Én is elmondom akkor a tapasztalataimat, hátha valakinek hasznára válik. Néhány éve kezdődött, először általában valóságnak tűnik, aztán történik valami, ami elárulja, hogy mivel is van dolgunk. Az elején rendszerint szeretteim jelenlétét érzékeltem, barátnőm, testvérem, szüleim voltak velem, aludtak mellettem, stb. Ha nyomást is éreztem (nem mindig), akkor ők változtak gonosz démonná. Ebből azonnal tudja az értelmes szemlélő, hogy álmodik, de így is kellemetlen érzés, és sajnos a félelem sem szűnik meg. Az élmények fokozatosan átalakultak, mostanában olyan szempontból álomszerűbb, hogy a napi tapasztalatok is beleszövődnek. Ha repülős filmet nézek, akor repkedem, ha ufo sci-fi ment a tévében, akkor ők állnak mellettem, de még egy macskákról szóló dokumentumfilm is tud hatással lenni rám, egyszer ugyanis borzok támadtak rám (tudom, nevetséges), és macskákat hívtam segítségül. És it a lényeg, és a jótanács, ami nekem beválik: Ne akarjatok felébredni! Akárhogy próbálkoztok, nem lesz gyorsabb a folyamat. Ne próbáljatok segítséget kérni. Legjobb esetben is halk nyökögés lesz belőle. Ráadásul nem mindig helyes a valóságról, az igazi világról alkotott kép sem, én is hittem, hogy a barátnőm mellettem alszik, és ha nyögök, felébreszt. Mikor felébredtem, kiderült, hogy egyedül alszom, és máshol, mint hittem. Meg kell élni az ilyen álmot is, alkalmazkodni hozzá és alakítani. Az agyunk kreálja, tudjuk befolyásolni. Így uszítottam macskákat a borzokra, meséltem el anyámnak, hogy ő nem démon, csak alvási paralízisem van, hozattam magamnak egy adag rántott csirkét a kfc-ből a földönkívüli bandával, mondtam meg a kígyóknak, hogy legyenek inkább cicák, és így szálltam Budapest felett gyönyörködve a panorámában. Lehet, hogy közben néha fáj a mellkasom, "valami" húzza a csuklómat, vagy éppen nem látom, de érzem, hogy "van velem valaki", viszont emellett egy olyan élményt is szerzek, amit máshogy nem lehet. Tudatodnak kell maradni, és menekülés helyett bátran átélni. Hülye gondolatok támadnak álmában az emberben, de még mindig jobb sült csirkéről álmodni, mint gonosz lidércről, vagy ufóról.
Amúgy csak így mellékesen jegyzem meg, hogy akiket elrabolnak az ufonauták, azok általában ezt élik át. Valósnak tűnik, de ha az ember fejében minden rendben, nem érzi magát figyelemhiányosnak, nem akár szerepelni, nincs valami komplexusa, akkor rájön, hogy álom. Szerencsére akkor sincs baj, ha valaki nem érti meg ezt, de illene elgondolkodni, hogy hány embert vetettek amiatt máglyára, mert Szavahihető Pista azt mondta, hogy látta, hogy a szomszéd boszorkány. Szegény Pistának senki nem mondta el, hogy ez csak egy speciális álom típus, és azért boszorkányt látott, mert akkor abban hittek. Most aföldönkívüli a divat, azt látjuk a tévében folyton, és tudjuk, hogy nincsenek boszorkányok. Elgondolkodtató, hogy sokan ma is Szavahihető Pista intelligencia-szintjén állnak, évszázadokkal a boszorkányégetések után.
Én is elmondom akkor a tapasztalataimat, hátha valakinek hasznára válik. Néhány éve kezdődött, először általában valóságnak tűnik, aztán történik valami, ami elárulja, hogy mivel is van dolgunk. Az elején rendszerint szeretteim jelenlétét érzékeltem, barátnőm, testvérem, szüleim voltak velem, aludtak mellettem, stb. Ha nyomást is éreztem (nem mindig), akkor ők változtak gonosz démonná. Ebből azonnal tudja az értelmes szemlélő, hogy álmodik, de így is kellemetlen érzés, és sajnos a félelem sem szűnik meg. Az élmények fokozatosan átalakultak, mostanában olyan szempontból álomszerűbb, hogy a napi tapasztalatok is beleszövődnek. Ha repülős filmet nézek, akor repkedem, ha ufo sci-fi ment a tévében, akkor ők állnak mellettem, de még egy macskákról szóló dokumentumfilm is tud hatással lenni rám, egyszer ugyanis borzok támadtak rám (tudom, nevetséges), és macskákat hívtam segítségül. És it a lényeg, és a jótanács, ami nekem beválik: Ne akarjatok felébredni! Akárhogy próbálkoztok, nem lesz gyorsabb a folyamat. Ne próbáljatok segítséget kérni. Legjobb esetben is halk nyökögés lesz belőle. Ráadásul nem mindig helyes a valóságról, az igazi világról alkotott kép sem, én is hittem, hogy a barátnőm mellettem alszik, és ha nyögök, felébreszt. Mikor felébredtem, kiderült, hogy egyedül alszom, és máshol, mint hittem. Meg kell élni az ilyen álmot is, alkalmazkodni hozzá és alakítani. Az agyunk kreálja, tudjuk befolyásolni. Így uszítottam macskákat a borzokra, meséltem el anyámnak, hogy ő nem démon, csak alvási paralízisem van, hozattam magamnak egy adag rántott csirkét a kfc-ből a földönkívüli bandával, mondtam meg a kígyóknak, hogy legyenek inkább cicák, és így szálltam Budapest felett gyönyörködve a panorámában. Lehet, hogy közben néha fáj a mellkasom, "valami" húzza a csuklómat, vagy éppen nem látom, de érzem, hogy "van velem valaki", viszont emellett egy olyan élményt is szerzek, amit máshogy nem lehet. Tudatodnak kell maradni, és menekülés helyett bátran átélni. Hülye gondolatok támadnak álmában az emberben, de még mindig jobb sült csirkéről álmodni, mint gonosz lidércről, vagy ufóról.
Amúgy csak így mellékesen jegyzem meg, hogy akiket elrabolnak az ufonauták, azok általában ezt élik át. Valósnak tűnik, de ha az ember fejében minden rendben, nem érzi magát figyelemhiányosnak, nem akár szerepelni, nincs valami komplexusa, akkor rájön, hogy álom. Szerencsére akkor sincs baj, ha valaki nem érti meg ezt, de illene elgondolkodni, hogy hány embert vetettek amiatt máglyára, mert Szavahihető Pista azt mondta, hogy látta, hogy a szomszéd boszorkány. Szegény Pistának senki nem mondta el, hogy ez csak egy speciális álom típus, és azért boszorkányt látott, mert akkor abban hittek. Most aföldönkívüli a divat, azt látjuk a tévében folyton, és tudjuk, hogy nincsenek boszorkányok. Elgondolkodtató, hogy sokan ma is Szavahihető Pista intelligencia-szintjén állnak, évszázadokkal a boszorkányégetések után.