Új hozzászólás

Nehéz ügy. Gyakran szinte lehetetlen összeházasítani az egyéni és családi/közösségi irányvonalakat. Nyilván, ilyenkor ki kell várni, nem tehet mást az emberfia. Ki kell várni, de résen kell lenni és nem szabad feladni. Hinni kell a lehetőségben, hogy a daimon kiegyezik az inkompatibilisnek látszó környezeti hatásokkal.
Gyakran azonban az is elég, ha értem a daimont. Legtöbbször a legkülönfélébb területeken bontakozhatnak ki a kívánt készségek, ha tudatosak vagyunk. Látni kell az erősségeket, tudni kell a célt, ez az elsődleges. Legtöbbször már ezen a szinten gond van. Amit Te feszegetsz, az kétféleképpen is megközelíthető:

  • Most valóban nincs lehetőségem a daimonnal foglalkozni. Túlságosan nagy terheket cipelek ahhoz, hogy ezt is magamrahúzzam.
  • Jelölhet egyfajta feleősségelhárítást is. A környezetet okolom azért, amit nem merek felvállalni, amihez gyengének érzem magam, ami bennem él, de félek tőle.