Hú, az utolsó két komment nekem jó pár helyen magas...
Egyszer hallgattam egy előadást, Székely Györgyné Anikó tartotta (Székely György alias Georg Kühlewind), aki megkülönböztete a vallást a vallásosságtól. (Sajnos költözéskor "tutibiztos helyre" kerültek a jegyzeteim, így csak emlékezetből próbálom felidézni). A vallás lehet az, amiről trev ír, a szubjektív hit konvergáló összege, többek között, de a vallásosság, a re-ligio, az az egyénben meglévő vágy, hogy újra egyesülhessen a teremtő erőkkel, a világgal, ahonnan jön, hogy újból megélhesse azt az egységet, hogy ő és isten egyek. Az antropozófia szerint is a gyerek eredendően vallásos, képes a fűszálban, a felhőben meglátni a teremtést, a teremtő erőket.
És megfigyelhető, hogy a kisgyereknél ez még javában nem HIT, hanem TUDÁS kérdése. Ő meg van győződve arról, hogy a világ teremttetett, ha a felnőttek nem nyomják ezt el benne alapból. Aztán persze ahogy nő és szocializálódik, egyre inkább előtérbe kerül a racionális külső Én-je, úgy 9 éves korában (amit az antropozófia rubiconnak hív) átéli az első egyedül-vagyok-élményt és ezzel egyre inkább előjön (ha hagyják) a re-ligio, a vágy, hogy újból átélje azt az áldott állapotot, amit kiskorában (vagy még korábban.)
Más.
"Tisztában vagyok azzal, hogy törékeny rációm hatalmas tudattalan masszára épül. Ha nem irányítom magam, manipulálni fognak mások. Használni fogom az autogén módszereket tudattalanom terelgetéséhez."
Ezt kicsit másképp látom. Mert soha nem tanultam pszi-t, a tudattalannal nem tudok sok mindent kezdeni, de az én meggyőződésem az, hogy a Belső Én (ez valamennyire fedi a tudattalant, bizonyára), egyes olvasatban a Lélek, nem terelgetésre szorul, hanem arra, hogy meghalljuk a szavát. Azért alkalmazok bizonyos technikákat, vizualizációt, meditációt, pszichikus központokat felébresztő gyakorlatokat, önszuggeszciót, hogy elcsendesítsem az egót, a racionálist, a külső én-t, és meghalljam az isteni részem, a Belső Én sugallatát.
Figyeld meg amúgy, hogy a magukat racionálisnak mondó egyének nagy része mennyire babonás. Vizsga-ruha, szerencseszámok, megmagyarázhatatlan rutinok, irracionális félelmek létrától, fekete macskától, bizonyos napoktól...
A tévéről, reklámról nem írok, elég szélsőséges a véleményem a gyereknevelésre tett hatásukról.
Hú, az utolsó két komment nekem jó pár helyen magas...
Egyszer hallgattam egy előadást, Székely Györgyné Anikó tartotta (Székely György alias Georg Kühlewind), aki megkülönböztete a vallást a vallásosságtól. (Sajnos költözéskor "tutibiztos helyre" kerültek a jegyzeteim, így csak emlékezetből próbálom felidézni). A vallás lehet az, amiről trev ír, a szubjektív hit konvergáló összege, többek között, de a vallásosság, a re-ligio, az az egyénben meglévő vágy, hogy újra egyesülhessen a teremtő erőkkel, a világgal, ahonnan jön, hogy újból megélhesse azt az egységet, hogy ő és isten egyek. Az antropozófia szerint is a gyerek eredendően vallásos, képes a fűszálban, a felhőben meglátni a teremtést, a teremtő erőket.
És megfigyelhető, hogy a kisgyereknél ez még javában nem HIT, hanem TUDÁS kérdése. Ő meg van győződve arról, hogy a világ teremttetett, ha a felnőttek nem nyomják ezt el benne alapból. Aztán persze ahogy nő és szocializálódik, egyre inkább előtérbe kerül a racionális külső Én-je, úgy 9 éves korában (amit az antropozófia rubiconnak hív) átéli az első egyedül-vagyok-élményt és ezzel egyre inkább előjön (ha hagyják) a re-ligio, a vágy, hogy újból átélje azt az áldott állapotot, amit kiskorában (vagy még korábban.)
Más.
"Tisztában vagyok azzal, hogy törékeny rációm hatalmas tudattalan masszára épül. Ha nem irányítom magam, manipulálni fognak mások. Használni fogom az autogén módszereket tudattalanom terelgetéséhez."
Ezt kicsit másképp látom. Mert soha nem tanultam pszi-t, a tudattalannal nem tudok sok mindent kezdeni, de az én meggyőződésem az, hogy a Belső Én (ez valamennyire fedi a tudattalant, bizonyára), egyes olvasatban a Lélek, nem terelgetésre szorul, hanem arra, hogy meghalljuk a szavát. Azért alkalmazok bizonyos technikákat, vizualizációt, meditációt, pszichikus központokat felébresztő gyakorlatokat, önszuggeszciót, hogy elcsendesítsem az egót, a racionálist, a külső én-t, és meghalljam az isteni részem, a Belső Én sugallatát.
Figyeld meg amúgy, hogy a magukat racionálisnak mondó egyének nagy része mennyire babonás. Vizsga-ruha, szerencseszámok, megmagyarázhatatlan rutinok, irracionális félelmek létrától, fekete macskától, bizonyos napoktól...
A tévéről, reklámról nem írok, elég szélsőséges a véleményem a gyereknevelésre tett hatásukról.