Hogyan gondolkodj? – 1. célkitűzés

A gazdasági válság hatására újra és újra eltöprengek azon, hogy az új helyzetben milyen irányba érdemes mozdulnom. Melyek azok az egyéni céljaim, melyek a leginkább összhangban lehetnek a szűkebb, vállalati környezet változásaival, és a tágabb, társadalmi helyzettel? Milyen szolgáltatások iránt nő meg a kereslet a pénzügyi válság ideje alatt? Hogyan járulhatok hozzá az alászálló társadalmi struktúrák fellendüléséhez? Hogyan tehető stabilabbá a helyzetem?

Hogyan gondolkodj? - Bevezető

A hat részből álló cikksorozatban a célmegvalósítás teljes folyamatáról vázolok fel egy ötlépcsős modellt, melyet Edward de Bono foglalt össze a Tanítsd meg önmagad gondolkodni! c. művében. Az első részben szót ejtek a hagyományos nyugati gondolkodásmódról, a további bejegyzésekben pedig kifejtem az öt fázist.

Munkaalkoholizmus

Enyhén megint elkapott a gépszíj, pedig azt hittem elég józan vagyok ahhoz, hogy ne lépjem át a határt. A Kedves hanghordozásából jöttem rá, hogy gond lehet. Határidő volt. Megint. Hetente adunk új verziót, úgyhogy minden hét tartogat egy határidőt, mely megcsonkítja a családdal töltött időt.

6. Ergonómia és flow

Húh, kezdem elveszteni a fonalat. Szünet van. Ilyenkor az ember az előtérben bambulja a kiállított anyagokat, vagy a már megismert személyek társaságát keresi. Az egyik kiállítás anyaga mobil alkalmazások felhasználó-központúvá tételéről szól, két indiai srác várja az érdeklődőket a téma iránt.

4. Unconference

 Nem az előadások miatt szeretek konferenciára menni. A szünetek és az esti kocsmázások, a szimpóziumok és workshopok lényegesen többet nyújtanak, mint a prezentációk 90%-a. A tegnap például két ütős prezi volt, melyet örülök, hogy láthattam, egyébként pedig szerencsém volt, hogy hazafelé menet leszólított egy résztvevő, hogy mennek kocsmázni, és tartsak velük, ha van kedvem.