Nem érdekel, hogy mennyit dolgozol!

Későn érkeztél be? Korán mentél el? Ügyintéztél munkaidőben? A főnök biztos, hogy rosszallóan néz rád, de ha ő nem is vette észre, a kollégáidnak nyilván feltűnt a távolmaradásod. Egyszer. Kétszer. Ötször. Tízszer. Ő ott van, te nem, mindketten megkapjátok a fizetést, hogy is van ez?!

Belegondoltál már abba, hogy a munkaszerződésed egyik legfontosabb tétele a munka idejének és helyének kérdése? Kapsz havi X forintot, cserében az 8/24 órában a főnököd által megjelölt helyen tartózkodsz! Deal.

A szüleim és a tanáraim arra neveltek, hogy sokat és kitartóan dolgozzak, mert akkor fogják elismerni a munkámat. Csináljam látványosan, mindenki számára világos legyen, hogy élmunkás vagyok, akkor biztosan elismernek.

A jó munkásember mítoszát táplálták belém:

Eredmény = Idő + Fizikai Jelenlét

Volt egy időszak az életemben, amikor egyéni vállalkozóként dolgoztam. Irodamentesen. Előtte évekig a hagyományos mederben, reggeltől estig a munkahelyen végeztem a munkát. Az alatt az idő alatt elfelejtettem, hogy milyen érzés szabadnak lenni. Reggel kilenctől hatig voltam bent, és pontban hatkor rendszerint összepakoltam és hazamentem. A főnököm szóvá is tette, hogy hatkor kicsúszik a billentyűzet a kezem alól… nem tetszett neki, hogy nem túlórázom, ha nem muszáj. Mivel egész nap ott ültem, felértékelődtek az esti órák, melyet a Kedves társaságában kívántam eltölteni. Nem azért mentem el a munkaidő végén, mert nem szerettem, amit csinálok, hanem azért, mert a munkán túli életemet is próbáltam fenntartani.

Aztán kiléptem a cégből, és szabadúszóvá váltam. Az első dolgom az volt, hogy reggel kilenckor elmentem az egyik fürdőbe, és ebédig lógattam a lábam a forró vízben. Ezt követően estig dolgoztam otthon, majd másnap délelőtt elmentem moziba, mert éppen ahhoz támadt kedvem. Emlékszem, ültem a metrón, és néztem a munkába tartó fásult arcokat. Akkor dolgoztam, amikor akartam. Ott dolgoztam, ahol jólesett. Szabad voltam. Szabad voltam és lelkes.

Ugyanazt csináltam mint előtte, de senki nem mondta meg, hogy mikor és hol tegyem, és ez végtelenül boldoggá tett.

Why Work Sucks

Van egy provokatív könyv a témában, melyet ajánlok figyelmedbe: Why Work Sucks. Tömören arról szól, hogy hagyjunk fel végre az idő és hely alapú munkaelszámolási rendszerünkkel. Nem számít, hogy mennyit dolgozol, és mellékes az is, hogy hol. Csak az fontos, hogy milyen minőségű és mennyiségű értéket termelsz a cégnek.

Eventually this led us to what would become the simplest definition of a Result-Only Work Environment: Each person is free to do whatever they want, whenever they want, as long as the work gets done (66. oldal).

ROWE és Scrum

Ahhoz, hogy a munkát mindenki elvégezze, világosan látni kell, hogy mi a feladata, és mennyit kell teljesítenie adott időszak alatt. ROWE (results-only work environment) alapján működni úgy lehet igazán, ha hatékonyak vagyunk a feladatok dekomponálásában, és tudjuk mérni a teljesítést.

Szerencsés dolog, ha a mérőszám nem órában megadott érték, hanem egy tetszőleges skála, mely a feladatok egymáshoz mért nagyságát jelöli. A scrum módszertanban javasolt story tökéletes dekompozíciós módszer, a storypoint pedig kiváló mértékegység. Úgy vélem, hogy minél hatékonyabban fogjuk használni a scrum-ot a fejlesztéseink során, annál inkább szárba tud szökkenni a ROWE szemlélet.

Teljesítmény vs. attitűd

Marshall Goldsmith workshopján volt egy gyakorlat, mely igen jól illusztrálja, hogy miről is van szó. Arra kérte a résztvevőket, hogy párban szerveződve az egyik fél játssza az eredményes sales-es kollégát, a másik pedig az ügyvezetőt az alábbi helyzetgyakorlatban.

A sales-es munkatárs az egyik legjobb eredményekkel rendelkező ember a cégednél, kinek az erőfeszítéseinek nagyban köszönhető a cég piaci sikere. Játsszuk azt, hogy kedves olvasó, Te vagy az ügyvezető ebben a gyakorlatban!

Úgy döntesz, hogy egy új termék bevezetése előtt 2 hónapon át heti rendszerességgel sales mítinget szervezel, melynek célja az új termék bevezetéséhez tartozó teendők átbeszélése, operatív/adminisztratív ügyek áttekintése és kiosztása. Az említett kolléga rendszeresen késik a mítingekről, és szemmel láthatóan a jelenlegi eladásaival van elfoglalva (éppen egy nagyszabású sikeres üzletkötés lelkesíti). Ez szúrja a szemét a kollégáknak, és néhány alkalom után az úgy döntesz, hogy jobb belátásra bírod őt. Mit mondasz az embernek?

Felhasznált irodalom

  1. Cali Ressler & Jody Thompson: Why Work Sucks and How to Fix It. Köszönet Nagy Mihálynak, hogy felhívta a figyelmem a könyvre!

A fényképek Gáspár és Anna gyermekeimről, és az Integral Vision Kft. irodájáról készültek.

És mint láthatjuk is, a

És mint láthatjuk is, a cégvezetés annyira komolyan veszi az eszméit, hogy az új irodába már Kulcsi gyerekei is csak játszani járnak be. :D

Gratulálok! Újabb jó cikk,

Gratulálok! Újabb jó cikk, ami itthon talán képes változást hozni!

Nekem tetszik ez a hozzáállás, ÉS célként el is tudom fogadni. 

Szoftverfejlesztőként viszont a gyakorlatban, mivel csapatban dolgozunk nehezen tudom ezt elérni. Szükség van arra, hogy rendszeresen megbeszéljük a megoldandó feladatokat, hogy menet közben kérdezzünk, tanuljunk egymástól. Az üzleti tudás átadását, a közös tervezést nehezen lehet átadni, ha fizikailag nem vagyunk egyazon helyen.

Én legalábbis nagyon szigorúan veszem azt, hogy mindenki értse azt, amit csinálunk, és bátran kérdezzen a másiktól. 

Ha külön dolgozunk, akkor is elkészül a munka, csak lassabban, rosszabb lesz a minősége, és utólag több kört kell futni, hogy rendeződjön a helyzet. Ráadásul ennek a fajta munkavégzésnek hosszú távon érződik a hatása, a rossz munka (kód) többször visszaköszön: nehezebben továbbfejleszthető a szoftver, és több hiba lesz benne. Persze, elvileg ez is beárazható...

Nem adtam fel, hogy megtaláljam az adott munkához/projekthez való, ebbe az irányba mutató módszert.

Ez a cél :)

Remek cikk Kulcsi. @Istvan,

Remek cikk Kulcsi.

@Istvan, amint irod, "Ha külön dolgozunk, akkor is elkészül a munka, csak lassabban, rosszabb lesz a minősége, és utólag több kört kell futni, hogy rendeződjön a helyzet" 

A ROWE az elso lepes egy demoktratikus munkahely megteremtese fele. Mit is jelent a ROWE?

RESULT Only Work Environment - tehat a RESULT, mint eredmeny az elsodleges szempont. Nem dolgozunk kevesebben, nem szallitunk rosszabb minosegu termeket hosszabb ido alatt, sot! 

RESULT First! Nem kevesebbet, nem rosszabb minosegben, hanem egyszeruen maskepp dolgozunk. Ha uszni tamad kedvem reggel 10-kor ES ez nem befolyasolja negativan a project eredmenyet vagy a kollegak munkajat, akkor megyek pancsizni, aztan majd este a vacsi utan befejezem a feladatom.

Alapkovetelmeny: Felnott felelossegvallalas es gondolkodasmod egy kompetens csapat minden egyes tagjatol. HA ez nincs meg, a balsiker garantalt.

Persze, szukseg van arra, hogy megbeszeljuk a dolgokat. Ez igy van, gondolom a csapat tobbi tagja is erzi. Igy olyan kornyezetet kell kialakitani ami a csapatnak megfelelo de minden esetben a TELJESITMENYT helyezi eloterbe.

A ROWE lenyege a teljesitmen. Ha az adott project rosszabb minosegu es lassabban keszul el, az nem teljesitmeny, epp az ellenkezoje.

Viszont nem biztos, hogy kell egy "fonok" a szo tradicionalis ertelmeben aki megmondja a frankot, hogy kell jo minoseget eloallitani es kegyesen "elenged" hogy elhozzam a gyereket a bolcsibol ha ugy alakul...  

A csapat tagjai kell, hogy megertsek mit jelent a RESULT es assszerint kialakitani a munkastilust ami a csapatnak megfelelo. Ez persze azzal is fog jarni, hogy jopar kollega aki nem kepes teljesiteni tavozni kenyszerul a cegtol. 

A csapat tagjai kell, hogy

A csapat tagjai kell, hogy megertsek mit jelent a RESULT es assszerint kialakitani a munkastilust ami a csapatnak megfelelo. Ez persze azzal is fog jarni, hogy jopar kollega aki nem kepes teljesiteni tavozni kenyszerul a cegtol. 

Egyetértek. Szerintem a ROWE csak látszólag teremt könnyebb munkakörülményeket. Valójában az idő és hely szabadságnak nem kis ára van: a felelősségvállalás és teljesítés ára. Szerintem is sok szempontból drasztikusabb munkafeltételekkel jár ez együtt: ha valaki nem tudja tartani a lépést, az bizony távozásra kényszerülést eredményezhet. Köszönöm a ROWE definíciót!

Köszönöm a visszajelzést!

Köszönöm a visszajelzést! :)

...mivel csapatban dolgozunk nehezen tudom ezt elérni. Szükség van arra, hogy rendszeresen megbeszéljük a megoldandó feladatokat, hogy menet közben kérdezzünk, tanuljunk egymástól.

Szerintem nincs ellentmondásban a két dolog. Feltételezve azt, hogy a csapattagok értik például azt, hogy miért használunk scrum-ot, a közösen elfogadott játékszabályok értelmében vélhetőleg éppúgy fognak ragaszkodni a standuphoz, a code review-hoz, az egyeztetésekhez, a megválasztott közös tér- és időintervallumhoz. DE nem azért teszik ezt, mert a munkáltató, vagy főnök, elvárja tőlük ezt, hanem azért, hogy teljesítsenek. Hogy hozzák az erdményeket.

Hozzád hasonlóan magam is inkább tendenciaként, célként élem ezt meg. :)

Jó, azért nyilván Kulcsi sem

Jó, azért nyilván Kulcsi sem úgy értette, hogy nem kell bejárni (belsősként elárulhatom, hogy mind bejárunk, s a fenti kompromittáló kép is hétvégén készült).

Ha jól gondolom akkor a ROWE mindössze erról szól, hogy minél jobb eredményt tegyünk le az asztalra, de azt nyilván definiálni kell, hogy mit jelenet a jó eredmény.

A munkavállalónak, mint egyénnek jelentheti akár, hogy kilóra letegye a melót és az csak jobb, ha ezt akár a fülrdőkádból is megteheti egy iPad-ról.

A cégvezetésnek jelentheti, hogy minél nagyobb értekű feladat készüljön el egységnyi idő alatt, attól függetlenül, hogy mennyit és hol dolgoznak az alkalmazottak.

Ha viszont egységként nézek egy céget és hosszútávra tervezek (akár egyénként az adott cégen belül), akkor a bejegyzésben leírt nagy szabadságnak része az is, hogy a feladathoz és a munkatársakhoz úgy kell igazodni, hogy a hatékonyság a csapatra vetítve legyen elsődleges.

Persze most ezzel valószínűleg semmi meglepőt nem mondtam, gyakorlatban tehát marad az, hogy bár szívesen fűrdőznék délelőttönként, a standup reggel 0930-kor kezdődik, és ha nem vagyok jelen azzal nem csak a saját munkámat hátráltatom. Ugyanakkor mostantól merészebben fogom egy-egy napra remote állítani magam :D

így igaz. :) köszönöm a

így igaz. :) köszönöm a pontosítást! :)

Szia Kulcsi és BUÉK Az

Szia Kulcsi és BUÉK

Az embernek nem szólsz semmit, a kollégáknak viszont diszkréten megsúgod, hogy a következő alkalomkor csak akkor jöjjenek amikor üzensz nekik. Mikor az emberünk betoppan szinte biztos, hogy egyből megnézi az óráját és zavarba esik - mikor helyrejött szólsz neki, hogy hívja a kollégáit mert kezdőthet a gyűlés.

Üdv. Méhész

Na ez egy tipikus Méhész-féle

Na ez egy tipikus Méhész-féle csalafinta válasz! LIKE!! Érdemes lenne kipróbálni. Sőt, emberünk betoppan, megnézi az óráját, zavarba jön, és megkérded tőle, hogy milyen míting?? 

Ha igazán paradox megoldásban gondolkodunk, lehetne akár titkolózni is, azt mondani, hogy már megvolt a míting, a részletekről most inkább ne beszéljünk, de egyébként a következő alkalommal bekapcsolódhat, ha érdekli... :)

BUÉK Neked is, rég nem hallottam felőled!

Nagyszerű cikk ismét.

Nagyszerű cikk ismét. Elgondolkodtatott. :) A végső kérdés nagyon ravasz.

Az, hogy egy meetingen megjelen az is egy vállalás, ugyan olyan vállalás, mint hogy időben leszállíts egy terméket, vagy teljesíts x storypointot. Az meg egy másik kérdés, hogy rá kell-e kényszerítened erre a vállalásra az adott kollégát, esetleg utána számon kell-e kérned rajta ennek a vállalásnak a nem teljesítését.

Vajon az a nagyobb érték a cégnek, hogy ott legyen ezeken a meetingeken, vagy azzal termel-e többet, hogy ügyfélhez jár és elad minél több terméket?

Ha ez utóbbi akkor azon dolgoznék a csapattal (vele együtt is), hogy a meeting nélkül is eljusson hozzá az info, mert képtelen bejárni (gyengeség), de nagyon jól ad el (erősség).

Ha mindkettő fontos, akkor keresnék olyan időpontot, amikor nem fog tudni elkésni. Pl. a meeting elé beszerveznék neki egy olyan megbeszélést, ahol csak vele találkozok. Itt dícsérném, és kikérném a véleményét fontos kérdésekből, esetleg átbeszélném vele az új termékkel kapcsolatos kérdéseket, vagy a következő meeting tematikáját stb. Itt, ha késik nem gond, megkapná a megfelelő impulzusokat, és még időben be is érne a megbeszélésre, így a kollégákat se flusztrálná.

A címet módosítanám, mert a cikk nem arról szól, hogy "Nem érdekel, hogy mennyit dolgozol" (teljesítmény komplex mérése), hanem az, hogy "Nem érdekel, hogy mennyi időt dolgozol" (teljesítmény egyszerűsített mérése)

Valóban, a címet javítani

Valóban, a címet javítani kellene... köszönöm a pontosítást!

A kérdésre adott válasszal is egyetértek.

  akkor keresnék olyan

 

akkor keresnék olyan időpontot, amikor nem fog tudni elkésni.

De PP, ez már manipuláció. :)

jó cikk. érdekes téma.

jó cikk. érdekes téma.

Az egész azon áll (vagy

Az egész azon áll (vagy bukik), hogy meg tudod-e becsülni pontosan az egyes feladatok munkaidő-igényét. Ez különösen webfejlesztésnél nagyon nagy probléma, mivel olyan terméket állítunk elő, ami egyedi, és nagyon komplex (egy egyszerű részfeladat megoldásakor is beleszaladhatsz egy bugba, aminek a beazonosítása is elvihet fél munkanapot).

Másik probléma az egyéni karakter. Vannak, akik úgy tudnak jól dolgozni, ha "azt csinálnak, amit akarnak" - délelőtt uszodába mennek, stb. De vannak olyanok is, akik igénylik a struktúrát. Én is ezek közé tartozom, önálló vállalkozóként, főnök nélkül is iskolás órarenddel élek, különben elmegy a nap netezgetéssel és hasonlókkal. Több évszázados vezetői tapasztalat az, hogy a munkavállalók többsége ebbe az utóbbi csoportba tartozik, ha nincs korlátok közé szorítva, akkor nem dolgozik kellő intenzitással és/vagy nem tudja 6-kor letenni a munkát, összefolyik a cég és a magánélet.

A túlórázási elvárás egy ettől teljesen különböző probléma, ezt egyszerűen törvényben kellene tiltani. Tisztességtelen versenyelőny azoknak a cégeknek, amelyek kizsákmányolják a munkaerőt. Túlórázzon a cégtulajdonos, a munkavállalónak joga van este 6-kor hazamenni a családjához.

A kérdésre válaszolva: mi értelme a meetingeknek, ha a legeredményesebb kolléga részben azzal válik legeredményesebbé, ha _nem_ jár el ezekre, vagy másképpen fogalmazva, ha eljár, az hátráltatja a munkájában? Szerintem itt a meetingelés célját, a cég működésében betöltött funkcióját kellene első körben átgondolni.

Tetszik a téma. Talán érdemes

Tetszik a téma.

Talán érdemes lenne még egy lépéssel továbbfejleszteni azzal, hogy Kulcsi kijelenti a cégénél, hogy ezentúl senkinek nem "kell" bejárni, csak teljesíteni. Ő kitalálja, hogy mit, a csapat pedig találja ki, hogy hogyan és mikorra. Tegyük fel, hogy a csapat megoldaná és teljesítene.

Milyen következményekkel jár ez a cégre nézve?

A csapat önálló és a vezetőikre, mint tagokra van szüksége. A csapat saját céljaiért dolgozik és az eredményeit saját maga szeretné majd elosztani is. A csapat tagok kirakhatjá a vezetőiket a csapatból?

Nem lehet félig megvalósítani a demokráciát. A SCRUM szerintem csak egy eszköz és egy lépés afelé, hogy a csapat magára találjon. Ha nem folytatódik a szervezeti fejlődés akkor a scrum-ba is bele lehet savanyodni. Például a kreativitást nagyon megöli, ha határidőre kell kreatívnak lenni.

A csapat tagok kirakhatjá a

A csapat tagok kirakhatjá a vezetőiket a csapatból?

IGEN! Pontosan. Ezt az elvet valósította meg Ricardo Semler a Seico cégnél. vö. Maverick.

Azért kérdeztem. Elég kevés

Azért kérdeztem. Elég kevés példány lehet a könyvből magyarországon. :)
Most már kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek a tapasztalataid, ha kipróbáltátok.

Például a kreativitást nagyon

Például a kreativitást nagyon megöli, ha határidőre kell kreatívnak lenni.

Annyi sprintet kell hagyni az adott kreatív témának, amennyi szükséges, hogy előálljon az eredmény. Rendszeres határidő a kreatív feladatoknak is kell, hogy ne váljon nyálkássá a történet.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről