"A Kulcsi szélerőmű 2001. május 23-án lépett üzembe, és ezzel az első magyar közüzemű szélkerék hazánkban. 600 kW névleges teljesítménnyel bír." (Wikipedia – kulcsi szélerőmű).
Négy téma köré csoportosulnak a bejegyzéseim, az alábbiakban rövid részleteket idézek a legnépszerűbb írásaimból. Előtte következzen a blog létrejöttének fejlődéstörténete!
Anna
Mindenekelőtt arra lett volna szükség, hogy a kezdetek igazi kezdetek legyenek. Ó, most már pontosan látom, hogy mit akartam. Igazi kezdeteket, amelyek úgy jelennek meg, mint egy kürtszó, mint egy dzsesszdallam első hangjegyei, hirtelen elvágva az unalmat, megerősítve a dolgok tartalmát; olyan estéket - a többi este mellett -, amelyekről később azt mondja az ember: "Sétáltam. Májusi este volt" - Sartre: Az undor.
Megszületett. Egy órát örülhettünk maradéktalanul világrajöttének, ennyi idő alatt kiderült, hogy nem segít az inkubátor és a lélegeztető. A Kardiológiai Intézetben közölték, hogy kicsink nagyér transzpozícióban szenved, abban a különös szívbetegségben, mellyel a nagyerek szívbe való felcserélt csatlakozását jelölik. (Lelki transzpozíció)
Ma ünnepeltük születésének negyedik hónapját és egyben a második kálváriájának a végét. Ejtett a válla, mondta a neurológus, érdemes kivizsgálni, jöjjenek vissza két hét múlva, öt nap alatt túlleszünk rajta. Hogy mi?! – néztünk döbbenten magunk elé – be kell feküdnie néhány vizsgálat miatt? (Svábhegyi kálvária)
Az elmúlt egy hét nagy változásokat hozott Annánk életében. A négykézlábas himbálózás mászássá lett, hirtelen veszélybe került minden, mi ötven centiméternél alacsonyabban pozícionálja magát otthonunkban. Napról napra egyre nagyobb teret járt be Pannánk, a földön heverő kábelektől az ottfelejtett könyvekig mindent megkaparint és szájbavesz. (Az individuáció első mozzanatairól)
Családbarát környezetben képzeltük el Annánk érkezését. Ezért választottuk a Szt. Margit kórházat, melyet többnyire az egyik legalternatívabb szülésre dedikált intézményként könyveltek el. (Szüléstörténet)
Aktív munkásemberként csak nagyvonalakban látok rá a gyermeknevelés árnyalataira. Rendszerint reggel egy órát, este másfelet töltök Annával, a nap többi részében a Kedves matat körülötte, s hogy mivel ütik el a napokat, heteket, hónapokat, nem láthatom. (1 nap / 1 hó)
Minden anyuka álma, hogy gyermeke pontban tizenkettőkor álomra hajtsa fejét. Ha a gyermek jól alszik, a családban nagy a harmónia, ha nem alszik az ebadta, egyszerre felborul minden, mi az összhangra emlékeztet. Mindenki tudja, hogy az alvás szent üteme elsősorban az anyának jelent egy kis felszusszanást, a húsbavájó együttlétet hivatott egy picit oldani. (A déli alvásról)
A pszichológusok többsége egyetért abban, hogy egyes személyiségjegyek már kora gyermekkorban maradandóan kialakulnak. Az alábbiakban arról szólok, hogy a Jung-féle személyiségtípusok miként jelennek meg csecsemő- és kisgyermekkorban. (Személyiségvonások kisgyermekkorban)
Ha üteme van a napnak, ha rituálék körítik a poronty-körüli eseményeket, minden gördülékenyen megy. Ez a kulcs a biztonsághoz, ezt kell gyakorolni a kiegyensúlyozott környezet biztosításához. A déli alvás a kisgyermekes családokban fontos ügy, melyről minden anyukának, apukának, nagyinak és nagypapának megvan a saját elmélete, kiforrott véleménye. (Az alvás előtti sírástól a napi ritmusig)
Új korszakba léptünk nevelésügyileg. Anna a tagadásnak egyre szélesebb spektrumát vonultatja fel, a „Nyem akaró” kifejezéstől a dackitörésig mostanra már majdnem minden fellelhető a palettán. A legutóbbi hazaút alatt mindkét nagyszülői portán teljesült minden kívánsága, így meglehetősen nehezen megy a kevésbé tejfölszagú hétköznapokra való visszahangolódás. (A dac és az akarat viszonyáról)
További cikkek a témában: Crescendo - Anna
Önmegvalósítás
A gesztenyefa gyökerei pont a padom alatt mélyedtek a földbe. Már nem emlékeztem arra, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy gyökér. Eltűntek a szavak és velük együtt eltűnt a dolgok jelentése, használata és eltűntek azok a gyengécske referencia pontok is melyeket az ember felületükön saját maga számára megjelölt. Lehajtott fejjel, előregörnyedve ültem ott, egyedül azzal a fekete, göcsörtös, félelmetes tömeggel. Aztán jött a látomás.
Elállt a lélegzetem. Soha, az elmúlt napok kivételével, soha nem értettem a „lét” jelentését. Olyan voltam mint mások, mint azok, akik ott sétálnak a tengerparton üde tavaszi ruháikban. Azt mondtam, amit ők, "Az óceán zöld, az a fehér folt egy sirály ". És akkor hirtelen, minden világossá vált: a lét hirtelen felfedte magát . Elvesztette az absztrakt kategóriák áratlanságát: a dolgok masszája volt, a gyökerek pedig bele voltak gyúrva a létbe. Vagy lehet, hogy inkább a gyökér, a park kapui, a pad, a gyér fű tűnt el: a dolgok sokfélesége, egyénisége csupán látszat, csomagolás. A csomagolás lefeslett – hatalmas puha össze-vissza tömeg került elő alóla – egy félelmetes, obszcén meztelenség. Másfelől, ez a gyökér, oly módon létezett melyet nem tudtam megmagyarázni. Göcsörtös volt, mozdulatlan, névtelen. Lenyűgözött, betöltötte a szemeimet, minduntalan emlékeztetett saját létére. Hiába ismételgettem: "Ez egy gyökér" – nem működött többé. (Sartre: Undor)
Az önmegvalósításnak számos értelmezési kontextusa van. Felfogható szellemi növekedésként, én-minőségek kibontakoztatásaként, archetípusok integrációjaként, vagy akár a tudatállapot kitágulásaként. Az önmegvalósítás lényegében a psziché növekedését, fejlődését jelöli. (Önmegvalósítás cikksorozat)
A hatékony időmenedzsment nem bonyolult szoftvereket, hanem önismeretet, fegyelmet és tudást feltételez. Valósítsd meg céljaidat! Minden álmodat valóra válthatod még ma! - állítják a tengerentúli sikerkönyvek. Melyek ezek a célok? Tényleg egyértelmű, hogy mit akarsz elérni? Hogyan látod magad két év múlva? Összhangban van a kitűzött célod a benned lévő világképpel? (Az időmenedzsmentről másképpen)
Meggyőződésem, hogy a teljes élet megélésének feltétele az egyénben rejlő készségek kibontakoztatása . A tudatos fejlődés előmozdításához először is hinnünk kell abban, hogy van fejlődés . Másodszor fel kell tudnunk mérni, hogy a magunk számára ez mit jelent. Harmadszor pedig az így nyert tudásnak megfelelően kell berendeznünk életünket. (A harmadik erő alapelvei)
Minden szorongás végső forrása a megsemmisüléstől való félelem. Mindenki meghal egyszer, azt azonban nem látom magam előtt, hogy a magam nagyszerűségében megszűnjek létezni. Nem lehet a létről a semmi hiányában fogalmat alkotni. Mindannyian meghalni születtünk. Mégis, a lelkem mélyén meg vagyok győződve arról, hogy én más vagyok. (A halál pszichológiája)
Van bennem egy kényszerítő erő, mely ha a megfelelő pályán haladok, lappangva várja, hogy félrelépjek. Ellátom a napi rutinba szerveződő feladatokat, évek telnek el úgy, hogy alapvetően helyénvalónak érzem a dolgok alakulását. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy 3-4 éves ciklusokban szerveződik életem. (Individuáció V. - Cselekedj akaratod szerint!)
Vannak emberek, akiknek egy-egy kritikus döntés meghozatala húsbavágó fájdalommal jár . A helyesnek ítélt út felvállalása helyett egy helyben toporognak remélve, hogy az idő megoldja dilemmájukat. Tanácstalanul állnak a kereszteződésekben. Egyszerre két irányba nem indulhatnak, úgyhogy inkább egyik felé sem mozdulnak el. (A döntésképtelenség)
Dühös vagyok. A végtagjaimtól a fejtetőmig elönt a bizsergő erő: szétpattanok a feszültségtől. Csak most ne hagyd, hogy hatalmába kerítsen, fékezd magad egy percre, hogy visszahúzódjék láthatatlan rejtekébe a falat átütő kényszer! Itt egy pohár: csapd azt földhöz. Jobban jársz most egy szétpattant pohárral, mint két perc múlva egy törött ököllel. (Düh – az érzelmek tudatosításának szintjei)
Rendszerint legalább egy fél évre van szükségem, hogy egy jónak tartott szándékból kézzelfogható eredmény jöjjön létre . Akár az életemet meghatározó stratégiai döntésről van szó, akár egy üzleti ötletről, időbe telik, míg az életképes mém elég erőt gyűjt ahhoz, hogy képessé váljon időt és energiát kiszakítani belőlem. (Szándék)
Az álláskeresés nemcsak azt jelenti, hogy áruba bocsátom a tudásomat és képességeimet, hanem azt is, hogy igényt támasztok jövendőbeli munkaadómmal szemben. 19 évesen, egy félbeszakított egyetemmel a hátam mögött, indultam el először az álláskeresés rögös útján. (A munkahely)
Mi az önfegyelem? Bármi is legyen az, a ma embere nem bővelkedik benne . Ma már nem tartozik a legfontosabb erények közé, jóllehet a kiegyensúlyozott, harmonikus élet egyik lényegi feltétele éppen ezen képesség fejlesztésében rejlik. (Önfegyelem)
A boldogság nem égből pottyan. Nem adatik, és nem Fortuna műve. A boldogság egyszer csak megjelenik, átéljük, majd tovaillan. Nem tűzhetjük ki célként, hiszen a boldogság nem körülhatárolható, közvetlenül nem ellenőrizhető és nem megvásárolható állapot. (A boldogság nyomában)
Képzeld el a saját vállalkozásod kiteljesedését. Kép-zeld el, azaz formáld képpé magadban azt, hogy minden gördülékenyen működik. Tűzzél ki magadnak értékeket, melyekre üzletpolitikádat építeni óhajtod. Most gondold végig, hogy a jelen pillanatban ezek az értékek miként nyilvánulhatnak meg a legtermészetesebb módon. Működj úgy, mintha már most a kiteljesedett vállalkozásod élén állnál. (A célkitűzés helyes technikája)
Annak eldöntése, hogy mihez kezdjek az életemmel, egyáltalán nem könnyű feladat. A legtöbb ember nem gondolkodik el arról, hogy milyen célok mentén élje le életét. Attól függetlenül, hogy meg szeretnénk határozni vagy sem életünk folyását, mindannyian valamilyen stratégiák mentén élünk. (Életcél)
Mit kezdjek az életemmel? Mikor tegyem fel a kérdést, és mit válaszolhatok rá? Tudom irányítani a sorsomat? Ha igen, hogyan? Az emberek többsége ifjúkorában szembesül először a kérdés súlyával. A szülőktől való függetlenedéssel egyidőben szakmai és magánéleti irányvonalakat határozunk meg magunknak. (A szakmai fejlődésről)
Életem legmeghatározóbb szakasza az időskor lesz. Ebben teljesen bizonyos vagyok. Ezt diktálja a karakterem, a gondolkodásmódom, a beállítottságom. Hatvanévesen majd visszatekintek a leírt életpályára, és látni fogom a történtek finalitását. (Életpálya - az élet finalitásáról)
A betegség/gyász végső értelme, hogy teljesebb emberré váljunk. Ha meg tudunk küzdeni a fájdalommal és megértjük a krízishelyzet üzenetét, alapjaiban változik meg létünk. A halál elkerülhetetlen. Nem az a kérdés, hogy miként élhetjük túl, hanem az, hogy az előtte lévő időszakot miként tehetjük teljesebbé. Ehhez látni kell az igazi értékeket, a prioritásokat, melyek mentén teljes értékű emberré válhatunk. (Beteg a barátom. Mit tegyek?)
Inamba száll a bátorságom, valahányszor anyagi természetű célt kell megfogalmaznom magamnak. Minden év elején felvázolom az év végi elvárt mérleget, azt az elvi megspórolt summát, mely előrelépésként fogható fel. Tudom, hogy a „még több pénz” elv nem működik: konkrét számokat kell magam előtt látnom ahhoz, hogy megvalósuljon a szándék. (Az anyagi célokról)
Szkepticizmusom sokat oldódott, amikor elkezdtem gyakorolni a célkitűzés különböző technikáit. Nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy megtaláljam az általam valóban fontosnak ítélt célokat, megfogalmazzam azokat. Fontosabbnak tartottam a helyes célmegválasztást, mint magát a célmegvalósítás módját. Néhány hónap leforgása alatt döbbenetes eredményeket értem el anélkül, hogy különösebb erőfeszítést hoztam volna a cél elérése érdekében. (A vonzás törvénye)
A svábhegyi kálvária idején történt, hogy asszonyi felügyelet nélkül, egyedül ücsörögtem otthon. Ezen hét alatt eltűnt egy tányér, melyre a Kedves hívta fel a figyelmem. "Hol van az esküvői virágos tányér egyik példánya?" – kérdezte egy nap barátságos arccal – "Amióta hazajöttem, nem látom sehol. Eltörted?". (Törékeny emlékezet)
Minden szellemi hagyomány feltételez valamiféle tudatfejlődést, melyet egyesek nagyobb, mások kisebb spektrumon megtapasztalhatnak. A rádzsa jógától a kaballáig a tantrán és taoizmuson át, vagy akár az ókori görög iskoláktól a keresztény miszticizmusig, abszolút minden szellemi út filozofiájában központi helyet foglal el a tudatfejlődés. (A tudatfejlődés létramodellje)
Engem figyel. Stabilan, kimozdíthatatlanul konstatálja minden mozdulatomat, gesztusomat. Mint a skandináv mozifilmben: ott ül a kakasülőn, s lejegyzi minden rezdülésem, objektíven, szenvtelenül. Olykor figyelek rá: látom magam, amint a képernyőt bambulom, gépelek, vagy csak egyszerűen nézek magam elé. (A tanú - ő lennék, ha rajtam múlna)
Több mint tíz éve annak, hogy utoljára guru szárnyai alá préseltem magam. Ő volt a Mester, kinek kezdetben puszta megjelenése is misztikus borzongással töltött el, s kiben bízni akartam, feltételek nélkül. A kezdeti lelkesedésem később lehiggadt, amikor egy-egy csoportos meditációt megelőzően olykor 10-12 órát is vártunk rá. (A guruk ideje lejárt?)
A crescendo statisztikai mutatóit vizsgálta kollégám, és értetlenül bambult a halal.lap.hu –s hivatkozásra. Ezt most hogy kell érteni? Miért innen jön a legtöbb látogató? Nem értettem a kérdést, mondom neki, írtam a halálról néhány bejegyzést, talán ez az oka, mire ő, halálról? Miért? (Halálvariációk)
Megszoktuk, hogy intézményesített keretek között tanulunk, fejlődünk, haladunk. Nincs ez másképpen a spiritualitás terén sem: szükségünk van mentorra, útmutatóra, mesterre, hogy irányított módon haladjunk a szellemi úton. A guru hiánycikk, úgyhogy gombamód sokasodnak akvázi-spirituális képzések intézményesített formái. Többnyire kiválasztottaknak, többnyire elit módon. Mert mindenki fejlődik: ha kell, ha nem. (Spirituális lecke minden? Aligha...)
Enyhén megint elkapott a gépszíj, pedig azt hittem elég józan vagyok ahhoz, hogy ne lépjem át a határt. A Kedves hanghordozásából jöttem rá, hogy gond lehet. Határidő volt. Megint. Hetente adunk új verziót, úgyhogy minden hét tartogat egy határidőt, mely megcsonkítja a családdal töltött időt. (Munkaalkoholizmus)
További cikkek a témában: Crescendo – önmegvalósítás.
Alvás
1913-as esztendőben, advent táján (december 12) rászántam magam a döntő lépésre. Íróasztalom mellet ülve újból átgondoltam aggályaimat, aztán elengedtem magam. Olyan volt, mintha a föld a szó szoros értelmében megnyílt volna alattam, és én sötét mélységbe zuhantam volna. Nem szabadulhattam a pánikérzéstől. Hanem egyszer csak, nem is nagyon mélyen, legnagyobb megkönnyebbülésemre sikerült egy lágy, fojtó masszában lábra állnom. De azért majdnem teljes sötétség vett körül. Szemem egy kis idő múltán hozzászokott a sötétséghez, amely most mintha egyféle mély félhomály lett volna. Előttem vaksötét barlangba nyílt a bejára, ezt pedig egy törpe állta el. Úgy tetszett, mintha preparált bőrű múmia lett volna. Átpréseltem magam a szűk bejáraton a törpe mellett, és térdig gázolva a jéghideg vízben, eljutottam a barlang másik végébe. Ott egy csillogó kristály vöröslött egy sziklapárkányon. Megfogtam a követ, fölemeltem és fölfedeztem, hogy alatta üreg van. Eleinte nem láttam semmit, végül vízáramlást fedeztem föl a mélyben. Elúszott előttem egy hulla, szőke ifjú, fejsebbel. Utána óriási szkarabeusz, majd a víz mélyéről felbukkanva, egy újszülött, vörös nap. Fényétől elvakítva vissza akartam rakni a követ a helyére, ekkor azonban valamiféle folyadék buggyant ki a nyíláson. Vér! Vastag sugárban tört fel, engem pedig hányinger környékezett. A vérözön, úgy éreztem, elviselhetetlenül sokáig tart. Végre elapadt, és ezzel véget ért a látomás. (C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok, 232. o)
Az intruderrel közösen írt bejegyzések, és a hozzászólásként beküldött élménybeszámolók révén magyar nyelven hiánypótló munkaanyag állt össze az alvásparalízisről. A blogbejegyzésekből kiindulva létrehoztam a szabadon letölthető e-book változatot is. (Alvásparalízis e-book)
„Ébren vagyok vagy álmodom?” – nehezebb kérdés, mint gondolnánk! Volt már rá példa, hogy megelégedtem a nemleges válasszal, majd átsétáltam a falon… Következő alkalommal feltettem a kérdést, de szkeptikusan viszonyultam a helyzethez: nagy lendülettel nekilendültem a zárt ajtónak. Koppant. Nem álmodtam. (Ébren álmodni)
A néző egy sejtelmes mező közepén találja magát. Hősünk álomban való tudatra ébredése a megszokottól eltérő környezet megtapasztalásával kezdődik. Ahogyan az elméje kitalálja számára a környezetét, a saját kreativitásának foglyává válik, majd öntudatlanul hagyja magát sodródni a zene áramlatával. (Egy álom töredékéből)
Képzelj el egy világot, ahol az emberek az éjszakai 8 órás alvás helyett 4 óránként 20 percet szunyókálnak! Nincs áthevert éjszaka, tudattalanul eltöltött napi 8-9 óra; az alvás nem egy nagy ebédhez, hanem álló gyorséttermi utántöltéshez hasonlatos. A munkahelyek szerves tartozéka a heverés céljából leválasztott sarok/szoba, éjjeli három órakor ugyanúgy zajlik az élet, mint délután. (Folytonosan szaggatott világ)
Az alvásparalízis élményét továbbgörgetve, a félelem legyőzésével megnyílik a lehetőség a hipnagóg érzékelés egyre összetettebb átélésére. Innen már csak egy lépés a tudatos álom kontrollált előidézése, mely révén az önismeret új dimenziója válik elérhetővé. (Hatványozott királyi út)
Háromszázhatvan fokos látásom volt: egyszerre észleltem az utat és a tengerpartot, jóllehet a kettő között álltam. Balról közeledett egy biciklista, a következő pillanatban elsuhant mellettem. Fejét hátrafordítva viszonozta tekintetem, abszurd volt, ahogy néztük egymást. (Álomlátás)
Mintha egy elnagyolt festmény belsejében lettem volna, gyermekkorom stilizált és egyszerűsített utcájában sétáltam. A részletek hiánya, a pasztelszínekkel borított utca képe, a kifelejtett ablakokkal tornyosuló tömbházak foghíjas kontúrjai csonkított tér érzetét keltették bennem. (Az építész)
Különös élményben volt részem. Lassan már egy éve nem vezetek álomnaplót, és nem foglalkozom a tudatos álmodással. Jóllehet még ez a két alapfeltételt sem teljesítem, két-három havonta álmomban tudatra ébredek. Az ébrenléti- és álomtudatosság közötti folytonosság hiányát hivatott befoltozni az álomnapló írása: ha nem foglalkozom közvetlenül ébredés után az éjszaka átélt élménnyel, perceken belül mind történetiségében, mind pedig élményintenzitásban elérhetetlen távolságra kerül. (Ki vagyok én álmomban?)
A testen kívüli élmény megnevezés kifejezetten az ezoterikus irodalomban szerepel, pragmatikusabb közegben tudatos álomként emlegetik. A hátam borsózik azoktól az édesvíz könyvektől, ahol a testen kívüli élményt ábrándozásként, álmodozásként írják le. (Mi a testen kívüli élmény?)
További cikkek alvás témában: Crescendo - alvás.
E-learning
Oszlassuk szét a félreértést: a tanár vagy a kultúra nem teremt emberi lényeket. Nem ülteti el bennük a szeretet, a bátorság, a filozofálás, a szimbólumképzés vagy a kreativitás képességeit. (forrás - Maslow: A lét pszichológiája felé, 249. o.)
Több éve foglalkoztat a hálózat alapú szemlélet. Kezdetben a konnektivizmust a hagyományos pedagógia élő és digitális formája ellen lázadásként fogtam fel, ma már úgy gondolom, hogy mind a hagyományos, mind a hálózat alapú oktatási modellnek van létjogosultsága. (Az integratív e-learning felé - ebook)
Napjainkban a web-alapú portfólióknak egyre nagyobb jelentősége van, ennek ellenére csak kevesen veszik a fáradságot, hogy jól átgondolt, céltudatos e-portfóliót hozzanak létre. A szakmai sikeresség nemcsak a szakértelem, de a hatékony önmenedzsment függvénye is, melynek egyik fontos eszközéről van szó. (E-portfólió: a szakmai bizonyítvány)
A tudás-alapú társadalomban való boldogulás érdekében mindenekelőtt arra kell választ kapnunk, hogy melyek az erősségeink és gyengeségeink. A fejlődéshez vezető egyetlen lehetőség az önismeret, a lehetőségek és korlátok biztos tudata. Az egyéni tanulmányi curriculum éppen erre a tudásra kell, hogy épüljön. (A tudás alapú társadalom)
Hogyan járulhat hozzá szakmai kutatásaink sikerességéhez a blog? Milyen előnyei/hátrányai vannak a hagyományos publikációs médiumokhoz képest? Miért érdemes blogot írni egy kutatónak? (Akadémiai blog – a kutató homokozója)
A blog meglehetősen lazán körvonalazott fogalom, mely a mai napig különböző definícióknak ad teret. Az alábbiakban felvázolom az általam legrelevánsabbnak tartott nézőpontot. (Blog - a szakmai kibontakozás eszköze)
A moduláris e-learning megközelítések egyik leglátványosabb példánya a kémiai periódusos-rendszer mintájára megalkotott „Learning Molecules” modellje. A Cornell-i Egyetemen kidolgozott elmélet hátterében az e-learning tananyagok előállításában fellépő kommunikációs problémák áthidalása, az egységes nyelvezet kialakításának igénye áll. (Mengyelejev és az e-learning - Az oktatási molekulák modelljéről)
Készült, felvételizett és bejutott. Eltartják még 4-5 évig, élete fénykora következik, a szülőktől való leválás terhe még egy ideig nem nyomja a vállát. Csak halvány fogalmai vannak arról, hogy mihez kezd az egyetem után, titkon reméli, hogy még egy-két évig mesterizhet, majd esetleg megpróbálkozik egy másodegyetemmel, vagy egyéb posztgraduális képzéssel. (Egyetemi egyszeregy)
Oktatási rendszerünknek legalább két gyermekbetegsége van: a frontális oktatási technika és a vizsgáztatási rendszer. Cikkemben meglehetősen gorombán szólok az oktatás feleslegességéről, és sokkal derűsebben a rogersi tanulásról. (Halálos oktatás)
Egy fél évtizeddel ezelőtt kerültem az e-learning vonzáskörébe. Abban az időben még az e-learning elsősorban a hagyományos tantermi oktatás virtuális leképzését jelentette. Mint üzleti lehetőség, az e-learning tartóoszlopának az oktatási keretrendszert (Learning Management System) gondoltam. (Hazai e-learning fejlődéstörténet)
Adja magát a kérdés, hogy miként lehet a modern e-learning trendeket vállalati közegben hasznosítani. Cikkemben felvázolok egy modellt arra vonatkozóan, hogy egy vállalat életében milyen szerepet kaphat az e-learning stratégia. Arra keresem a választ, hogy milyen kontextusban, miként érdemes vállalati belső képzési stratégiát kialakítani. (A vállalati képzési modellekről)
E-learning konferenciára vagyok hivatalos, ahol a kettő pont nullás cikkem apropóján összefoglalnám az elektronikus tanulás történetét. Áttekintőt tervezek a CD-s hőskorszaktól a szociális hálókig a keretrendszer őrületen át. Egyre inkább foglalkoztat a kérdés, hogy mit lenne érdemes kihangsúlyoznom, mire lesz fogékony az összegyűlt hallgatóság, mit szeretnének hallani tőlem, illetve mit tudok átadni abból, amit mindeddig megtapasztalhattam. (A hagyományos e-learning szemléletről)
Rossz formámban csapongok, jó formámban meglátom az összefüggéseket a legkülönbözőbb területek között. Az analízis helyett a szintézis érdekel, integráló attitűdömmel ellensúlyozom rossz memóriámat. Integratív szemléletemódom az e-learninghez való viszonyulásomban is megjelent. (Integratív e-learning)
Nem kedvelem az intézményesített oktatási formákat. Ki nem állhatom az iskolapadot. A tudás megszerzése nem szorítható egy intézmény falai közé, mert az efféle korlátozás a természetes kíváncsiságot szabotálja. Éppen ezért az összeszorított foggal véghezvitt tanulás többet árt, mint használ, hiszen nem a kíváncsiságra, hanem az akaratra támaszkodik. (A tanulás alapja – akarat vagy kiváncsiság?)
Öt esztendős voltam, amikor apám megtanított sakkozni. Nagy türelemmel, napi rendszerességgel oktatott Karakas Éva: Támadás a király ellen c. könyve alapján. Mai napig egyik legmeghatározóbb és legkedvesebb élményem, hogy kisgyermekkorom óta van egy verbalitáson túli kapocs, ami apámmal összefűz. (A teljesítményorientált pedagógiáról)
Programot írni sokféleképpen lehet. Az elsődleges olvasat szerint a fejlesztő lényegében egy droid, aki a felmért üzleti igények alapján programot farag. Ezen interpretáció szerint az ideális szoftverfejlesztő alacsonytermetű, szemüveges, dadogó, zsíroshajú, szociofób szájbermániás. Ez a sztereotípia a mai napig jelen van, jóllehet manapság már csak ritkán látni efféle bitekből összeállt humanoidot. (A szoftverfejlesztés művészete)
Az elkövetkezendő 12 hétben a konnektivizmusról szóló egyedülálló curriculumot fogom a saját ízlésemnek és érdeklődésemnek megfelelően értelmezni és alakítani. A kurzus lényege, hogy az információs társadalom unalomig ismételt előnyeit testközelbe hozza az olvasóval. (Konnektivizmus – cck08)
Nemrégiben pedagógusokkal beszélgettem arról, hogy mi fán terem a tanuló-központúság, a konnektivizmus. Akaratra vagy kíváncsiságra alapozzunk? Ismeretet, vagy motivációt építsünk? Az alábbiakban Palócz Istvánnal, alias pp-vel beszélgetünk el arról, hogy miként alkalmazható a gyakorlatban a tanulóközpontú pedagógia. (Tanulóközpontú informatika oktatás)
Ma délelőtt tartottam egy rövid prezentációt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetben. Arra próbáltam rámutatni, hogy az e-learning fejlesztések többet kell jelentsenek a keretrendszer+tananyag filozófiánál. Az előadás remek alkalom volt arra, hogy kipróbáljam néhány új prezentációs technika ötvözetét: narratív stílus + gyors prezi + wordle + cmap. (Vállalati képzési stratégia)
Az alábbiakban bemutatom azokat az eszközöket, melyek nélkül nehezebb volna a (digitális) életem. Többnyire firefox kiterjesztésekről lesz szó; a bővebb kifejtés helyett következzen néhány személyes benyomás, tapasztalat. Kíváncsian várom a Te hetes listádat! (Hét kedvenc eszköz)
A hét eszköz után következzen a hét kedvenc közösségi szolgáltatás, mely nélkül rosszabb volna az élet. Hogyan használjuk ki a web adta lehetőségeket, hogy kooperatív módon állítsunk elő tartalmakat? Hol tároljam a prezentációimat? Hát az elektronikus könyveimet? (Hét szolgáltatás mely nélkül...)
Tízezer méter magasságban, 750 km/óra sebességgel tartok Milanó felé. A cél, hogy holnap reggeltől szombat estig a Central European Usability Conference eseményen okuljak. A torinoi usability konferencia jó ürügy arra, hogy végre elgondolkodjam azon, hogy milyen szakmát is gondolok a magaménak. Mivel foglalkozom nap mint nap? Mit jelent szoftver-ergonómusnak lenni, honnan jöttem, merre tartok? (Az informatika és pszichológia határán)
Ne felejts el kommentolni, esetleg e-mail formájában reagálni! Számomra a kritikának nincs előjele, mindenféle megjegyzést / javaslatot / impressziót örömmel olvasok!