Nekem a hangok azok elég gyakoriak. Hol zene, hol pedig az hogy felébredek és mintha kis tündérek, manók kezdenék ezt kitárgyalni ameddig az egyik oda nem szól, hogy hallom őket és erre csendben maradnak. De a jelenség alatt még nem mozdultam. Legalábbis mindig kíváncsian hallgattam ahogy az álmaimat diskurálják.
Inkább általános iskolás koromban volt azaz élmény velem mindig hogy valami van a szobámban. Volt hogy ártónak volt hogy semmisnek éreztem.
Végül két estet osztanák meg:
1. Az egész úgy kezdődött hogy éjszaka chateltünk barátokkal. Egymással ijesztő történeteket osztottunk meg. Gondolom ez is tett be az én fejemnek, mert amint befeküdtem az ágyba egy ismeretlen fiú gyermek arca jelent meg előttem. Kinyitotta szemét és egyből sikoltott és felrántotta a takarót. Nem láttam hogy kifutna... nem éreztem hogy átmászna rajtam csak eltűnt. De ezután az élmény valószínűleg annyira bennem maradt hogy folyamatosan ismétlődött a jelent. A takarót a fejemre húztam hogy ne tudja lerántani és becsuktam szemem hogy ne lássam. A zavaró az volt hogy tudom hogy képzelegtem főleg miután csukott szemem előtt is dolyton lejatszódott a jelenet, de legalább lassan elmúlt. De ahogy múlt úgy a két szemem sarkában színt váltakozva kezdett megjelenni fénypöttyök amik körbe körbe mennek a kis forgószél alakban. De ezek egyre nőttek és végül látni lehetett hogy nevető koponyák. Ekkor lett elegem. Gyors fordultam az ágy másik végébe hasra vágódva és felkapcsoltam a villanyt. Ekkor szidtam magam hogy alvás előtt kell félelmetetes dolgokról beszélgetnem a többiekkel. Megjegyzem akkor égő villany mellett aludtam el.
Nekem a bizarr az egészben hogy elejétől fogva tudtam hogy hallucinálok (nem ittam -megjegyzem sem előtte, később is csak egy 6 év múlva; nem drogoztam) mégis... ameddig nem kapcsoltam fel a villanyt addig nem tudtam szabadulni tőlük.
2. Ez aranyos véletlen lehet. Nem tudom eldönteni utólag sem hogy hallucináció vagy álom volt e.
Itt minden azzal kezdődött hogy elment az áram. Hol visszajött hol elment de végül nem akart visszajönni. Én elvoltam szontyolódva mert nagy beszélgetésben voltam benne. Falusi barátaim meg nem értek rá. Ezért elfeküdtem az ágyamban és vártam. Szememrt is becsuktam hogy aludni fogok. Rá nem sokkal hallottam hogy a kinti ajtó csattan. Valaki bejön. A léptekből kivettem hogy apám az. Jött befele hallottam ahogy ajtómhoz ér majd hozzám. A furcsa az volt hogy a szokásomhoz nem híven nem volt kedvem kinyitni a szemem még akkor sem mikor éreztem hogy bent van vagy hallottam megszólalni. Kérdezte mi a baj, elmondtam hogy nincs áram. Ő adott egy puszit a homlokomra. Kérdezte hogy megcsináljae. Mondtam igen. Végig hallgattam ahogy a szobából majd a hazból megy ki. Alig telt el fél perc mjre hallom hogy gépembe visszajött az élet. Ekkor nyitódott ki a szemem. Hirtelen megint elment az áram de szinte rá azonnal ismét visszajött és végleg. Én mentem kifele hogy megköszönjem az apámnak de kint nem talaltam sehol. Ekkor kérdeztem a bátyámat hogy mondott neki valamit (amit furcsálltam volna ha igen mert akkor én is hallottam volna) hova megy. Less rám és mondta hogy még haza sem jött. Ekkor meséltem el ezt a véletlen egybeesést az áram visszatértéhez. S ezért nem tudom eldönteni hogy álom volt e vagy hallucináció.
Sziasztok!
Nekem a hangok azok elég gyakoriak. Hol zene, hol pedig az hogy felébredek és mintha kis tündérek, manók kezdenék ezt kitárgyalni ameddig az egyik oda nem szól, hogy hallom őket és erre csendben maradnak. De a jelenség alatt még nem mozdultam. Legalábbis mindig kíváncsian hallgattam ahogy az álmaimat diskurálják.
Inkább általános iskolás koromban volt azaz élmény velem mindig hogy valami van a szobámban. Volt hogy ártónak volt hogy semmisnek éreztem.
Végül két estet osztanák meg:
1. Az egész úgy kezdődött hogy éjszaka chateltünk barátokkal. Egymással ijesztő történeteket osztottunk meg. Gondolom ez is tett be az én fejemnek, mert amint befeküdtem az ágyba egy ismeretlen fiú gyermek arca jelent meg előttem. Kinyitotta szemét és egyből sikoltott és felrántotta a takarót. Nem láttam hogy kifutna... nem éreztem hogy átmászna rajtam csak eltűnt. De ezután az élmény valószínűleg annyira bennem maradt hogy folyamatosan ismétlődött a jelent. A takarót a fejemre húztam hogy ne tudja lerántani és becsuktam szemem hogy ne lássam. A zavaró az volt hogy tudom hogy képzelegtem főleg miután csukott szemem előtt is dolyton lejatszódott a jelenet, de legalább lassan elmúlt. De ahogy múlt úgy a két szemem sarkában színt váltakozva kezdett megjelenni fénypöttyök amik körbe körbe mennek a kis forgószél alakban. De ezek egyre nőttek és végül látni lehetett hogy nevető koponyák. Ekkor lett elegem. Gyors fordultam az ágy másik végébe hasra vágódva és felkapcsoltam a villanyt. Ekkor szidtam magam hogy alvás előtt kell félelmetetes dolgokról beszélgetnem a többiekkel. Megjegyzem akkor égő villany mellett aludtam el.
Nekem a bizarr az egészben hogy elejétől fogva tudtam hogy hallucinálok (nem ittam -megjegyzem sem előtte, később is csak egy 6 év múlva; nem drogoztam) mégis... ameddig nem kapcsoltam fel a villanyt addig nem tudtam szabadulni tőlük.
2. Ez aranyos véletlen lehet. Nem tudom eldönteni utólag sem hogy hallucináció vagy álom volt e.
Itt minden azzal kezdődött hogy elment az áram. Hol visszajött hol elment de végül nem akart visszajönni. Én elvoltam szontyolódva mert nagy beszélgetésben voltam benne. Falusi barátaim meg nem értek rá. Ezért elfeküdtem az ágyamban és vártam. Szememrt is becsuktam hogy aludni fogok. Rá nem sokkal hallottam hogy a kinti ajtó csattan. Valaki bejön. A léptekből kivettem hogy apám az. Jött befele hallottam ahogy ajtómhoz ér majd hozzám. A furcsa az volt hogy a szokásomhoz nem híven nem volt kedvem kinyitni a szemem még akkor sem mikor éreztem hogy bent van vagy hallottam megszólalni. Kérdezte mi a baj, elmondtam hogy nincs áram. Ő adott egy puszit a homlokomra. Kérdezte hogy megcsináljae. Mondtam igen. Végig hallgattam ahogy a szobából majd a hazból megy ki. Alig telt el fél perc mjre hallom hogy gépembe visszajött az élet. Ekkor nyitódott ki a szemem. Hirtelen megint elment az áram de szinte rá azonnal ismét visszajött és végleg. Én mentem kifele hogy megköszönjem az apámnak de kint nem talaltam sehol. Ekkor kérdeztem a bátyámat hogy mondott neki valamit (amit furcsálltam volna ha igen mert akkor én is hallottam volna) hova megy. Less rám és mondta hogy még haza sem jött. Ekkor meséltem el ezt a véletlen egybeesést az áram visszatértéhez. S ezért nem tudom eldönteni hogy álom volt e vagy hallucináció.