Meg vagyok győződve róla, hogy a hisztirohamok nem elkerülhetők, és hogy bár szeretjük a világot a tetteink következményeiként értelmezni, de sokszor a véletlen és a kiszámíthatatlan játszik (nevezhetjük temperamentumnak és újdonságoknak is). Persze vannak evidens szabályok, nyilván én se utazom alvásidőben a gyerekkel, hanem inkább megyek első osztályon/másnap stb, shoppingolni meg akkor megyek, ha mondjuk valaki elviszi Leát. Nem is bírnék rendesen ruhákat próbálgatni feszült hangulatban:), nem ülünk autóba, és lehetőleg nem felejtjük otthon Mácit soha. Viszont a hiszti annyira irracionális - ezért nem hiszek én sem a magyarázatban - hogy nem csak ez számít. Persze, hogy kipihenve, ahogy mi is, a gyerek is kevésbé kiszolgáltatott az indulatainak.
De azt nem tudod megakadályozni, hogy mondjuk ne lássa meg a vágyott túró rudit a boltban, amire allergiás, és ne törjön ki zokogásban; maximum ha soha nem adtál neki; nem tudod kikerülni, hogy ne akarjon beülni épp aznap reggel a babakocsiba, gyalog viszont két sarok után leül a földre; hogy vitetni akarja magát, és perszehogy nem érti, hogy már nem tudod; azt nem tudod megkerülni, ha mondjuk nem sikerül neki becsatolni a szandálját, felvinni a kis kocsiját a lépcsőn, egyedül krumplit pucolni, de nem hagyja hogy segíts, és úgy nem megy, és ezért rohamot kap; de megosztom veletek a legirracionálisbbat: hogy elsírja magát hisztérikusan, ha félbetörik a gofrija, uborkája, kiflije, és ne egye meg többé, mert valamiért a törött kaja nem kaja: hát erre nem lehet olyanokat lépni, amik itt vannak. Erre csk nagy kerek szemekkel nézek, és felkészülök, hogy mindig legyen otthon több uborka.
Hiába van minden este három darab esti mese, minden este le kell szinte játszani a még, nem még meccset; ha nem mindenevő a gyereked, nem tudod kicselezni a ma nem eszem meg a parikás krumplit, ma nem ülök be az etetőszékbe, és hasonló ötleteket, legfeljebb rálegyintesz, hogy ja, akkor ma nem ebédelünk. Hát én nem tudok rálegyinteni, és ha két akarat egymásnak feszül, már rég rossz.
mindezt nem tudod megakadályozni, csak vannak gyerekek, akik nem kezdenek feltett kézzel sikítva rohangálni a lakásban, hogy csak tehetetlenül nézel.
ezeknek az apró hétköznapi dolgoknak nem sok köze van a fenti nagy hosszú hisztikhez és kimerültségekhez, és a rendszeresség se nagyon hat rá, hanem csak egyszerűen hirtelen rád és a gyerekre törnek. Sok mindent lehet persze kiküszöbölni meg elkerülni, de valahogy mindig akad napi tíz, amit nem.
Meg vagyok győződve róla, hogy a hisztirohamok nem elkerülhetők, és hogy bár szeretjük a világot a tetteink következményeiként értelmezni, de sokszor a véletlen és a kiszámíthatatlan játszik (nevezhetjük temperamentumnak és újdonságoknak is). Persze vannak evidens szabályok, nyilván én se utazom alvásidőben a gyerekkel, hanem inkább megyek első osztályon/másnap stb, shoppingolni meg akkor megyek, ha mondjuk valaki elviszi Leát. Nem is bírnék rendesen ruhákat próbálgatni feszült hangulatban:), nem ülünk autóba, és lehetőleg nem felejtjük otthon Mácit soha. Viszont a hiszti annyira irracionális - ezért nem hiszek én sem a magyarázatban - hogy nem csak ez számít. Persze, hogy kipihenve, ahogy mi is, a gyerek is kevésbé kiszolgáltatott az indulatainak.
De azt nem tudod megakadályozni, hogy mondjuk ne lássa meg a vágyott túró rudit a boltban, amire allergiás, és ne törjön ki zokogásban; maximum ha soha nem adtál neki; nem tudod kikerülni, hogy ne akarjon beülni épp aznap reggel a babakocsiba, gyalog viszont két sarok után leül a földre; hogy vitetni akarja magát, és perszehogy nem érti, hogy már nem tudod; azt nem tudod megkerülni, ha mondjuk nem sikerül neki becsatolni a szandálját, felvinni a kis kocsiját a lépcsőn, egyedül krumplit pucolni, de nem hagyja hogy segíts, és úgy nem megy, és ezért rohamot kap; de megosztom veletek a legirracionálisbbat: hogy elsírja magát hisztérikusan, ha félbetörik a gofrija, uborkája, kiflije, és ne egye meg többé, mert valamiért a törött kaja nem kaja: hát erre nem lehet olyanokat lépni, amik itt vannak. Erre csk nagy kerek szemekkel nézek, és felkészülök, hogy mindig legyen otthon több uborka.
Hiába van minden este három darab esti mese, minden este le kell szinte játszani a még, nem még meccset; ha nem mindenevő a gyereked, nem tudod kicselezni a ma nem eszem meg a parikás krumplit, ma nem ülök be az etetőszékbe, és hasonló ötleteket, legfeljebb rálegyintesz, hogy ja, akkor ma nem ebédelünk. Hát én nem tudok rálegyinteni, és ha két akarat egymásnak feszül, már rég rossz.
mindezt nem tudod megakadályozni, csak vannak gyerekek, akik nem kezdenek feltett kézzel sikítva rohangálni a lakásban, hogy csak tehetetlenül nézel.
ezeknek az apró hétköznapi dolgoknak nem sok köze van a fenti nagy hosszú hisztikhez és kimerültségekhez, és a rendszeresség se nagyon hat rá, hanem csak egyszerűen hirtelen rád és a gyerekre törnek. Sok mindent lehet persze kiküszöbölni meg elkerülni, de valahogy mindig akad napi tíz, amit nem.