"Nem gondolnám, hogy a tudattalannak előjele van. A hagyományos pszichoanalitikus szemszög alapján a tudatosat kompenzáló tömör pszichés masszáról van szó."
Nem elsősorban a pszichoanalitikus tudattalanra gondoltam, hanem tudatos kognitív struktúrákra, amelyek önértékelésnövelő szerepet töltenek be. A tudattalanról csak annyi elfogadott, hogy van, valószínűleg. De nem mérhető, ami nagy kár.
"Olyan belső tartalmakról, melyeket könnyebb képi formában, mint szóban megjeleníteni, kifejezni. A képi megjelenés pedig önmagában is túlmutat az elemző ráción."
Képi megjelenés tudattalanhoz kapcsolásának eredménye esetleges és konstruált, ami nagyban nehezíti az értelmezést. Szerintem pl. a sztereotípiák szerveződése könnyebben megragadható, és (szintén szerintem) izomorf a valószínűleg skálafüggetlen társadalmi struktúrával. De belátom, hogy a te nézőpontod "misztikussága" érdekesebb sokak számára.
"így is felfogható, de szvsz ez egy nagyon beszűkült definíció. A hit tulajdonképpen egy hipotézis, melyet racionális érvekkel csak részlegesen, vagy egyáltalán nem lehet igazolni."
Egy definíciót akkor tartok jónak, ha kötelező érvényű próbál lenni. Beszűkült vagy sem, az értelmezésed nem mond ellent neki. (világmagyarázási kísérlet és racionálisan nem igazolható hipotézis közötti távolságot én nem látom olyan nagynak)
"Egyetértek. Ez azonban csak az egyik olvasata a vallásnak. A vallás ezzel egyidőben egy olyan belső igény, mely nélkül csak félszeg életet élhetünk."
Ebben nem vagyok olyan biztos. Ezen a ponton szükségessé válna a hit, a vallás és a világmagyarázásra irányuló egyéb törekvések közötti különbségek tisztázása. Az intézményesült vallás túlnőhet a szerepkörén, és sok esetben túl is nő, ezért a fenti kijelentéseddel csak pontosan definiált feltételek mellett értek egyet, talán.
"Az ellenkezőt gondolom. A világ minősége ettől változik meg elsősorban. A hittől, a beállítódástól, mely bennünket jellemez."
Ezek a beállítódások sosem lehetnek véletlenek, legalábbis, ha fontosak. Tegyük fel, hogy a társadalom a Pareto elvnek megfelelően szerveződik, mondjuk az egész emberiséget tekintve. Ebben az esetben a normák 20%-ába kvázi csakis adaptív funkciók kerülhetnek, amelyek determinisztikus jellegűek. A hit és a beállítódás egyrészt szocializáció terméke, másrészt ezek tetszőlegesen szabad szerveződése súlytalan részletnek számít a rendszerben.
"Nem gondolnám, hogy a tudattalannak előjele van. A hagyományos pszichoanalitikus szemszög alapján a tudatosat kompenzáló tömör pszichés masszáról van szó."
Nem elsősorban a pszichoanalitikus tudattalanra gondoltam, hanem tudatos kognitív struktúrákra, amelyek önértékelésnövelő szerepet töltenek be. A tudattalanról csak annyi elfogadott, hogy van, valószínűleg. De nem mérhető, ami nagy kár.
"Olyan belső tartalmakról, melyeket könnyebb képi formában, mint szóban megjeleníteni, kifejezni. A képi megjelenés pedig önmagában is túlmutat az elemző ráción."
Képi megjelenés tudattalanhoz kapcsolásának eredménye esetleges és konstruált, ami nagyban nehezíti az értelmezést. Szerintem pl. a sztereotípiák szerveződése könnyebben megragadható, és (szintén szerintem) izomorf a valószínűleg skálafüggetlen társadalmi struktúrával. De belátom, hogy a te nézőpontod "misztikussága" érdekesebb sokak számára.
"így is felfogható, de szvsz ez egy nagyon beszűkült definíció. A hit tulajdonképpen egy hipotézis, melyet racionális érvekkel csak részlegesen, vagy egyáltalán nem lehet igazolni."
Egy definíciót akkor tartok jónak, ha kötelező érvényű próbál lenni. Beszűkült vagy sem, az értelmezésed nem mond ellent neki. (világmagyarázási kísérlet és racionálisan nem igazolható hipotézis közötti távolságot én nem látom olyan nagynak)
"Egyetértek. Ez azonban csak az egyik olvasata a vallásnak. A vallás ezzel egyidőben egy olyan belső igény, mely nélkül csak félszeg életet élhetünk."
Ebben nem vagyok olyan biztos. Ezen a ponton szükségessé válna a hit, a vallás és a világmagyarázásra irányuló egyéb törekvések közötti különbségek tisztázása. Az intézményesült vallás túlnőhet a szerepkörén, és sok esetben túl is nő, ezért a fenti kijelentéseddel csak pontosan definiált feltételek mellett értek egyet, talán.
"Az ellenkezőt gondolom. A világ minősége ettől változik meg elsősorban. A hittől, a beállítódástól, mely bennünket jellemez."
Ezek a beállítódások sosem lehetnek véletlenek, legalábbis, ha fontosak. Tegyük fel, hogy a társadalom a Pareto elvnek megfelelően szerveződik, mondjuk az egész emberiséget tekintve. Ebben az esetben a normák 20%-ába kvázi csakis adaptív funkciók kerülhetnek, amelyek determinisztikus jellegűek. A hit és a beállítódás egyrészt szocializáció terméke, másrészt ezek tetszőlegesen szabad szerveződése súlytalan részletnek számít a rendszerben.
"Köszi a kommentet!"
Hát nagyon szívesen. :-)