Démonok bennünk?

Michael De Caso 04Demon

Mindig foglalkoztatott a démonológia. Az alvásparalízis kapcsán szembesültem a kérdéssel, hogy incubusról, démoni támadásról, vagy pszichés állapotváltozásról, esetleg némi neurológiai kibillenésről szól az éjszakai látogatás? Minél többet foglalkoztam a különböző nézőpontokkal, annál inkább meggyőződéssé érlelődött bennem a sejtés, hogy a vagylagos viszony helyett és-ben kell gondolkodnom.

Egyszerre agyi elváltozás, tudatállapot módosulás és démoni támadás az alvásparalízis jelensége. Attól függ, hogy milyen referenciarendszerben vizsgáljuk a kérdést.

A horkoló hardver

Ugyanezzel a problémakörrel szembesültem a tudatos álmaim során: képtelen voltam megemészteni az élményt, hogy a belőlem lévő álomalak tőlem független lényként társalog, bunyózik, gúnyolódik velem. Miközben fejem a párnán pihen, egy másik térben, másik valóságban tapintok, látok, ízlelek és hallok. A hardver passzívan horkol, miközben a szoftver párhuzamos valóságban éli világát.

Meggyőződésem, hogy a mítoszok világa a pszichés jelenségek fenomenológiájáról lényegesen többet mond, mint a mai redukcionista pszichológia. Ahhoz, hogy megértsem és megéljem a személyes történetemet (Coehlo), sokkal inkább mítoszokra, mint kognitív pszichológiai ismeretekre van szükségem. Foglalkozhatok a kognitív funkciók agyi leképzésének vizsgálatával, ezzel azonban soha nem kerülök közelebb a lelki történések alapvető megértéséhez!

Démonkonnotációk

A néphagyományban, vallásokban és mítoszokban a démon valamiféle természetfölötti lényt, többnyire malefikus, ördögi szellemet jelöl. Ez a negatív töltetű fogalom különös módon az irodalomban gyakran pozitívan jelenik meg. Hétköznapi nyelven ha azt mondjuk valakiről, hogy démoni, vagy démonok által megszállt, egyértelműen negatív, sőt ördögi többletjelentést gondolunk mögé.

A megfigyelhetetlen én

A démonok legüdvösebbnek tűnő értelmezési kontextusa Jung tollából származtatható. Neki sikerült pragmatikus keretek között olyan sikamlós fogalmakat megragadnia, amitől minden felvilágosodott értelmiségi hátrahőköl, vagy kajánul elmosolyodik. Jung tudományos hozzáállása a szellemi jelenségek vizsgálatára vonatkozóan rendkívül egyszerű alaptételre épült: a tudományos megfigyeléshez megfigyelőre és megfigyeltre egyaránt szükségünk van. A lélek tanulmányozásakor a megfigyelő és a megfigyelt egyetlenegy egységet képez, következésképpen lehetetlenné válik a tudományos vizsgálat. Ebből adódóan nem mondhatunk semmit a lélek szubsztanciájáról! Nem tudhatjuk, hogy a lelki jelenségek hátterében az idegrendszeren túl létezik-e valamiféle kvázi-anyagi szubsztancia, melyet vizsgálhatunk. Nem tudhatjuk, mert nem figyelhetjük meg.

Léteznek, mert kigondoltam őket

Jung nemes egyszerűséggel félretette a szellem-test filozófiai problematikáját, ehelyett azt vizsgálta, hogy miféle kapcsolat van az álmok és az évezredek óta búvópatakként felbukkanó mítoszok között. Szisztematikus vizsgálódásainak eredményeképpen létrehozott egy vonatkoztatási rendszert, melyben minden időtálló lelki jelenség körülírható. A démonok esetében sem az a kérdés, hogy tőlünk független lények futkorásznak-e valahol az éterben arra várva, hogy váratlan pillanatokban lecsapjanak ránk. Amit vizsgálnunk kell, hogy milyen tudatállapottal, érzelmi átéléssel hozható összefüggésbe a démon-élmény, legyen az alvásparalízis, vagy habzó szájú megszállottság, esetleg egyéb komplex hallucináció.

Szubjektív idealista nézőpontomból adódóan nem tulajdonítok jelentőséget a kérdésnek, hogy léteznek démonok, vagy sem. Léteznek, mert kigondoltam őket, s mert álmom során találkoztam a kihízlalt, tőlem függetlennek tűnő lénnyel... Aki látja, az nem kérdezi, hanem tudja, hogy szubjektív valóságának szerves része. Függetlenül attól, hogy mit mond az agyturkász.

Nekem tetszik az

Nekem tetszik az álláspontod. És-ben látással izgalmasabb megközelíteni ezt a témát (is). A mítoszokkal a kollektív megfogalmazás vizére evezünk, ez akár járt útként is felfogható. Egy dolgot nem értettem: "mítoszok, mint kognitív pszichológiai ismeretek" <- ezt. Egyébként jó poszt, gratula. Horkoló hardver, sleep mode.

köszi, "sokkal inkább

köszi,
"sokkal inkább mítoszokra, mint kognitív pszichológiai ismeretekre van szükségem" -> mítoszok helyett pontosítás: mitológiai tudásra van szükség.

A lényeg, hogy a kognitív pszichológia semmit nem mond a lelki történések milyenségéről, az átéltek élményszerűségéről; az egzisztencialista mélységeket sokkal inkább a mítoszok allegóriájában érdemes keresnünk. Talán mostmár egyértelműbb, hogy mire utaltam...

Kösz a pontosítást. Ezt

Kösz a pontosítást. Ezt én is így gondolom.

http://sardobalo.blog.hu/2011

http://sardobalo.blog.hu/2011/01/08/kolbenheyer_olvas_lxvi_leszall_az_ej

A démonok legüdvösebbnek tűnő értelmezési kontextusa Jung tollából származtatható.A démonok legüdvösebbnek tűnő értelmezési kontextusa Jung tollából származtatható.

Fura ez a szövegszerkesztő.

Fura ez a szövegszerkesztő. Vagy a Mollom, nem tudom, melyik kavart be. Akkor a link újra:

http://sardobalo.blog.hu/2011/01/08/kolbenheyer_olvas_lxvi_leszall_az_ej

Idevágó Eckhart Tolle, a

Idevágó Eckhart Tolle, a "fájdalomtestről" szóló felismerése/tanítása.

Érdemes tanulmányozni.

A negatív energiamező tartományosa ez a személytelen, mégis élőlényként viselkedő fantom. Hatására tesznek az emberek olyat, ami "idegen tőlük", vagy amit később megbánnak. Az ego élteti (automatikus, ellenőrizetlen, alacsony frekvenciás gondolatok).

Jut eszembe, elsődleges feladatunk ma, ennek átalakítása: Magunkban. Bátorság, Béke, Erő!

Elég érdekes

Elég érdekes megfogalmazásokat  látok itt, és nagy részükkel egyet is értek. Had tegyem hozzá saját gondolatom a démoni befolyásról,vagyis inkább 2 gondolaot .1 Amenyiben a személyiségünket tapasztalataink és emlékeink alakitják ahogy azt a dilidokik állitják márpedig az álmaink ugyan olyan tapasztalatokat és emlékeket hagynak hátra mint a éber valosság,és mivel az álmainkban fügetlen entitásként létezünk akinek cselekedeteit nem tudjuk befolyásolni csak szemlélöi vagyunk az eseménynek,akkor nyugodtan mondhatjuk hogy egy tölünk független entitás befolyása alá kerülhetünk álmaink révén ez lehet elenyészö vagy akár számottevö mértékü is attol füg menyire meghatározó egy állombeli élmény.

2Inkább egy kérdés mint egy megállapitás de lehet rajta gondolkodni : azért hiszünk valamibe mert létezik vagy azért létezik mert hiszünk benne?és ha ide idézem a bibliában pontosabban a termtés könyvében leirt szöveget miszerint Isten a saját képére teremtette az embert és mivel istennek nincs alakja igy ezt csak ugy lehet értelmezni hogy az ember rendelkezik a teremtés és a pusztitás képességével egyaránt, igy jogos lehet a következtetés hogy pusztán azzal hogy hiszünk valamiben meg is teremtjük azt.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről