most találtam az oldalt, és eszembe jutott néhány élményem, és úgy érzem meg kell osztanom a nagyvilággal.
16 éves lehettem, amikor kint voltam cserediákként külföldön. Délutánonként szokásommá vált elaludni, mert nagyon kimerült voltam a suli után, ilyenkor csak elterültem az ágyon, és úgy, ahogy van utcai ruhában már el is aludtam. Kívülről mindenféle zajok szűrődtek be, mert a család ugye élte a kis életét. Olyan volt, mintha kinyílt volna az ajtóm, és bejött volna a csereanyukám, aki odaült az ágyam mellé, és fel akart ébreszteni, én pedig fel akartam ébredni, de mozdulni se bírtam. A homlokomat és a kezemet simogatta, közben beszélt hozzám, és én válaszolni szerettem volna, de képtelen voltam. A szememet se tudtam kinyitni, a kezemet nem tudtam felemelni. Félelmetes volt.
Az volt benne a legrosszabb, hogy még másnap se tudtam eldönteni, hogy az egészet csak hallucináltam, vagy a csereanyukám tényleg bent volt-e és tényleg fel akart-e ébreszteni, csak amikor látta, hogy lehetetlen inkább kiment. Megkérdezni persze nem mertem.
Aztán egyre gyakrabban előfordultak hasonló esetek. Furcsa mert mindig valami ismerőst, vagy családtagot "képzeltem" oda, és legtöbbször nem bírtam megmozdulni. Volt, hogy kiabálni akartam, hogy ébresszenek fel, és volt, hogy sikerült valahogy kinyitni a szemem, és kivenni a szobában lévő tárgyakat, de felkelni, felébredni sosem.
Nem tudom, hogy ez mitől van, szerencsére már nem fordul elő gyakran, és legtöbbször délutáni alvásoknál van ez, amiket igyekszem elkerülni.
Egy másik eset az volt, hogy valami nagyon parát álmodtam, ilyen csoportos üldözőset a majmok bolygójával. Valahol a közepén felébredtem, már reggel volt, besütött a nap a szobámba, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a Nagymamám bejön, és babrál valamit a rádiós órámon, majd kimegy. Teljesen tudatomnál voltam, de még nagyon élénken élt bennem az álom, és úgy döntöttem, hogy tovább szeretném álmodni. Pillanatokon belül visszaaludtam, és az álom ugyanott folytatódott, ahol megszakadt.
A rossz ebben is az volt, hogy mikor "ténylegesen" felébredtem nem tudtam, hogy a Nagymamám tényleg járt-e reggel a szobámban, ez alkalommal viszont meg mertem kérdezni a dolgot, és kiderült, hogy valóban bent volt.
Még az az érdekes, hogy legtöbbször mikor rosszat álmodok, és felriadok belőle a hátamon fekszem. Sosem alszom el a hátamon, nem is merek, pont emiatt, még akkor sem, ha úgy lenne a legkényelmesebb, de valahogy mégis a hátamra kerülök. Nem tudom, hogy mi lehet az összefüggés a rossz álmok és a háton alvás között, de ezt hallottam már másoktól is.
Sziasztok,
most találtam az oldalt, és eszembe jutott néhány élményem, és úgy érzem meg kell osztanom a nagyvilággal.
16 éves lehettem, amikor kint voltam cserediákként külföldön. Délutánonként szokásommá vált elaludni, mert nagyon kimerült voltam a suli után, ilyenkor csak elterültem az ágyon, és úgy, ahogy van utcai ruhában már el is aludtam. Kívülről mindenféle zajok szűrődtek be, mert a család ugye élte a kis életét. Olyan volt, mintha kinyílt volna az ajtóm, és bejött volna a csereanyukám, aki odaült az ágyam mellé, és fel akart ébreszteni, én pedig fel akartam ébredni, de mozdulni se bírtam. A homlokomat és a kezemet simogatta, közben beszélt hozzám, és én válaszolni szerettem volna, de képtelen voltam. A szememet se tudtam kinyitni, a kezemet nem tudtam felemelni. Félelmetes volt.
Az volt benne a legrosszabb, hogy még másnap se tudtam eldönteni, hogy az egészet csak hallucináltam, vagy a csereanyukám tényleg bent volt-e és tényleg fel akart-e ébreszteni, csak amikor látta, hogy lehetetlen inkább kiment. Megkérdezni persze nem mertem.
Aztán egyre gyakrabban előfordultak hasonló esetek. Furcsa mert mindig valami ismerőst, vagy családtagot "képzeltem" oda, és legtöbbször nem bírtam megmozdulni. Volt, hogy kiabálni akartam, hogy ébresszenek fel, és volt, hogy sikerült valahogy kinyitni a szemem, és kivenni a szobában lévő tárgyakat, de felkelni, felébredni sosem.
Nem tudom, hogy ez mitől van, szerencsére már nem fordul elő gyakran, és legtöbbször délutáni alvásoknál van ez, amiket igyekszem elkerülni.
Egy másik eset az volt, hogy valami nagyon parát álmodtam, ilyen csoportos üldözőset a majmok bolygójával. Valahol a közepén felébredtem, már reggel volt, besütött a nap a szobámba, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a Nagymamám bejön, és babrál valamit a rádiós órámon, majd kimegy. Teljesen tudatomnál voltam, de még nagyon élénken élt bennem az álom, és úgy döntöttem, hogy tovább szeretném álmodni. Pillanatokon belül visszaaludtam, és az álom ugyanott folytatódott, ahol megszakadt.
A rossz ebben is az volt, hogy mikor "ténylegesen" felébredtem nem tudtam, hogy a Nagymamám tényleg járt-e reggel a szobámban, ez alkalommal viszont meg mertem kérdezni a dolgot, és kiderült, hogy valóban bent volt.
Még az az érdekes, hogy legtöbbször mikor rosszat álmodok, és felriadok belőle a hátamon fekszem. Sosem alszom el a hátamon, nem is merek, pont emiatt, még akkor sem, ha úgy lenne a legkényelmesebb, de valahogy mégis a hátamra kerülök. Nem tudom, hogy mi lehet az összefüggés a rossz álmok és a háton alvás között, de ezt hallottam már másoktól is.