Körülbelül úgy tizenhárom-tizennégy éve küszködöm a problémával,az alvási paralízissel. Olyan hét,vagy nyolc éves koromban jelentkezett nálam tudatosan. Az előtt is voltak dolgok velem éjszaka,amiket anyám mesélt nekem. Felriadtam az éjszaka közepén és felakadt szemmel rettegtem valamitől.Alig tudott szegény lenyugtatni. Eléggé élénk a fantáziám gyermekkoromtól kezdve,és ezektől a jelenségektől még élénkebb lett.
Első tudatos alkalomként nem tudtam megmozdulni éjszaka,mikor felébredtem. Szinte rohamként támad az emberre, mintha tényleg valaki hatalmas erővel az ágyba préselne. Hangot nem tudsz kiadni, ha még a fizikai világban vagy,akkor esetleg halk nyöszörgést. De szörnyű dolog. Éreztem,hogy valakik állnak körülöttem. Aztán a többi ködös. Egy mozzanat végig kíséri a jelenséget. Mindig villanyt akarok kapcsolni. Esküszöm, érzem,hogy hozzáérek a kapcsolóhoz,de nem történik semmi. Csak én vagyok, a nyomás,és a sötétség. És ha meg is tudok mozdulni,olyan,mintha öten fognának le, és még a fejem is elfordítanák. Próbálok ordítani,de ha már a hallucinációban vagyok, olyan,mintha valahol a sivatagban kiabálnék, és nem hallja meg senki.
Volt már ilyen szobába bejövő rém alak is,és esküszöm, éreztem, hogy a homlokomra szorítja a mutatóujját. Aztán lefeküdt mellém, és reggel olyan kipihent voltam,mint még soha.
És előjött egyszer úgy is a dolog,hogy éretzem, valaki a hátamon ül, mivel hason feküdtem,és mintha szívta volna a vérem. Máskor fölém hajoló idegen lények voltak. De egy közös,valaki mindig megfogja a kezem.
És ezek gyermekkoromtól. Orvoshoz nem mentem vele soha,mert meg voltam győződve,hogy ezek UFO-k:).
Már egy ideje nem jelentkezett,de tegnap éjjel újra.
Remélem visszatér,hogy tanulmányozzam.
Köszönöm, hogy megoszthattam élményeimet. Majd még írom őket,ha lesz vmi új.
Szia!
Körülbelül úgy tizenhárom-tizennégy éve küszködöm a problémával,az alvási paralízissel. Olyan hét,vagy nyolc éves koromban jelentkezett nálam tudatosan. Az előtt is voltak dolgok velem éjszaka,amiket anyám mesélt nekem. Felriadtam az éjszaka közepén és felakadt szemmel rettegtem valamitől.Alig tudott szegény lenyugtatni. Eléggé élénk a fantáziám gyermekkoromtól kezdve,és ezektől a jelenségektől még élénkebb lett.
Első tudatos alkalomként nem tudtam megmozdulni éjszaka,mikor felébredtem. Szinte rohamként támad az emberre, mintha tényleg valaki hatalmas erővel az ágyba préselne. Hangot nem tudsz kiadni, ha még a fizikai világban vagy,akkor esetleg halk nyöszörgést. De szörnyű dolog. Éreztem,hogy valakik állnak körülöttem. Aztán a többi ködös. Egy mozzanat végig kíséri a jelenséget. Mindig villanyt akarok kapcsolni. Esküszöm, érzem,hogy hozzáérek a kapcsolóhoz,de nem történik semmi. Csak én vagyok, a nyomás,és a sötétség. És ha meg is tudok mozdulni,olyan,mintha öten fognának le, és még a fejem is elfordítanák. Próbálok ordítani,de ha már a hallucinációban vagyok, olyan,mintha valahol a sivatagban kiabálnék, és nem hallja meg senki.
Volt már ilyen szobába bejövő rém alak is,és esküszöm, éreztem, hogy a homlokomra szorítja a mutatóujját. Aztán lefeküdt mellém, és reggel olyan kipihent voltam,mint még soha.
És előjött egyszer úgy is a dolog,hogy éretzem, valaki a hátamon ül, mivel hason feküdtem,és mintha szívta volna a vérem. Máskor fölém hajoló idegen lények voltak. De egy közös,valaki mindig megfogja a kezem.
És ezek gyermekkoromtól. Orvoshoz nem mentem vele soha,mert meg voltam győződve,hogy ezek UFO-k:).
Már egy ideje nem jelentkezett,de tegnap éjjel újra.
Remélem visszatér,hogy tanulmányozzam.
Köszönöm, hogy megoszthattam élményeimet. Majd még írom őket,ha lesz vmi új.
Aludjatok jól!
Sziládi Sándor