A hagyományos e-learning szemléletről

Zárt LMSE-learning konferenciára vagyok hivatalos, ahol a kettő pont nullás cikkem apropóján összefoglalnám az elektronikus tanulás történetét. Áttekintőt tervezek a CD-s hőskorszaktól a szociális hálókig a keretrendszer őrületen át. Egyre inkább foglalkoztat a kérdés, hogy mit lenne érdemes kihangsúlyoznom, mire lesz fogékony az összegyűlt hallgatóság, mit szeretnének hallani tőlem, illetve mit tudok átadni abból, amit mindeddig megtapasztalhattam.

E-learning 1.0 – az alapok

Öt évvel ezelőtt történt, hogy a webes profilú cég, melyben derék droid munkásemberként tologattam a pixeleket, úgy döntött, hogy meglovagolja az e-learning hullámot. Júj, de izgalmas, gondoltam akkor, s gyorsan letöltöttem néhány cikket az adlnet.org-ról, hogy bevezessem magam a téma rejtelmeibe. Rögtön jött a mélyvíz: mozaikszavak sokasága zúdult rám, csak kapkodtam a fejem, s nem értettem semmit... LMS, LCMS, SCORM, AICC, IMS, QTI, a mindenit de komoly terület ez! Ha nem értem, bizonyára csakis magasztosan bonyolult lehet. Bizonyára az ADLNET az Úr ezen a téren – morfondíroztam magamban – hiszen a tengeren túli Védelmi Minisztérium áll mögötte!

A SCORM filozófiája

Rettenetesen komoly dolog mindez: első olvasatra nem is érthető, de még másodikra sem. Mi a különbség az LMS és az LCMS között? Ha az előbbi a keretrendszer, az utóbbi mindössze egy e-learning köntösbe bújtatott mezei CMS volna? Bizonyára ez lehet a magyarázat – okoskodtam összeráncolt homlokkal. Az LMS lényegében egy virtuális osztályterem, melyhez tananyagokat tudunk beilleszteni adott szabvány mentén. Ebben segít nekünk a világ Ura, az Amerikai Védelmi Minisztérium a de facto SCORM szabványával. No de mi a fene ez a SCORM, ha már minden valamire való keretrendszer annak szabályai mentén szervezi létét? Roppant egyszerű: Sharable Content Object Reference Model kezdőbetűinek rövidített változata. Azaz a SCORM egy szabvány, mely zárt tartalmi objektumoknak kínál egy referenciamodellt. A SCORM filozófiája tulajdonképpen a redundanciamentes tartalomelőállításra és –megosztásra épül. Írjuk meg úgy a tartalmainkat, hogy maximum néhány bekezdésnyi szöveg a kontextustól független, atomi egységet alkosson (SCO + asset), majd ezeket az atomi egységeket szervezzük molekulákká! Az elképzelés nagyon jó, ám meglátásom szerint életképtelen.

Nemrégiben Illés Tamással elmélkedtünk arról, hogy a SCORM filozófiája tulajdonképpen megbukott. Nagyon ritkán tud teljesülni az a feltétel, hogy kontextusfüggetlen SCO-kból mozaikszerűen össze lehessen állítani a tananyagot. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha értékes tartalmat akarunk létrehozni, akkor nem tudunk kontextusfüggetlen elemekből építkezni. A tudás természete mond ellen ennek az elképzelésnek. A tudás sokkal inkább egyfajta bonyolult hálózatra hasonlít, semmit atomi egységekből álló molekulákra.

A SCORM tartalomszervező jellege és a single-sourcing

A SCORM moduláris építkezése tulajdonképpen a tartalomszervezés single-sourcing filozófiájára épül. A single-sourcingot nagy mennyiségű dokumentáció redundanciamentes és megjelenésfüggetlen előállítására és tárolására találták ki. Az elv tömören az, hogy egy egységes tárházban (adatbázisban), megjelenéstől függetlenül, és redundanciamentesen tároljuk az adatainkat, melyekből aggregáló eljárásokkal hozzuk létre az adott dokumentációt. Az így kapott dokumentum strukturált szövegként áll össze, mely médiumtól függően lehet nyomtatott, webes, vagy akár e-learning tananyag is.

A single-sourcing rendkívüli ötlet, mely példának okáért a repülőgépgyártás iparát nagyon fellendítette. Gondoljunk csak bele: egy repülőgép előállításához iszonyúan nagy mennyiségű tudásanyagnak kell megfelelő módon szerveződnie. A tudást valamilyen módon ábrázolni kell, ehhez nyilvánvalóan a dokumentációk képezik az egyik legfontosabb alapot. A több ezer oldalas dokumentációk azonban nagyon gyakran redundanciát takarnak, hiszen ugyanazon elv, ami a szárnyak működésénél használatos, a hajtóműnél is érvényes, hogy csak egy példát említsek.

A SCORM a single-sourcing filozófiájából indult ki, ennek ellenére kevésbé tűnik használhatónak. Meglátásom szerint az említett tudásszevezői szinten (pl. repülőgépgyártás) ugyanolyan hasznos, mint a single-sourcing, kisebb alkalmazási területeken azonban sok esetben többet nehezít, mint segít a tananyag-előállításban.

LMS-SCORM viszony

A SCORM kommunikációs szerepe

A SCORM két fontos funkciót lát el: tartalomaggregációt és kommunikációt a tananyag és keretrendszer között. Az előbbiről a single-sourcing vonatkozásában már szóltam, következzen a kommunikációs réteg boncolgatása!

A SCORM szabvány mentén szervezett tananyagot ha beimportáljuk egy keretrendszerbe, akkor –amennyiben a sémaleíró állományok megfelelőek- az LMS felépíti a kívánt tananyagstruktúrát.

A felületre bejelentkezett tanuló megnyitja az adott tananyagot, elkezdi nézegetni a leíró részeket, majd megoldja a hozzá tartozó teszteket. Az oktatási környezet szerepe, hogy regisztrálja ezeket az eseményeket, a leíró tartalmaknál megnézte / nem nyitotta meg , a teszteknél pedig ennél bővebben: átment , megbukott , nem fejezte be állapotokat tartja nyilván. Ahhoz, hogy egy tananyagon belüli interakciókat regisztrálni lehessen, szükség van egy futás alatti motorra, mely képes a felhasználótól jövő eseményeket a keretrendszernek továbbítani.

Tömören ennyi a kommunikációs réteg szerepe. A kérdés csak az, hogy valóban szükségünk van arra, hogy nyomonkövessük a diákok interakcióit? Ténylegesen felmérhető a tudásszint ezáltal? Nagyon kétlem, hogy így volna... sokkal hatékonyabb tesztelésnek tartom a kreatív feladatokat: oldjon meg élethelyzet-szagú példákat, és használjon ehhez minden eszközt, amire szüksége van! Sokkal nehezebb a tanár dolga, ha ezt a mentalitást kívánja követni, mint a szájbarágós, bigbrotheres, nyomonkövetős eljárás esetén. Nehezebb, de nagyságrendekkel eredményesebb!

A kommunikációs réteg kialakítása gyakran nem kis erőfeszítéssel jár. Érdemes megfontolni azt, hogy az erre áldozott munkaórák helyett nem volna bölcsebb dolog jobban összpontosítani a tartalomra? Ahelyett, hogy árgus szemekkel figyelnénk a diákok virtuális mozgását, találjunk ki életszagú feladatokat, melyek révén a tudásuk gyakorlati eszközzé válhat! Ebben lényegesen nagyobb érték van.

Az LMS helye az e-learningben

Nem kedvelem az LMS-t. Annak ellenére, hogy kifejezetten antipatikus a virtuális oktatási környezet fogalma számomra, úgy gondolom, hogy számos kontextusban mégiscsak van létjogosultsága. Az élő intézményesített oktatáshoz hasonlatosan az LMS szemléletmódja is elsősorban az alap- és középszintű tudás elsajátítását hivatott elősegíteni. Sem az egyetemi oktatás, sem a keretrendszer nem termel ki önálló, magas tudással bíró szakembereket. De nem is ez a dolguk: az alapok lefektetésében azonban tényleg segítséget nyújthat.

Jól bevett üzleti hozzáállás a „keretrendszert szerezzünk be, tananyag majd akad” elve. Meglátásom szerint fordítva érdemes gondolkodni, ha mindenképpen ragaszkodunk a hagyományos e-learning üzleti tervhez: a tananyagra kell költeni, keretrendszer majd akad! Nem a környezetre, hanem a tartalomra kell helyezni a hangsúlyt! Ma már túlvagyunk a környezetépítő hullámon: az internet által nyújtott lehetőségek rendkívül gazdag spektrumon mozognak már, az open source keretrendszerek megjelenésével pedig feleslegessé válik a méregdrága keretrendszerekre költeni.

Ha van egy kalapácsod, minden szögnek tűnik. Pedig nem az.

Re: A hagyományos e-learning szemléletről

Azt hiszem adtál egy lökést ahhoz, hogy végre elindítsam a scorm.hu-t :)
Sok sikert a Moothooz!
T.

Re: A hagyományos e-learning szemléletről

Mit tervezel a scorm.hu alá?
Köszi, megvolt :)

Re: Re: A hagyományos e-learning szemléletről

Első körben egy phpbb alapú fórumrendszert részben ADLnet tematikával, részben az általam értelmesnek látott témakörökkel, hogy tudjanak egyeztetni az idehaza SCORMot használni kényszerűlők (keretrendszer és tananyagfejlesztők). Ezt kiegészítem majd alapdoksikkal, azok fordításaival, vonatkozó hírekkel, konferenciákkal, illetve lehet majd filozofálni arról, hogy mi ez és mire jó meg hogy szükséges-e.

De ez még titok :)
T.

P.s: írsz majd a konferenciáról? Sajnálom, hogy ki kellett hagynom :(

Re: A hagyományos e-learning szemléletről

remek cikk a scorm-ról: Kisvilág - Jenő Duchon írása

Hm, sok mindenben egyetértek.

Hm, sok mindenben egyetértek. Az én tapasztalataim szerint a keretrendszer (LMS) leginkább adminisztratív felület, vagyis leginkább arra "jó". Az iskolarendszerű oktatás (mindegy, hogy alap-, közép- vagy felsőfokon) ugyebár nagyon bürokratikus, egyszerűen ezen bürokratikus folyamat e-learninges részét lehet aránylag könnyen kézben tartani egy LMS-ben. Kvázi platform. Nem az egyedüli, viszont kompatibilis a meglévő bürokráciával. Egyben lehet kezelni azt, hogy az intézmény kiket vett fel, azok mit csináltak, ezzel milyen eredményeket értek el - aztán lehetne még követni (erre tipródik a DPR), hogy ezzel mire jutottak az életben. Az intézménynek érdeke ez, hogy legitimálja magát a fenntartója, a támogatói, a partnerei és a leendő "ügyfelei", tanulói előtt. 

Azt hiszem, a tudás szempontjából a platform mindegy (mintha te is írtad volna az idén ezt :) ), a hálózati tudásba belefér a keretrendszer is. A lényeg valóban, hogy mivel töltjük fel.

A hálózatban pedig ugyanúgy vannak apró tudáselemek, mint a katedrálisban. Csak éppen nem feltétlenül az e-learning szabványok határozzák meg, hogy hogyan célszerű ezeknek kinézniük, hanem a folkszonómia. És nem építünk belőlük nagy, egymásra rakott elemekből álló egyben-tananyagot, hanem aktuális céljainkra fogjuk őket "össze-puzzle-özni". Ezt simán meg lehet csinálni keretrendszert használva is, mégis hasonlít a htk-hoz, tuksihoz, kewlaphoz :)

Nem csak arra használható ez (sem), amire ki van találva...

Örömmel vitatkoznék veled erről :)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről