A változásról négy pontban

Elhatároztam, nekifogtam, csináltam, majd elbuktam. Nem volt elég akaraterőm! Egyedül úgysem fog sikerülni! Bizonyára genetikai probléma, miért gondolom hát, hogy képes vagyok ellene hatni? Ismét megpróbálom, ezúttal jobban rákészülök, és kifejlesztek egy nagy, kövér akaratot, hogy vegyem az akadályokat...

Nos, a fenti okfejtés gondolom ismerős. Az alábbiakban felvázolok néhány fontos szempontot, melyet érdemes szem előtt tartanunk, ha tudatos változásra adjuk a fejünket. A bejegyzés végére kiderül majd, hogy nincs szükség kövér akaratra. Sokkal fontosabb ennél a változás dinamikájának, törvényszerűségeinek ismerete.  

1. A fejlődésben nincs egyenletesség!

Ouspenskynél találkoztam először azzal a gondolattal, hogy a fejlődés soha nem folytonos, hanem sokkal inkább szaggatott, és gócpontok köré szerveződik. Vannak felpörgetett időszakok, amikor sok változás történik, utána pedig egy jó ideig úgy tűnik, hogy nincs előrelépés. Pontosan ezt az asszimetrikus ritmusképletet kell ismernünk ahhoz, hogy változást idézzünk elő.

2. Provokáljuk ki az áthajlást!

Aztán érdemes felütni Malcolm Gladwell Fordulópont c. művét, melyből világosan kiderül, hogy milyen hatások eredményeképpen lesz a nagy mennyiségből hirtelen egy minőségbeli ugrás, mely radikálisan átalakítja a rendszert. Ha változást akarunk elérni, pontosan ilyen inflexiós (áthajlási) pontokat kell tudnunk kiprovokálni. Rendezzük át a körülményeket, figyeljünk oda az apró részletekre, és ettől egyszerre csak minden meg fog változni.

 Szendi Gábor szavaival:

Valódi változás akkor történik, ha a dolog lényegét értjük meg. Korábban mindenki szembeszállt Napóleonnal, és veszített. Kutuzov úgy verte meg, hogy nem bocsátkozott vele csatába. Ha valaki fogyni akar, azt kell megértse, miért eszik annyit. Minden szenvedélyt és függést a körülmények és a körülmények kiváltotta viselkedés tart fenn. Nem az a változás, ha minden marad a régiben, csak mi "erősek" próbálunk lenni. A körülmények hatalma végül mindig erősebbnek bizonyul. Hanem változtassunk a körülményeken. A valódi változtatás mindig a dolgok jelentésére, üzenetére irányul, a látszatváltozás a dolgokra magukra. A látszatváltoztatás konzerválja, sőt súlyosbítja a problémát. Nem tud aludni? Ne akarjon aludni. Tanuljon meg relaxálni, és relaxáljon reggelig. Tuti, hogy közben el fog aludni. De csak mert nem akart. Le akar fogyni? Ne fogyni akarjon. Éljen érdekesebb életet, s majd alig jut eszébe enni. És merjen éhes lenni, hisz sok ember ettől fél, s ezt megelőzendő tömi magát. Fedezze fel a éhség új ízét.

3. Elsőfokú és másodfokú változás

Valamikor az egyetemi évek alatt akadtam rá Watzlawick Változás c. könyvére. Tömören a lényeg: a változás történhet rendszeren belül (elsőfokú), vagy rendszerből kilépve (másodfokú). Az utóbbi többnyire egy váratlan nézőpontváltás segítségével valósul meg, és gyakran gyorsabb, eredményesebb, mint az előbbi.

Ha rémeket álmodsz, legalább két féle reakciód lehet: vagy menekülsz, megküzdesz, pánikba esel, vagy felébredsz. Az első esetben a kontextusban (álomban) maradva keresed a megoldást, a másodikban pedig kilépsz a keretekből.

Elhízás esetén törekedhetsz arra, hogy leadd a kilóidat, és ehhez különféle stratégiákhoz folyamodsz, úgy mint tudatos étkezés és több sport. Ebben az esetben az elsőfokú változás erejét használod célod eléréséhez. Ha megvizsgálod, hogy a túlzabálás milyen élmények hiányából fakad, felismerheted azt, hogy valamilyen intenzív tevékenység bevezetésével ellenpontozhatod a zabakényszeredet. Ha kellően sok ilyen olyan módosítást vezetsz be a hétköznapjaidba, mely eltereli a figyelmed és igényed a zabálástól, talán egyszercsak átfordulnak a dolgok, és automatikusan abbahagyod a zugevést.

  4. A változás szakaszos modellje

Úgy tűnik, hogy a változásnak is tettenérhető egy folyamata, mely a következő lépéseket foglalja magába:

1.     Fontolgatás előtti szakasz

2.     Fontolgatás

3.     Felkészülés

4.     Cselekvés

5.     Fenntartás

6.     Befejezés

Roppant fontos felismernünk azt, hogy mely szakaszban vagyunk, mert ehhez érdemes igazítanunk a motivációs történéseket. Prochaskaék nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy megvizsgálták az összes pszichoterápiás elméletet, és megtalálták a közös pontokat, melyből egy átívelő modellt hoztak létre.

A változásban a legfontosabb tényező a helyes időzítés. Ha ismerjük az egyes szakaszok jellemzőit, az is világossá válik számunkra, hogy az akaraterő és kitartás, melyet rendszerint a változás kulcsaként szoktak emlegetni, a hatból csak két fázisnál igazán lényeges.

Az első szakaszban fel kell ismernünk azt, hogy mit is akarunk elérni, és miért fontos ez nekünk, a másodikban el kell tudnunk dönteni, hogy akarjuk-e a változást, a harmadikban megteremtjük a változáshoz szükséges feltételeket, a negyedikben a kijelölt cselekedetek szerint élünk, majd az utolsó két fázisban stabilizáljuk az elért állapotot.

Irodalom

1.     R.D.Ouspensky: Egy ismeretlen tanítás töredékei

Gurdjieff filozofiája mélyreható és nehezen követhető. Csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik nem rettennek el, ha kémiai vegyjelekkel magyarázzák el nekik a spirituális fejlődés lényegét.

2.     Watzlawick – Weakland – Fisch: Változás

Pszichológia iránt érdeklődő matematikusoknak kötelező olvasmány. Mindenki másnak legyen ez bizonyíték arra, hogy pszichológusok is tudnak komolyan érvelni.

3.     James O. Prochaska – John C. Norcross – Carlo C. DiClemente: Valódi újrakezdés

Ezt a könyvet szélesebb közönségnek is ajánlom. Olvasmányos, sok gyakorlati példával, és jól áttekinthető logikai felépítéssel bír. A hatlépcsős modell elsőre túl egyszerűnek tűnhet, aztán menet közben kiderül, hogy pontosan ilyen fogalmi keretetre van szükség ahhoz, hogy változtassunk az életünkön.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről