Ilyesfajta szellemi világban én nem hiszek. A Waldorf pedagógia nekem nagyon szimpatikus, egyrészt azért, mert nem csapong a hagyományos iskolákhoz képest, ami egy alaposságot jelent, másrészt sokkal elfogadóbb a gyerek természetes igényeivel szemben, miközben jobban kihasználja a kreativitását. Ebben azonban semmiféle szellemi világtöltetet nem látok. A Waldorf pedagógia ugyanazokkal a fogalmakkal leírható, mint bármelyik másik, és a különbség is ugyanígy lemérhető. A Waldorf is fejleszti az intellektust, de játszva teszi, kényszer nélkül.
Ami pedig azt a bizonyos szellemi világot illeti, valóban nem értünk egyet. Szerintem egy ilyen világ feltételezése és a gyermek ösztönös vonzalma ehhez nem egyéb egy felnőttek által kreált minőségnél, amely a gyermeki tudatlanságot és kialakulatlan személyiséget egy eredendően jó emberi tulajdonsággal azonosítja. A romlatlanság illúziója, vagy ilyesmi.
Ilyesfajta szellemi világban én nem hiszek. A Waldorf pedagógia nekem nagyon szimpatikus, egyrészt azért, mert nem csapong a hagyományos iskolákhoz képest, ami egy alaposságot jelent, másrészt sokkal elfogadóbb a gyerek természetes igényeivel szemben, miközben jobban kihasználja a kreativitását. Ebben azonban semmiféle szellemi világtöltetet nem látok. A Waldorf pedagógia ugyanazokkal a fogalmakkal leírható, mint bármelyik másik, és a különbség is ugyanígy lemérhető. A Waldorf is fejleszti az intellektust, de játszva teszi, kényszer nélkül.
Ami pedig azt a bizonyos szellemi világot illeti, valóban nem értünk egyet. Szerintem egy ilyen világ feltételezése és a gyermek ösztönös vonzalma ehhez nem egyéb egy felnőttek által kreált minőségnél, amely a gyermeki tudatlanságot és kialakulatlan személyiséget egy eredendően jó emberi tulajdonsággal azonosítja. A romlatlanság illúziója, vagy ilyesmi.