Régen elég volt a használható, ma már a kívánatos kell!

Szembeötlő változásnak lehettünk tanúi az elmúlt néhány esztendőben, ami a felhasználói élmény fontosságának megítélését illeti. Tapasztalatom szerint kettőezeröt tájékán a használhatóságot Magyarországon még nem kezelték különálló szakterületként: az ergonómiai tanácsadást rendszerint arculati ráncfelvarrásként, esetleg kliensoldali fejlesztéshez kapcsolódó hozzáadott értékként lehetett eladni.

Kliensoldali fejlesztő, aki ért a használhatósághoz is? OK, jöhet! Üzleti elemző, aki képes jó felhasználói felületterveket készíteni? OK, jöhet! Grafikus/designer, aki az arculat kialakítása mellett ergonómiával is foglalkozik? OK, jöhet! Szoftver-ergonómus, aki segít abban, hogy használható legyen a webes alkalmazásod? Ugyan már, kamu...

A használhatóság helye

Az utóbbi néhány évben ez a hozzáállás átalakulni látszik. Minél nagyobb a verseny egy adott piacon, annál komolyabb értéket képvisel, ha meg tudjuk magunkat különböztetni a versenytársaktól. A használhatóság az értékesítési érvek piramisának a csúcsán áll. Az a bizonyos hab a tortán, amire minden ügyfél vágyik. Seth Godin erre azt mondaná, hogy figyeljünk oda, hogy nehogy a tortillára tegyük a habot, ami jelen esetben annyit tesz, hogy ha nincsenek rendben az üzleti funkciók, vagy hibásan működik a szoftver; esetleg egyéb alapvető hiányosságok vannak, a használhatóság nem sokat javít a helyzeten. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az alábbi piramis jól érzékelteti azt, hogy a termékfejlesztés során a használhatóság milyen szerepet/hangsúlyt érdemes, hogy kapjon.

A használhatóság szintjei

Ha már a piramisnál tartunk, érdemes tovább tagolnunk a használhatóságot is, ahogyan Chan-il Kim tette egyik bravúros előadásában. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik szintet célozzuk meg. Nagyban függ attól, hogy milyen jellegű termék fejlesztésére adtuk a fejünket, milyen célcsoportot kívánunk elérni, és melyik piacra lövünk. Egy nagyvállalati termékfejlesztés során nagyon más szempontok kerülnek előtérbe, mint például egy tömeghatásra építő Iphone alkalmazás fejlesztés során. Nézzük a három szintet, szintén piramisba tagolva:

  1. Használható. Elsősorban használhatónak kell lennie a termékünknek. Világosan legyenek tagolva a funkciók, értsem, hogy mit kell tennem, ha meg akarok valamit valósítani általa. A képernyők felépítése, a funkciók logikus megjelenítése, koherens üzleti nyelvezet használata a cél ezen a szinten.Cél: A felhasználó érti, és tudja használni a szoftvert.Elérendő felhasználói élmény: elégedettség.
  2. Hasznos. A termék nemcsak használható, de intuitív és könnyen kezelhető. Ezen a szinten nem az a kérdés, hogy megvalósítja-e a kérdéses üzleti igényt, hanem az, hogy miként teszi azt. A felhasználói felületek feladatorientáltak. A tervezés során a felhasználók rendszeren kívüli munkavégzési szokásait is figyelembe véve történik a felületek megtervezése. A felhasználót lépésről-lépésre tereljük a kívánt funkció elvégzése felé.Cél: a felhasználó világosan látja, hogy a szoftver segíti a munkavégzését.Elérendő felhasználói élmény: hála.
  3. Kívánatos. Jó példa erre a MacBook: nemcsak el tudom végezni a kívánt feladataimat általa, de örömmel teszem azt, mert jó érzés tapasztalni azt az összhangot, mely a hardver-szoftver között megvalósul. Az apró részletek kidolgozottsága, a felületek megjelenése, a felhasználó kiszolgálása itt éri el a tetőfokát. A tipográfia összhangban van a korszellemmel, a cég arculatával és a célcsoport ízlésével, a használt ikonkészlet és egyéb grafikai elemek funkcionálisak, visszafogottak és magas minőséget képviselnek.Cél: a felhasználó élvezettel használja a szoftvert.Elérendő felhasználói élmény: gyönyör.

Mire célozzunk?

Öt évvel ezelőtt ez a piramis nagyon mást jelentett, mint ma. Az elvárások mára egyértelműen növekedtek: a használható szint elérése manapság alapkövetelmény. A különbséget a két felső régió jelenlétének aránya adja.

Belső rendszerek tervezésekor, nagyvállalati termékek esetén többnyire az alsó két szint az, amire érdemes célozni. Volt egy projekt, ahol ezt elég rosszul hangoltam be: a habot akartam eladni ott, ahol csak az alsó két szint volt az izgalmas. Nem ismertem fel azt, hogy -bármennyire is fontosnak tartom a profi tipográfus és grafikus jelenlétét a projektben- az ügyfél nem kíván az arculatra ekkora hangsúlyt fektetni, mert olyan piaci környezetben értékesíti a termékét, ahol ennek nincs akkora relevanciája. Lehet gyönyörű a felület, nyalogathatja az ügyfél az ikonokat, ha az üzleti funkciók használhatósága nem elég jó.

Nos, nyilván mondhatjuk azt, hogy mindent tökéletesre kell csinálni, aztán nem lesz gond... A megszabott pénzügyi keretek között azonban nagyon fontos látni, hogy hová kell a hangsúlyt helyeznünk. Azon a projekten például grafikus helyett jobban jártam volna, ha hívok egy olyan szakértőt, akinek felülettervezésben, esetleg felhasználói tesztek lebonyolításában van nagy tapasztalata.

Nem ez a helyzet a weben való megjelenéssel; az olyan rendszerek felépítésével, ahol a felhasználó azonnal elnavigál a konkurens oldalra, ha néhány másodpercen belül nem találja meg a releváns információt. Egy ilyen szituációban a kívánatos megjelenés a felhasználó toleranciaszintjét fogja növelni az adott helyzetben, aminek nagyobb jelentősége lehet, mint egy belsős rendszer esetében.

"Seth Godin erre azt mondaná,

"Seth Godin erre azt mondaná, hogy figyeljünk oda, hogy nehogy a tortillára tegyük a habot, ami jelen esetben annyit tesz, hogy ha nincsenek rendben az üzleti funkciók, vagy hibásan működik a szoftver; esetleg egyéb alapvető hiányosságok vannak, a használhatóság nem sokat javít a helyzeten."

 

Erről az jutott eszembe, hogy ha egy fejlesztő cég (csapat) azon a szinten van, hogy kiemelkedő UI-t tud tervezni/csinálni, akkor nem tartom valószínűnek, hogy az általuk készített szoftver hibás lesz. Ugyanis aki kiemelkedő UI-t csinál, az:

- képes megérteni az ügyfelet,

- azért képes megérteni, mert meg is akarja érteni,

- ebből következően le is akarja nyűgözni,

- emiatt nem csak az UI, hanem a mögöttes minőség is megfelelő lesz.

Jogos. Ugyanolyan problémákat

Jogos. Ugyanolyan problémákat von magával ez a piramisos megközelítés, mint amilyeneket a Maslow-féle szükségletpiramis a pszichológiában. Szerintem első ráközelítésre jó, egyébként pedig ha közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy több sebből vérzik.

Egyetértek a reakcióddal.

Az, hogy le akarja nyűgözni

Az, hogy le akarja nyűgözni az ügyfelet és képes jó UI-t tervezni/készíteni egyáltalán nem garantálja a mögöttes minőséget. Például miért garantálnák a fentiek azt, hogy tiszta kódot írjanak vagy, hogy a build és teszt rendszerüket képesek elkészíteni megfelelőre készíteni.

Azért, mert valaki jó valamiben egyáltalán nem biztos, hogy másban is ugyanolyan jó. Az felület tervezésének képességei nem azonosak a tökéletes kód készítésének képességeivel. Nyilván léteznek univerzális személyek, de az inkább kivétel.

Csapatról volt szó ahogy én

Csapatról volt szó ahogy én olvasom.

Ja tényleg, úgy már más. :)

Ja tényleg, úgy már más. :)

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről