Belphegor és a szenvedély

Open GateOpen Gate

Vénülök, ez nem vitás. Nemrégiben utolért a kapunyitási krízis, melyet meglehetősen bambán fogadtam. A leginkább az zavart, hogy nem tudtam megnevezni a nyomólényt, mely kedvemet szegte, s melynek hatására létem egy pillanatra ízét vesztette. Rámtelepedett valami nyúlós, árnyszerű massza, melytől sem látni, sem lépni nem állt módomban.

Nem tudtam megnevezni a problémát, s így történhetett, a nem várt vendég meglehetősen hosszasan időzött bennem.

Kiköpöm a nyavalyást, ez nem vitás. Lenyúlok a torkomon, majd megroppantom: "Belphegor, menned kell, mert ezt kívánja az Úr!" És lőn, Belphegor távozik.

A szenvedély

A langyos attitűd sivár létet eredményez. Ahhoz, hogy sikeres életet éljünk, mindenekelőtt az szükségeltetik, hogy felismerjük a bennünk szunnyadó Erőt. Ez egyet jelent a szenvedéllyel, mely létünk mozgatóerejeként funkcionál. A vágy a hajtóerő, mely nélkül nincs életöröm, nincs cél és nincs önmegvalósulás. A vágy a kezdőpontja mindennek, ami a fejlődéshez, önmegvalósításhoz köthető.

Mindez szanszkritül

A Samkhya szerint az ember három alapvető állapot keverékeként létezik (Gunas). Az első állapot a tehetetlenség (Tamas), a második a dinamizmus (Rajas), a harmadik pedig a tisztaság (Sattva). Ha a tamas dominál, a sattva csak a rajas segítségével érhető el. A kiteljesedéshez óhatatlanul szükségünk van a szenvedélyre, a mindent elsöprő lendületre, mely tetteinket, gondolatainkat mérhetetlen erővel tölti el. Az önmegvalósítás alapfeltétele tehát, hogy legyőzzük Belphegort, a bennünk lakozó lustaság ősi démonját, hogy teret adjunk a Vágynak!

Az első lépés

LustA serdülőkor a melegágya az efféle érzések megélésének. A mindent elsöprő plátói szerelem a legjózanabbaknak is elveszi az eszét. Ezt az intenzitást kell ismét magadénak tudnod ahhoz, hogy létednek íze legyen. Ha fejlődni akarsz, akkor mindekelőtt szenvedélyre lesz szükséged.

Epilógus

Abból is kiderült, hogy óhatatlanul vénülök, hogy az eredendően bal kéz enyhén jobbra húz. Érdeklődésem középpontjába a démonológia mellé az erények tana került. Keresem a nyelvezetet céljaim megfogalmazásához; ezen tanulás során rá kellett döbbennem arra, hogy makulátlannak tűnő liberalizmusom rendszerezettségre vágyik. Olyasfajta taxonómiára, mely a felvilágosodás mögött található. Így változott depresszióm Belphegorrá, így váltotta fel komplexusaimat démonok hada és így történt, hogy feltáró analízis helyett ördögűzésre gondolok.

Ez jó. És hogyan? Sokan

Ez jó. És hogyan? Sokan félreértik a szenvedélyt, talán lelkesedésnek enyhébb nevezni, és sokak szerint normális dolog ennek a kiapadása, egy szakasz a vonalon. Aztán meg egy 20 éves fruska sem oldja meg az 50 éves ilyetén gondját.. akkor mi? Mindenesetre manapság sokakat fog el idejekorán a dolog, ezt furcsállom is. Az emberek egy része már egyetem után megkövül, mások megvárják a 30-at...

Coehlo mesél a Veronika meg

Coehlo mesél a Veronika meg akar halni c. művében a Keserűségről.
"A Keserűség elsődleges célpontja az ember kedélyállapota. Akit megtámad a betegség, az elveszti az érdeklődését a világ iránt, semmihez nincs kedve, és néhány év múlva teljesen magába zárkozik - miután minden energiáját arra pazarolta, hogy erős fallal vegye körül magát, annak érdekében, hogy a valóság olyan legyen, amilyennek látni szeretné.
El akar kerülni minden külső támadást, ezért a saját belső fejlődését is akadályozza. Ugyanúgy bejár dolgozni, nézi a tévét, szidja a tömegközlekedést, neveli a gyerekeit, de mindent automatikusan csinál, különösebb beleélés nélkül, hiszen kénytelen mindent az ellenőrzése alatt tartani." (99. old)

Talán érdemes árnyalni.

Talán érdemes árnyalni. 50-es fejjel plátóizni torznak tűnhet. Nem állítom, hogy minden esetben az, de gyakran annak tűnik.

Másik lehetséges ok ami eszembe jutott, hogy az élet fonalán visszafele haladva, lassan de biztosan elfordulunk az életkorok adta természetes helyzetektől/válságoktól/problémáktól. A halállal már nem tudunk mit kezdeni és így halad ez visszafele. A felnőttkor a következő stáció ami esik szét. Ezért is látszhat úgy, hogy idejekorán következik be a kiégés.

miért gondolod, hogy

miért gondolod, hogy elfordulunk az életkorok adta természetes krízisektől?

Emlékszem pl. egy Popper

Emlékszem pl. egy Popper előadásra valláspszichológia kapcsán, amiben elejétől a végéig ezt ecsetelte, hogy mennyire kirekesztettük, elfordultunk a haláltól jelenkori társadalmi beállítódásainkban. Azóta is tulajdonképpen egyetértek vele. A halállal mára már tulajdonképpen nem tudunk mit kezdeni. Amíg élünk igyekszünk nem gondolni rá, ha bekövetkezett (nem nálunk ;)), igyekszünk hamar túlleni rajta.

Azt is gondolom még ennek kapcsán, hogy az egyik fő okozója ennek a deritualizálódás. Nem tudom van-e ilyen szó ;) Ilyen szó-e van. Amit mondani akarok ezzel, hogy a társadalmi keretek egészségének jót tettek a rítusok az egyes életállomásoknál. Kollektív konfirmációk az egyes krízisek abszolválása után. Javíts ki ha tévednék, de én úgy látom, hogy ezek egyre elmosódottabbak, erőtlenebbek.

nagyon pontosan fogalmazol,

nagyon pontosan fogalmazol, teljes mértékben egyetértek a fenti soraiddal. Deritualizálódás. Valóban ez az egyik fő probléma. A ma rituáléja a hétvégi nagybevásárlásban és nagytakarításban kimerül. A ma rituáléja a tévé előtt eltöltött családi vacsora.

Jung boncolgatta gyakran azt, hogy a protestantizmussal kivonult az egyházból a lélek utolsó támasza is. Száműzték a szimbólumokat, a tudattalan számára oly sokat jelentő archetipikus támpontokat, hogy teret adjanak egy meghittebb, családiasabb, ámde teljes mértékben lecsupaszított és értékvesztett megreformált vallásnak.

Ha már kollektív hatásokról van szó, akkor ezzel el is értem az egyik legfontosabb ilyen társadalmi méretű problémához: a hagyományos, katolikus egyház a maga mély krízisét éli, miközben a protestáns vonalak gyakorlatilag meg sem közelítik a valódi vallásosságot. A szimbólumainkat legyilkoltuk és elfelejtettük, s erre az űrre hiánypótlásként rátelepedett a fogyasztói társadalom falánk értékrendje.

Szükség van a rituálékra, szükség van a szimbólumokra, szükség van a mítoszokra, és szükség van arra, hogy kollektívan értelmezhető támpontok (krízisek) létezzenek.

A nyugati társadalmak a nagyra tartott gondolati forradalommal, a felvilágosodás eszméjével fokozatosan kiszorították a tudattalan számára oly fontos referenciapontokat. Beteg világban élünk, s az általad felvetett deritualizálódás az egyik fő tünete ennek a nyavalyának.

Szerintem nem ilyen nagy a

Szerintem nem ilyen nagy a gáz, más a világ, de ki mondhatja meg, hogy régen milyen volt, s jobb-e? remek rituálé lehetett mondjuk máglyára küldeni vagy vízbe folytani nőket pusztán azért, mert vörös a hajuk. sok ilyen dolog a félelemből és tudatlanságból fakadt, és amit mára megismertünk, megértettünk, azt már nem lehet visszacsinálni, nem vagyunk ősemberek, nem lehet a villámcsapott kigyulladt faág körül ugatva ugrabugrálni zeusz nyilai miatt meg kerülgetni a szkarabeuszokat.

sejtettem, hogy beszólsz

sejtettem, hogy beszólsz ;-)
Természetesen nem az általad említett rituálékra gondoltam... a Felvilágosodásnak meg persze megvolt ilyen értelemben a szerepe, ez nem képezi vita tárgyát! A dolgok azonban -mint ugye általában- nem fehér-feketék, hanem szürkék, s hajlamosak vagyunk mellőzni a tudattalannak szóló külső támpontok fontosságát. Csak erre próbáltam felhívni a figyelmet... de hát ezt Te is tudod, jó azonban ellentmondani (főleg ha becsempészhetünk még egy-két tréfás fordulatot is ;-)).

amúgy tipikus érvelési

amúgy tipikus érvelési technikával éltél: összemostad egy elegáns és humoros képben a gyökértelen babonát és a vallásos szimbólumok világát. Az, hogy a kettő nem egy és ugyanaz, feloldódik a humor oltárán...

Konkrétan mely rituálékra

Konkrétan mely rituálékra és Miért van szükség, ja, és kinek? Engem pl. iszonyúan irritálna, ha kényszerből bohóckodnom kéne, még most is így van. Rossz a rituálé felhozatal. Pedig van egy csomó: szalagavatóbál, érettségi, ballagás, gólyabál, esküvő, legénybúcsú, sőt, még temetések is vannak.

jójó, a négyeseket minden

jójó, a négyeseket minden irritálja, ami kollektív.

Szeretek koncertekre

Szeretek koncertekre járni:) Inkább az a baj a régi szokásokkal, hogy értelmüket vesztették, nem lehet őket kirángatni a kukából. Miért nincs új? Biztos van oka, lesz következménye, mint mindennek. De ez a bezzeg a mi időnkben és most hogy elk-vult a világ téma már az ókorban is ugyanez a szöveg volt, sétáló görögök nyomták.

@teodora kulcsi is

@teodora
kulcsi is beskatulyázott úgy látom. vajon miből jöhetett rá? ;)

Tulajdonképpen nekem tetszik amit írsz. Tényleg, miért nincs új? Nem nyavalygásnak szántam, bár így visszaolvasva ... Ettől még tényként kezelhető, hogy a régi kereteket összetartó szerkezetek egy ideje szétesni látszanak. Az aktualizálás hívének szeretném hinni magam, így hát érdekelne egy lehetséges újraértelmezés a témában.

Kíváncsi volnék mit javasolsz pl. az általam felvetett halál problémára. Mert a modern verzióból a rebellis "sz@rok rá a halál f@szára" lehet, hogy rossz válasz. Nos?

Igazából nem teljesen

Igazából nem teljesen világos, hogy mi a probléma (szerinted) a halállal. Továbbra is működik :)

LOL tképpen nem ilyen

LOL tképpen nem ilyen választ vártam, de ez se rossz :D

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről