Az elkövetkezendő 12 hétben a konnektivizmusról szóló egyedülálló curriculumot fogom a saját ízlésemnek és érdeklődésemnek megfelelően értelmezni és alakítani. A kurzus lényege, hogy az információs társadalom unalomig ismételt előnyeit testközelbe hozza az olvasóval. Hogyan használhatjuk fel az internet lehetőségeit arra, hogy nagyságrendekkel hatékonyabban tanuljunk, kutassunk és megnyilvánuljunk? Mi a hálózat-alapú tanulás? Milyen kollaborációs eszközök révén formálhatjuk a tudásanyagunkat?

Imádom Carl R. Rogerst. Egyszerűen nem tudok betelni vele. A Valakivé válni c. könyvéből már többször idéztem az oktatás kapcsán, de még egyszer sem vágtam be a teljes 13 pontot, melyben a tanítás értelmetlenségéről ír felettébb szuggesztív módon. Következzen tehát a bűvös 13 paragrafus egyéni kommentezéssel!

Döntéshozó vagy egy cégnél. Eljött az idő, hogy oktatásra fordíts egy kis pénzt. Melyik e-learning technológiát válaszd? Milyen LMS-t, vagy tananyagot vásárolj, hogy céged maximálisan profitálhasson általa? Álljunk meg egy pillanatra! Mielőtt vásárlási kényszerednek engedve elhamarkodott döntést hoznál, gondold végig az alábbiakat.

Az e-learning sikerének legmeghatározóbb akadálya a számítógép és internet használat műveletlenségéből fakad. Gyakran meglepődöm azon, hogy még az IT szektorban dolgozók is csak roppant korlátozott mértékben használják ki az internet kapcsolatteremtő és információszervező jellegét. Sokan még mindig a klasszikus paradigmában élnek, miszerint az internet arra jó, hogy kinyerjük a kívánt információt. Ehhez elég guglizni és bejáratott weboldalakon böngészni, majd a talált információt elolvasni.

Sacha Chua a szakmai fejlődését állítása szerint három tényezőnek köszönheti: a blogjának, könyvjelzőinek (bookmarks) és a szociális hálókban való részvételének (azaz webes kapcsolatainak).Alább láthatjátok az egyik legjobb prezentációt karrier témában:

A dacot kiváltó okok a nevelésben rejlenek: olyan tényezőktől függenek, mint a túlzott korlátozás, elkényeztetés, vagy közönyös magatartás, következetlen napirend, a szavak és tettek közötti összhang hiánya. A dac végeredményben a gyermek én-védelmi mechanizmusának is tekinthető. A világban tapasztalt kiszámíthatatlanságra adott reakció arra szolgál, hogy fenntartsa a saját én-integritását, s mint olyan a dac a psziché immuntevékenységének egy formája.

Különös élményben volt részem. Lassan már egy éve nem vezetek álomnaplót, és nem foglalkozom a tudatos álmodással. Jóllehet még ez a két alapfeltételt sem teljesítem, két-három havonta álmomban tudatra ébredek. Az ébrenléti- és álomtudatosság közötti folytonosság hiányát hivatott befoltozni az álomnapló írása: ha nem foglalkozom közvetlenül ébredés után az éjszaka átélt élménnyel, perceken belül mind történetiségében, mind pedig élményintenzitásban elérhetetlen távolságra kerül.

Az aggodalmaskodó szülő tiltások és utasítások özönével árasztja el gyermekét. A túlzott jószándék aztán oda vezet, hogy a veszélytelen helyzetekben is segíteni szeretnénk gyermekünknek abban, hogy rendeltetésszerűen használja a csúszdát, a hintát, a libikókát, a macit, az ajtót, a lapátot és úgy általában mindent.

Vigyázz, mert rám szórod a homokot! Ez a Te lapátod, ezzel ásd a lyukat, de ne olyan hévvel, mert homokos leszek! Játszóruhás harmincas magyarázta mindezt egyesztendős lányának, ki nagyívű gesztusokkal pakolta a szemcséket kupacról kupacra. Úgy tűnik, hogy a célnak megfelelő rövidnadrág és szandál homok ellen nem véd, vontam le magamban gyorsan a következtetést, miközben kajánul sandítottam az odatotyogó lányomra.