok vissza aludni Ű( szintén hasra fordulva )de jön a következő "menet" van hogy egy este 4-5ször is megtörténik...amikor végre vége érzem hogy sírok majd elalszok...beszéltem róla szüleimnek is de sak kinevettek és azt mondták álmodtam több embernek is elmondtam de hát nem hiszenk egy 15 évesnek ..nagyon félek ilyenkor nem tudom mi történik velem ...félek hogy az agyam felrobban a fejemben és még kiabálni sem tudok ..egészene ddig azt hittem ( gyerekes módon ) hogy a "földönkivűliek" szórakoznak velem de az imént láttam egy műsort amiben az alvásparalizisról volt szó ás rájöttem hogy nekem is ez a bajom ...van erre valami gyógyszer vagy valami mód hogy abba maradjon ?

Szia! Érdekes, hogy most

Szia!

Érdekes, hogy most találkoztam a témával. Nekem is volt -akkor még nem tudtam, hogy micsoda - kb. 2 évvel ezelőtt ilyen negatív élményem.
Egyik éjszaka olyan érzésre ébredtem, hogy a testemet egy lepedő szorítja az ágyhoz, nagy erővel. Századmásodperc alatt teljesen éber lettem.
A lepedő négy sarka,és minden oldala egyforma erővel fogott, szabadulni akartam, és lázasan kutattam a támadó kilétét, nem láttam senkit, és képtelen voltam mozdulni. Nem kaptam levegőt, a végtagjaimat nem bírtam mozdítani, nem tudtam pislogni, megfordulni, lélegezni, szabadulni. Iszonyú félelmet éreztem. A férjem mellettem aludt. Egyetlen dolgot tudtam tenni: gondolkodni.
Eszembe jutott, hogy csak akkor kerülök ki a kutyaszorítóból, ha kitalálok valamit. Elhatároztam, hogy lehiggadok, elernyesztem a testemet, és nem törődöm a "támadómmal". Így nem tud velem mit kezdeni, és előbb-utóbb megunja.
Így is történt. Egyszercsak visszatért a testembe a mozgás képessége, és meg tudtam fordulni. Végre nagyokat lélegeztem, és fogalmam sem volt, mi történt velem, de borzalmas élmény volt. Hamarosan egy orvos ismerősömnek elárultam a titkomat, aki elmondta, hogy alvásparalízisem volt.
Köszönöm, hogy megoszthattam veletek. Üdv

Szia iringo, az, ahogyan

Szia iringo,
az, ahogyan megélted az alvásparalízist, és ahogyan uraltad a jelenséget, például szolgálhat bárki számára, aki hasonló helyzetbe kerül!

Elhatároztam, hogy lehiggadok, elernyesztem a testemet, és nem törődöm a "támadómmal".

Az nem világos számomra, hogy abban a helyzetben mivel tudtál foglalkozni, ha nem törődtél a támadóval. Azaz mire irányítottad gondolataidat? A félelem rendszerint pontosan a "támadóra" fókuszálja a gondolatokat, és valóban ettől kap az erőt.
Köszi, hogy leírtad!

Nekem is volt már párszor

Nekem is volt már párszor ilyen élményem. Azt kell, hogy mondjam, nálam is ez vált be. Érzem amikor jön, már kezdek befeszülni és akkor kapcsolok, hogy "hopp ez megint az az érzés" és ellazítom magam. Ilyenkor általában egyből el is alszom. Vagy felkelek pár másodpercre szétnézek és utána, mint akit fejbevágtak szunyálok is!

Nekem is elég gyakran van

Nekem is elég gyakran van ilyen "alvási problémám". De nem kerítek neki nagy feneket. Egy idő után fel tudom magam ébreszteni. Persze, félelmetes meg minden. Szerintem ezek a "látomások" szimpla álmok, csak tudatában vagyunk annak, hogy már félig fent vagyunk. Egyszerű kémiai reakciók az agyadban, nem démonok meg földönkívüliek, vagy lények egy másik dimenzióból. Izgalmas lenne, ha így lenne, de sajna nincs ekkora szerencsénk. xD
Nekem akkor szokott lenni, ha csak egy-két órát alszom délután. Ezért sem szoktam délután aludni :D

Nekem kb. háromnegyed éve

Nekem kb. háromnegyed éve kezdődtek ezek a "rémálmok", sokáig én sem tudtam, mi lehet ez.
Eleinte mindig úgy kezdődött, hogy elsötétült az álmom, nem láttam semmit, csak feketeséget, és fokozatosan jött rám a félelemérzet, néha úgy éreztem, mintha valaki megfogna, hozzám érne, pedig közben tudatomnál voltam, tudtam, hogy az ágyamban fekszek, de nem tudtam megmozdulni, és mindig nagy nehezen tudtam csak felkelteni magam úgy, hogy igyekeztem kinyitni a szemem.
Mindig megkönnyebbülés felkelni, én szerencsére csak néha hallucináltam be villogó mozgó repkedő fényeket/tárgyakat(:
Ma először volt, hogy a "feketeség" elmaradt, az álmom folytatódott, közbe kezdtem érezni mintha valaki fogna, és jött az elmaradhatatlan félelemérzet is, kívülről láttam álmomban a szobám, közbe pedig teljesen tudatomnál voltam, és az is eszembe jutott, hogy pszihológushoz kellene fordulnom, hogy soha többet ne történjen ilyen. Igyekeztem felkelni, de mintha valaki/valami nem engedett volna, éreztem hogy húzza a kezem és álmomban is jelen volt egy alak, majd úgy éreztem mintha meg akarna büntetni hogy fel akarok kelni, és ekkor elkezdtem hátrafele zuhanni, éreztem, hogy nekemcsapódnak dolgok, aztán sikerült kinyitni a szemem, de hiába, mert a szemeim felakadtak, agyilag továbbra is az álmomat láttam, végülis felébredtem. Utána háromszor vagy négyszer éreztem hogy újra kiakad a szemem és kezdek visszasüllyedni, de sikerült megmozdulnom és megfordulni. Ekkor már teljesen éber voltam, és nagyon durván remegtem, a hasam és mellkasom tájékán minden mozdulatomra szúró, hasogató fájdalmat éreztem, kénytelen voltam görcsoldót bevenni, amire elmúlt.
Mindig elhatározom, hogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor nem hagyom magam "becsapni", majd odafigyelek, hogy mi is ez, de nem lehet, mert a fellépő félelemérzet nem hagyja...
Óvodás koromban is volt ilyen, emlékszem, gyakran előfordult, nem felejtettem el, és most 13-14 év múlva újra kezdődött...

Tisztelt Kulcsár

Tisztelt Kulcsár Zsolt!

Bocsánat, hogy zavarok, igazából örülnék, ha tudna segíteni.

Engem már régóta kínoznak fura dolgok, már gyerekkoromba kezdőttek, de akkor erősödtek meg, amikor okkult dolgokkal (természetgyógyászat, ezotéria) foglalkoztam, és hipnózisokban vettem részt. Már ott megjelent az a tényező, hogy hipnózis után sokáig katatón voltam, nehezen tudtak visszahozni. Azóta ezeket már rég elhagytam, de a fura "álmoktól" nem tudok szabadulni.

Ezoterikus időszakomban olyan is volt, hogy hanyatt feküdtem, nem tudtam mozdulni, próbáltam kiabálni, de az én hangom helyett egy torz férfihang szólalt meg. A szobatársam hallotta, ő ébresztett fel, halálra volt rémülve, én meg olyan kimerült voltam, hogy azonnal elaludtam.

De ami igazán aggaszt, az más jellegű, szinte heti, napi rendszerességgel fordul elő.

Álomnak tűnik, szerintem kezdetben az is. Általában hasonlóan történik minden. Azt álmodom, hogy a szobámban vagyok, az ágyamban fekszem, és nagyon szeretnék felébredni. Álmomban látom magam, hogy felkelek, felállok a szobámban, minden valóságos, a látvány, a szagok, és erre megnyugszom. De hirtelen valami nagyon gyanús kezd lenni, és gyanakodni kezdek, hogy valóban felébredtem? Akkor körbenézek a szobámban, és néha találok olyan dolgokat, amik a valóságban nem úgy állnak, néznek ki, mint az álmomban, és tudom, hogy nem vagyok ébren (bocsánat, elég zavaros, így leírva). Akkor megjelenik a félelem, és egy hang bennem, azt ismételgeti, hogy kérjek segítséget, hívjak fel valakit. Akkor látom magam, hogy álmomban a telefonomhoz nyúlok, de az vagy nem működik, vagy teljesen másképp néz ki, vagy nem tudom kezelni, stb. Álmomban akkor szólni szoktam anyukámnak, hogy hívjon fel valakit (vagy a pszichiáteremet, vagy a lelkipásztoromat), de ő csak kinevet, és nem teszi meg. Én meg addig próbálkozom, amíg fel nem riadok.

Az álom másik változata hasonlóan kezdődik, mint amit leírtam. Annyi különbséggel, hogy az ágyból való felkelés helyett látom és érzem, ahogy a plafonon lebegek, és úszok, mint valami démoni lény. Odaúszom az ablakhoz, és ahelyett, hogy kinéznék, látom az arcom benne, ahogy a szemem, és az arcom gonoszul eltorzul. Rettegek. Próbálok segítségért kiabálni, de nem tudok. Néha látom magam, ahogy beúszom anyukámék szobájába és sátáni kacajjal ijesztgetem őket, vagy folytogatom óket de nem is látnak.

Az álom harmadik változata, amikor álmomban felkelek az ágyban, de már midjárt gyanús, hogy ez valóság-e, tényleg felébredtem-e. Ezt álmomban úgy tesztelem, hogy felugrok a levegőben, ha fenn maradok, és lebegni kezdek, akkor tudom, hogy nem a valóság. Segítségért akarok kiabálni megint, de nem tudok. Néha azt is hallom, hogy a konyhában a szüleim beszélgetnek, vagy az utcáról szűródik be a zaj, annyira ébre vagyok már. Lassan elértem, hogy kiabálás helyett szánalmas nyüszögés hagyja el a számat, vagy arra ébredek, hogy imádkozom, vagy annak a nevét kiáltom, akitől segítséget várok, de alig tudok artikulálni.

Amikor ezekből az álmokból ébredek, mindig a hátamon fekszem, és van, hogy már nem látom az álomképet, de képtelen vagyok mozdulni, vagy kinyitni a szemem. Néha kinyitom a szemem, de azonnal visszacsukódik, és csúsznék vissza az álomba. Ez az élmény leginkább a hipnotikus állapotokhoz hasonlít. Az első hipnózisom után kezdódött. Nagy erőfeszítés, hogy át tudjak fordulni a másik oldalamra, és rendszerint olyankor olyan fáradt vagyok, hogy azonnal elalszom. Vagy ha ebből az állapotból fel kell kelnem, zavart vagyok, a beszédem elkent, néha már felkelés, mosakodás közben is olyan, mintha szenderegnék.

Nem tudom, hogy kapcsolódhat-e az alvásparalízishez, de szinte egész nap álmos vagyok, olyan, mintha "alvásfüggő" lennék. Mindig aludni szeretnék, ha lelkileg mélységben érzem magam. De ha jól vagyok, akkor is álmos vagyok szinte egész nap. Négy-öt óra ébrenlét után azonnal aludni vágyom.
Nem tudom, mennyiben vág ide ez a téma, de ha tud segíteni, van valami tippje, hogy mi lehet velem, vagy kihez fordulhatnék, kérem, írja meg.

Köszönöm előre is!

 Üdv mindenkinek!     Jómagam

 Üdv mindenkinek!

 

  Jómagam tőbbször átéltem alvásparalizises agymenéseket, amit egy idő után megszoktam annyira, hogy nem is nagyon érdekelt egy-egy "furcsa" este. A gond az, ami nem kicsi nálam, hogy egy alkalommal (még vallásos lökött koromban) egy társas ima alkalmával kiszakadt az ajtózár a tokból, ott ahová bezárkóztunk imádkozni.

 Nos én azóta már nem hiszek, nem hiszek egyetlen vallásnak sem, főleg nem az ábrahámi alapú ókori mesékben. Mindezt alapos utánjárások után mertem csak kijelenteni. Azt is tudom, hogy a vallásos élmények nagy része idegbetegség, pszichés zavar alapú. Ugyanakkor NEM tudom az emlitett eset folytán kizárni azt, hogy az emberen kivül valami más is bejátszik a vallásos - okkult őrületbe, ami direkt őrülteket keres, vagy megőrjit.

 Ennyi.

Köszönet.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről