még most is a hatása alatt vagyok, annak ami velem történt. nem tudom minek hívják ezt, nem is tudom, hogyan mondjam el, még magam sem értem. Egyik délután lefeküdtem aludni vagyis nem is ez volt a szándékom csak az ágyra lefeküdtem és elaludtam, aztán egyszer csak álmomban amit teljesen úgy érzékeltem, hogy fent vagyok, tehát felébredtem és furcsáltam, hogy tiszta sötét van az egész lakásban és a szobámban is és valami kaparászást hallottam felnéztem a plafonomra és 3 embert láttam akik feket ruhába voltak és az arcukat se láttam mert valami maszk volt rajtuk és a falamon másztak és felém közelítettek, de én ezt az egészet úgy éltem át mintha megtörténne és ébren lennék, szóval az álmomban kifutottam a szobámból és és teljes sötétség volt mindenhol, bezártam a szoba ajtómat és kifutottam az utcára, amikor megjött a bátyám és mondtam neki h emberek vannak a szobámba és hívjuk a rendőrséget...a bátyám bement a szobámba és senkit nem talált ott.akkor azt gondoltam h biztos csak álmodom, bevettem egy feszültség oldót és visszafeküdtem aludni...álmomban, de teljesen valóságosnak tűnt aztán megint felébredtem és kimentem a szobámból és tele volt emberekkel a házunk és be volt rendezve mint egy kiállítás, undorító emberek voltak itt és nem is értettem h mi ez, bátyámat és apukámat nem találtam sehol, nem értettem, hogy mi ez, próbáltam az embereket kérdezni, hogy mi folyik itt és mindenki csak nevetett rajtam.körbe jártam a házat, kimentem a teraszra, na most azt kell tudni h a teraszon még nincs korlát és akkor volt és azt sem értettem, hogy került oda, egy ismerősömet láttam, akit rühellek és az ajtóban állt és gúnyosan mosolygott rám.teljes mértkében azt hittem, hogy ez mind megtörténik velem.már akkor megijedtem, hogy ilyen nem létezik kimentem az utcára levegőért kapkodva, és akkor jöttem rá h csak hallucinálok vagyis én álmomban azt hittem mivel ez megtörténik behaluzom az egészet befutottam a szobámba és hívtam a mentőket, hogy azonnal jöjjenek mert súlyosan hallucinálok és nagyon félek. a szobámban ült egy csaj akinek szintén nem láttam az arcát mert a haja eltakarta teljes mértékben a szemét és azt mondta hozzám jött. még jobban megijedtem és mondtam a mentősöknek h azonnal jöjjenek és nagyon siessenek.
na ezek után ébredtem fel valójában, de már nem tudtam megkülönböztetni, hogy ez még mindig álom/hallucináció vagy már tényleg fent voltam. egyedül voltam a lakásban. nem tudtam mihez kezdeni, zokogtam... szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt, fuldokoltam, teljesen halál félelem jött rám, és még mindig nem tudtam, hogy észnél vagyok-e. Felhívtam a nagynénémet, aki a kórházban dolgozik, hogy nem tudom mi történik, most tényleg beszélünk e vagy nem. nem mertem kimenni a garázsból, mindentől féltem.
nem értem, hogy mi volt ez.
mostanában is előjönnek ezek, de nem ilyen mértkében, félek elaludni... félek az emberektől, szinte utálom őket. mindig megjátszom magam, de nagyon távolságtartó vagyok.
ez most milyen kategóriába tartozik?? mit csináljak?? teljesen kétségbe vagyok esve...
könyörgöm valaki segítsen.
köszönöm.
hugsy
még most is a hatása alatt vagyok, annak ami velem történt. nem tudom minek hívják ezt, nem is tudom, hogyan mondjam el, még magam sem értem. Egyik délután lefeküdtem aludni vagyis nem is ez volt a szándékom csak az ágyra lefeküdtem és elaludtam, aztán egyszer csak álmomban amit teljesen úgy érzékeltem, hogy fent vagyok, tehát felébredtem és furcsáltam, hogy tiszta sötét van az egész lakásban és a szobámban is és valami kaparászást hallottam felnéztem a plafonomra és 3 embert láttam akik feket ruhába voltak és az arcukat se láttam mert valami maszk volt rajtuk és a falamon másztak és felém közelítettek, de én ezt az egészet úgy éltem át mintha megtörténne és ébren lennék, szóval az álmomban kifutottam a szobámból és és teljes sötétség volt mindenhol, bezártam a szoba ajtómat és kifutottam az utcára, amikor megjött a bátyám és mondtam neki h emberek vannak a szobámba és hívjuk a rendőrséget...a bátyám bement a szobámba és senkit nem talált ott.akkor azt gondoltam h biztos csak álmodom, bevettem egy feszültség oldót és visszafeküdtem aludni...álmomban, de teljesen valóságosnak tűnt aztán megint felébredtem és kimentem a szobámból és tele volt emberekkel a házunk és be volt rendezve mint egy kiállítás, undorító emberek voltak itt és nem is értettem h mi ez, bátyámat és apukámat nem találtam sehol, nem értettem, hogy mi ez, próbáltam az embereket kérdezni, hogy mi folyik itt és mindenki csak nevetett rajtam.körbe jártam a házat, kimentem a teraszra, na most azt kell tudni h a teraszon még nincs korlát és akkor volt és azt sem értettem, hogy került oda, egy ismerősömet láttam, akit rühellek és az ajtóban állt és gúnyosan mosolygott rám.teljes mértkében azt hittem, hogy ez mind megtörténik velem.már akkor megijedtem, hogy ilyen nem létezik kimentem az utcára levegőért kapkodva, és akkor jöttem rá h csak hallucinálok vagyis én álmomban azt hittem mivel ez megtörténik behaluzom az egészet befutottam a szobámba és hívtam a mentőket, hogy azonnal jöjjenek mert súlyosan hallucinálok és nagyon félek. a szobámban ült egy csaj akinek szintén nem láttam az arcát mert a haja eltakarta teljes mértékben a szemét és azt mondta hozzám jött. még jobban megijedtem és mondtam a mentősöknek h azonnal jöjjenek és nagyon siessenek.
na ezek után ébredtem fel valójában, de már nem tudtam megkülönböztetni, hogy ez még mindig álom/hallucináció vagy már tényleg fent voltam. egyedül voltam a lakásban. nem tudtam mihez kezdeni, zokogtam... szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt, fuldokoltam, teljesen halál félelem jött rám, és még mindig nem tudtam, hogy észnél vagyok-e. Felhívtam a nagynénémet, aki a kórházban dolgozik, hogy nem tudom mi történik, most tényleg beszélünk e vagy nem. nem mertem kimenni a garázsból, mindentől féltem.
nem értem, hogy mi volt ez.
mostanában is előjönnek ezek, de nem ilyen mértkében, félek elaludni... félek az emberektől, szinte utálom őket. mindig megjátszom magam, de nagyon távolságtartó vagyok.
ez most milyen kategóriába tartozik?? mit csináljak?? teljesen kétségbe vagyok esve...
könyörgöm valaki segítsen.
köszönöm.
hugsy