MoodleMoot 2008

A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolában ismét megrendezésre került a MoodleMoot éves konferenciája. Még tartanak az előadások, két órával ezelőtt a CCK08 kurzus keretében használt technológiákat és módszereket vázoltam fel, remélve, hogy inspirációs alapul szolgálhat egyetemi közegben ügyködő tanárok számára.

Természetesen ezúttal is az ebédszünet bizonyult a leghasznosabb szakmai mozzanatnak. Papp Gyula arról mesélt, hogy találkozott olyan egyetemi intézménnyel, ahol egyes tanárok megtiltják a hallgatók számára, hogy kurzusra bevigyék a számítógépüket. Attól tartanak ugyanis, hogy felvételt készítenek az előadásról, ami enyhén szólva imázsromboló lenne számukra... Ez sokkoló megállapításnak tűnt elsőre, aztán belegondoltam abba, hogy a saját hallgatói tapasztalataim is rímelnek erre a félelemre.

Sziasztok, Kulcsi írja a

Sziasztok,
Kulcsi írja a Diigo Group egyik bejegyzésében, hogy "Van élet a keretrendszer+tananyag e-learning megoldáson túl!".
Mélyen egyetértek, és noha magam már rég kiléptem e keretek közül, az inspirációra mindig - újra és újra - szükség van.
Sajnos már a legkonszolidáltabb e-learning megoldás is a keretek átlépését jelentette - sőt, még jelenti ma is. Sajnos. Nagyon örülnék, ha amit ma partizánakciókban művelek, azt az intézményem is elfogadná, és például a szinkron e-learning órát - amit történetesen egy Skype webkonferenciával és chattel tartottam, tehát szintén keretrendszeren kívül - elismerné az egyetemi óraterhelésem részének. De ez ma még csak álom.

A lényeg: az előadás valóban ispiráló volt. Köszönöm!

Az említett tanárokat pedig nem szeretném elszomorítani, de felvételt már egy mobiltelefonnal is lehet készíteni. A telefonokat pedig aligha lehet kitiltani az előadásról.

A tanárokról inkább ilyesmire gondolnék:
http://www.youtube.com/watch?v=W2j9qw-A0NM

Nálunk az egyetemen olyan termek is vannak, amelyiknek üvegből van a fala, így végig lehet követni, mi történik az órán. Néha elég vicces. Azt is lehet látni, hogy a hallgatók mit csinálnak, és gondolom nem meglepő, de a monitorjaikon ritkán látom, hogy az óráról készítenének jegyzeteket.
:)
Olga

Jómagam is az egyetemi

Jómagam is az egyetemi közegben ügyködő tanárok közé tartozom. Nagy érdeklődéssel hallgattam meg -a blog átolvasása után - kulcsi személyes előadását. Valóban inspiráló és újszerű volt!

De vajon elismeri-e (majd) a "tradicionális" tudomány a konnektivizmust? Hisz a konnektivizmusról csak konnektivista módon lehet tanulni...

Köszönöm a

Köszönöm a visszajelzéseket.
Olga, az előadásod hiánypótló volt!
Máris rácuppantam az életfilozófia blogodra, jó látni, hogy ilyen is van...
Jó lenne többet hallani a fejleményekről!

totha: Szerintem az is egy jó kérdés lehet, hogy miként lesz képes begyűrűzni a nyílt információmegosztásra épülő konnektivista szemlélet a zárt oktatási intézmények falai mögé? Abban a szemléletben, ahol a tanár a tudás birtokosa, aki átadja azt a diáknak, és azt kéri számon, amit ő leadott; nos ebben a világban a konnektivista nyílt tanulási platform az anarchiával egyenlő.

Sziasztok, örülök, ha tetszik

Sziasztok,
örülök, ha tetszik az Életfilozófia. Én szeretem ezeket a szövegeket, némelyik meg talán nem olyan olvasmányos, de kiegészítve egyéb anyagokkal elég gondolatébresztő tud lenni.

A tapasztalatok:
A blog legnagyobb értéke eddig az, hogy mindenki hozza a saját tudását, képeit, filmjeit, és hozzákapcsolja valamihez, ami a szöveg számára érdekes része. Így nem egy száraz filozófiai érvelés van csak jelen, hanem rögtön élővé válik, bekerül a jelen kontextusába, méghozzá a csoport személyes kontextusába. Az aktivitás publikus, tulajdonképpen egy kicsit olyan, mintha minden olvasónk jelen lehetne az órán. A valóságban persze a személyes beszélgetés intenzitása eléggé más. Kérdés persze, hogy ha véget ér a kurzus, mi lesz a bloggal. (Erre még nincs koncepcióm.)
Az órai dialógushoz ez mindenképpen jó alap, de még így is van, akire egyszerűen azt mondanám, hogy nem dialógusképes. Egyébként okos, csak - egyelőre - nem tudja respektálni mások véleményét, személyes tapasztalatait. Pedig ez a tárgy leginkább épp erről szólna: hogy tanuljunk meg nyilvánosan is nyíltan beszélgetni a számunkra fontos dolgokról.
A blog nyilvánossága is elvileg ezt erősíti. Valamilyen mértékig átjárhatóvá teszi az anyagot minden irányból: köti az órai beszélgetésekhez, de közben ablakot nyit a külvilág felé...

Kapcsolódó

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről