Az integrál-fejlődés négy sarokköve

MeditációAz integrálfilozófia középpontjában a sokoldalúan kiteljesedett ember prototípusa áll. Wilber szerint az átfogó fejlődéshez legkevesebb négy aspektusra kell odafigyelnünk, az alábbiakban ezeket veszem górcső alá. Az előző bejegyzésemben körvonalaztam a poszt-indusztriális kor emberét, megfosztottam a klasszikus gurutól, és a felvilágosult rációjára bíztam, hogy végigjárja a szellemi fejlődés rögös útját.

Emberünknek a négy negyednek megfelelően négy jellegre kell odafigyelnie.

Első negyed: meditáció

A szellemi fejlődés elengedhetetlen feltételét képezi a meditáció valamilyen formájának gyakorlása. A szellemi fejlődés ott kezdődik, ahol az önmegvalósítás (egyéni fejlődés) véget ér: az egó kiteljesedésénél. Két középpont köré szerveződik létünk: a hétköznapok ura a kisbetűs én, az egó, az egyéniségünk, mely az önös érdekektől a legkülönlegesebb személyiségjegyekig, széles spektrumot ölel fel. A másik központ a Tanú, mely szenvtelenül regisztrál minden hatást, mely életünk során ér bennünket. A kizökkenthetetlen centrum Ő, az előjel nélküli tiszta tudatosság.

Minden meditációs technika középpontjában az egó középpontjából a Tanú állapotába való hangsúlyeltolódás áll. Meg kell tanulnunk újrakeretezni a napi eseményeket, az azonosulásból fakadó szenvedéstől csak egy merőben más, szenvtelen nézőpontba való elmozdulással szabadulhatunk meg.

Az egó átadja magát az eseményeknek, azonosul minden érzéssel, minden gondolattal, minden cselekedettel. A Tanú ezzel szemben egy külső pontból figyel mindent annélkül, hogy involválódna a történésekkel, számára a düh, az öröm egy külső jelenség, mely tőle függetlenül jelenik meg és tűnik el a megnyilvánulásban.

A meditáció hangsúlyeltolódás: tudatunkat az önös, hömpölygő énünkből a Megfigyelő szenvtelen állapotába helyezi át. A kontempláció készségének tartós elsajátításához éppen akkora erőfeszítésre van szükség, mintha zongorázni tanulnánk. A gyakorlott meditálók szerint 4-5 év alatt jelentős eredményeket lehet elérni, ha kitartóan gyakoroljuk az adott technikát. Ez annyit tesz, hogy ennyi idő alatt akár egy teljes létrafokot is magunkmögött tudhatunk.

Meditáció

Második negyed: fizikai mozgás

A szellemi fejlődéshez egészséges fizikai testre és dinamizmusra van szükség. A mozgásmentes életmód tunyává tesz, hosszú távon lestrapálja a hardverünket, s ez hatást gyakorol a tudatállapotunkra is. Bármilyen sport betöltheti a kívánt szerepet: a testépítéstől az úszásig, bármi megteszi, amitől megugrik a pulzusszámunk. Akár hatha jógázhatunk is, ha ehhez támad kedvünk, így élvezhetjük az ászanák egyéb hatásait is: kiegyensúlyozott lelkiállapotot, erős immunrendszert, hajlékony testet, szorongásmentes övezetet.

Harmadik negyed: társas kapcsolatok

Életünk nagyrészét emberek társaságában töltjük. Mind a munkahelyi milliőt, mind a család vérkeringését az egymással való interakció határozza meg. A hétköznapok harmóniájához elsősorban érzelmi és szociális intelligenciára van szükség. Tudatosítanunk kell a gyermekkorban megélt traumákat, az egykori családi kontextusról érdemes elmélkednünk, mert nagyon gyakran ezek a minták határozzák meg zsigeri reakcióinkat. Sokat segíthet valamilyen feltáró technikára épülő módszeres analízis. Az egyéni pszichoterápiától a családterápiás önismereti csoportokig, számos lehetőséggel élhetünk, ami révén rendre megszabadulhatunk szorongásainktól, görcseinktől.

Ezzel egyidőben érdemes valamilyen strukturáló tevékenységet is folytatnunk: határozzunk meg olyan értékeket magunknak, mely áthatja az élet minden területét. Az egységes értékrend alapjaiban változtathatja meg viszonyulásmódunkat.

Negyedik negyed: koherens világkép

A spirituális élményekre különösen jellemző az illékonyság. Egyik nap átéljük a Tanú állapotát, kizökkenthetetlen pontból szemléljük a világot, mélységes harmóniát és boldogságot tapasztalunk meg ahhoz, hogy néhány napra rá már csak egy emlék, hónapok múltán pedig egy bizonytalan benyomás maradjon belőle.

Élményeinket le kell földelnünk. Egységes világképre van szükség, mely teret ad a fejlődés eszméjének is. Találjuk meg azt a gyakorlati filozófiai rendszert, mely mentén koherens rendszerben képesek vagyunk magyarázatot adni létünkre, átélt élményeinkre.

A ma emberére különösen jellemző az, hogy egyet ért ezzel is, egyet ért azzal is, egyet ért amazzal is. Az individualizáció soha nem látott mértéket öltött: minden embernek megvan a saját igaza, melyet rendszerint megértünk és tiszteletben tartunk. Te így gondolod, ő úgy véli, mindkettőtöknek igaza van a maga módján... Valóban ennyire relatív minden? A szabad véleménnyilvánítás tényleg ekvivalens azzal, hogy mindannyiunk saját kis filozófiája igaz, annak ellenére, hogy számos vonatkozásában egymással ellentétes?

Ti mindannyian egyéniségek vagytok! – kiáltja Brian anyja a Monty Python szatírában. Igen, mi mindannyian egyéniségek vagyunk! – jön a válasz kórusban. Lássuk be: van fontosabb annál az igénynél, hogy minden áron én legyek a megmondóember. Fel kell ismernem végre, hogy nem én találtam fel, nem tőlem pattant ki először a zseniális gondolat, de mégcsak nem is én illesztettem össze legelőször azt a két gondolatot. Érjem be annyival, hogy értesültem róla, megértettem, és ezáltal megváltozott az életem.

Összegzés

A spirituális fejlődés elősegítése nem csak kolostorban valósulhat meg. Lehetőségünk van arra, hogy tudatosabb életvitelre hangoljuk magunkat, amennyiben következetesen eleget teszünk a négy legfontosabb jelleg kibontakoztatásának. Tömören: meditálj, sportolj, ápold kapcsolataidat és tanulj!

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről