"Ezt az élményt nevezte Freud oceanisztikus élménynek, Csíkszentmihályi Mihály pedig áramlatnak (flow).
A gyermek még nem rendelkezik ebben az időszakban differenciálódott egóval, következésképpen nem érzékeli tisztán a határt közte és a külvilág között. "
Szerintem ez erőltetett (flow és oceanisztikus élmény között több a különbség, mint a hasonlóság). A szimbiózis szakaszában hangsúlyosan van jelen a szükségletkielégítés (tehát inkább kiegyenlített állapotról van szó, ami miatt flow nem lehet), még ha a gyerek ennek nincsen is tudatában, és szó sincs még olyan tevékenységről (és ennek feltételeiről), amely az áramlatot jellemzi. Ezért a kétfajta élmény is eltérő kell legyen. Elgondolkodtatóbb példa lett volna a környezeti exploráció, úgy 7-12 hónapos kortól, amely már aktív, és érdekes párhuzamot lehet vonni az ezt jellemző funkcióöröm és a funkcionális autonómia között, bár még ez sem az igazi, ráadásul a vallásossághoz semmi köze. (erről jut eszembe, hogy a dohányzásnak van egy perszeveratív autonóm jellege, de a dohányzás káros hatásainak felirata elleni kritikád ettől függetlenül is erősen lebecsüli az embert.)( Mellesleg pont az lenne a cél, hogy ne ugorja már át a dohányos olyan könnyen a káros hatások tudatát, egy tanult motívum megszakításához pedig ez kézenfekvő eszköznek látszik, még ha nem is elég eredményes.)
"Egyetértek Veled abban, hogy a gyermek ebben az értelemben eredendően vallásos."
Még véletlenül sem. A vallásossághoz két dolog elengedhetetlennek tűnik, az egyik az én, a másik pedig a világ létezésének tudata. A szimbiózis szakaszában egyik sem áll fenn.
"Az egyéni fejlődés ilyen értelemben a vallásos élmény egységéből indul ki, megtörténik az én differenciálódása, később pedig ideális esetben ismét képes megélni az egybeolvadás élményét (megvilágosodás, flow). Meggyőződésem, hogy eredendően az ember egy efféle pszichikai ív megélésére teremtetett. "
Meglehetősen belemagyarázás színe van a dolognak, még akkor is, ha feltételezzük, hogy az általad leírt vallásos "protoélmény" mutathat élménybeli hasonlóságot a felnőttkori vallásos extázissal (ha létezik ilyesmi, és jogos itt emlegetni) és az áramlattal. Hiányolom a véleményedből az összehasonlítás folyamatát, amely felnőttkorban megkerülhetetlen, és még a flow élményéhez is hozzájárul szerintem oly módon, hogy az ember átérzi az ettől való felszabadulás örömét. De vallásosság terén szerintem nem erről van szó.
"Ezt az élményt nevezte Freud oceanisztikus élménynek, Csíkszentmihályi Mihály pedig áramlatnak (flow).
A gyermek még nem rendelkezik ebben az időszakban differenciálódott egóval, következésképpen nem érzékeli tisztán a határt közte és a külvilág között. "
Szerintem ez erőltetett (flow és oceanisztikus élmény között több a különbség, mint a hasonlóság). A szimbiózis szakaszában hangsúlyosan van jelen a szükségletkielégítés (tehát inkább kiegyenlített állapotról van szó, ami miatt flow nem lehet), még ha a gyerek ennek nincsen is tudatában, és szó sincs még olyan tevékenységről (és ennek feltételeiről), amely az áramlatot jellemzi. Ezért a kétfajta élmény is eltérő kell legyen. Elgondolkodtatóbb példa lett volna a környezeti exploráció, úgy 7-12 hónapos kortól, amely már aktív, és érdekes párhuzamot lehet vonni az ezt jellemző funkcióöröm és a funkcionális autonómia között, bár még ez sem az igazi, ráadásul a vallásossághoz semmi köze. (erről jut eszembe, hogy a dohányzásnak van egy perszeveratív autonóm jellege, de a dohányzás káros hatásainak felirata elleni kritikád ettől függetlenül is erősen lebecsüli az embert.)( Mellesleg pont az lenne a cél, hogy ne ugorja már át a dohányos olyan könnyen a káros hatások tudatát, egy tanult motívum megszakításához pedig ez kézenfekvő eszköznek látszik, még ha nem is elég eredményes.)
"Egyetértek Veled abban, hogy a gyermek ebben az értelemben eredendően vallásos."
Még véletlenül sem. A vallásossághoz két dolog elengedhetetlennek tűnik, az egyik az én, a másik pedig a világ létezésének tudata. A szimbiózis szakaszában egyik sem áll fenn.
"Az egyéni fejlődés ilyen értelemben a vallásos élmény egységéből indul ki, megtörténik az én differenciálódása, később pedig ideális esetben ismét képes megélni az egybeolvadás élményét (megvilágosodás, flow). Meggyőződésem, hogy eredendően az ember egy efféle pszichikai ív megélésére teremtetett. "
Meglehetősen belemagyarázás színe van a dolognak, még akkor is, ha feltételezzük, hogy az általad leírt vallásos "protoélmény" mutathat élménybeli hasonlóságot a felnőttkori vallásos extázissal (ha létezik ilyesmi, és jogos itt emlegetni) és az áramlattal. Hiányolom a véleményedből az összehasonlítás folyamatát, amely felnőttkorban megkerülhetetlen, és még a flow élményéhez is hozzájárul szerintem oly módon, hogy az ember átérzi az ettől való felszabadulás örömét. De vallásosság terén szerintem nem erről van szó.