Új hozzászólás

A halált miért ne lehetne éppúgy átmenetnek értelmezni, mint az életet, és egyátalán, minek értelmezni? Szerintem nem feltétlenül ellentétesek. És hogy minden szorongás a megsemmisüléstől van? Tudok annál rosszabb dolgokat is elképzelni :) Hasonló fura érzésem nekem is van a nélkülem továbbélők terén, de csak annál, aki hiányzik, és idővel elmúlik. A halálnál sokkal jobban meg tud döbbenteni (és elborzasztani) a lét. Az egzisztencialista filozófia is rulz, de Yalom maradjon a kaptafánál, sutba vágtam olyan 100 oldal után. Akkor már inkább Kierkegaard. Ő a szorongás forrásaként a halál mellett a szabadságot (választás) és Istent említi.