Szabó G. Tibor (nem ellenőrzött)sze, 2009-06-03 12:45
WEB"N" VAGY MICSODA SZÖVŐDIK ITT
Nem lettem az írástól kellytlen, bár hajdani biológia szakosként jót kacarásztam az agy és a Felhő (micsoda lenyúlt IT divatszó!) párhuzamán: az agy beismerten a legkevésbé ismert szerv az élettudomány számára, az agyméret pedig - önmagában - nincs lineáris összefüggésben az értelemmel (ahogy a sok kacatwebhely sincs azzal, amit én tudásnak neveznék).
Az Internetet leendő szuperlénynek tekinteni számomra nem csak az előzőek miatt elrugaszkodott - bár ki tudja, mitől megy el a nevethetnékem és miből lesz a Skynet, mondják a Terminátor-fanok :-)
Gazdagítsuk az Internetet? Gazdagítsuk. Mindennel? Ízlés kérdése. A gigahegynyi ingyentárhely mindenképp abba az irányba húz, hogy ott tároljuk az életünket. Meg ott is éljük le a neten (iwiw-lenyomatunkkal tán épp most barátkozik valaki, blogunkat most kommentezik stb.).
Bármennyire csábítóak pl. az ingyentárhelyek, nem viszem futvást minden elektronikus vagy elektronizálható lét-lenyomatomat a hálóra. Ennek egyszerű oka van: ha nem is élnek vissza durván vele (mondjuk nem adják-veszik kilóra), valamire azért nagyon jó az a személyes infokupac a Net hatalmasai számára: profilalkotásra, a célzott marketingtevékenység további finomítására, vagy ahogy a blogban megfogalmazódott, azért, hogy "aktivitásunk révén a lehető legtestreszabottabb információs csomagokban részesüljünk". Szeretetből. Vagy mert megérdemeljük.
Eleinte abból alkottak profilt, amit elmondtunk magunkról.
Aztán abból, amit így vagy úgy megtudtak rólunk (pl. sütik révén).
Most majd mi kínáljuk fel minden titkunkat, önként - trezornak nézve a rostát (valójában magunkról nyitva a kartotékokat).
Mennyire tesz ez bennünket kiszolgáltatottá? Épp annyira, amennyire megengedjük felhőtlennek tűnő hétköznapjainkban, hogy manipuláljanak, hülyének nézzenek vagy kizsákmányoljanak. Ahogy elnézem, meglehetősen megengedjük - bár tényleg semmi vész, ha ennek az állapotnak örülni is tudunk.
Ha webül tanulunk számolni, a fentiből nekem valami ilyesmi alakul:
Webegy: szolgáltatói információ (akadémikus/közlő web)
Webkettő: megosztott, felhasználói információ (közösségi web)
Webhárom: a felhasználó tökéletesebb pozicionálása a többletfogyasztásért (fogyasztói web - mert ami eddig volt, az a biznisz halvány árnyéka csupán)
A szemantikus web érdekes elgondolás, sokan a 3. helyre várják: de mit is kezd majd a netező jóember a webmélyből felhorgászott - többnyire már fizetős - remeknél remekebb találatokkal? Tovább turkál a hígwebben, vagy sürgősen elkezd kotorászni a webes pénztárcájában. Az átlagos tarifa persze filléres lesz, mint az online hirdetések kattintásnyi haszna, de a Google-tól tudjuk, sok kicsi sokra megy :-)
Így kell csinálni, nem regisztráltatni mindenhová, millió azonosítóval, jelszavakkal meg CAPTCHA-val bajlódva (bár kit érdekel, bot vagy-e ha fizetsz).
Persze, lassan a hígweb is elképzelhetetlenül többet nyújt ingyen, mint akár 50 éve a legdrágább adatbázis. Ez eredmény, aminek örülnünk kell.
A PC a kihalás szélére kerül, átevezve a szobabútor és státusszimbólum kategóriába: a jövő számítógépe az olcsó, telefonba, ruhába, bármibe integrált nettop. Minden mást megkapunk a hálóról: programokat, számítási teljesítményt és tárhelyet (aggódósaknak: öt külön tárhelyet, kontinensenként, automatikusan szinkronizálva). Távolról figyelhetjük nappalinkat, kertünket, kutyánkat - ha bilétájába integráltatunk egy rádiós webkamerát.
Hogy ki figyelheti majd ugyanazt, amit mi nézünk, ne gondoljunk bele. "Cserébe" kütyünk elküldi az aktuális EKG-t és EEG-t a kórháznak, GPS adatokkal együtt - tán nem kell megdöglenünk a főutcán, ötszáz járókelő lába között.
Végül Web"n" (de még 10 alatt): a bekötött, bekebelezett és megemésztett ember (mátrix-web)?
De Felhő sem kell hozzá: bármi lehet ilyen, ha hagyjuk ránőni az életünkre.
[Fenti firkálmány eredetileg a KATALIST levelezőlistán jelent meg. Nem kíván elkedvetleníteni senkit, csak régi gondolatokat* gondol tovább crescendo helyett adagioban.]
P.s.: A net az "in vivo" társadalmi viszonyok elektronikus leképezéseként vsz. nem lesz annál sem jobb, sem rosszabb, nem lévén önmagából való létezése, csak az emberek általi. Bár az AI evolúciójáról még kevesebbet tudunk, mint az agyról :-)
WEB"N" VAGY MICSODA SZÖVŐDIK ITT
Nem lettem az írástól kellytlen, bár hajdani biológia szakosként jót kacarásztam az agy és a Felhő (micsoda lenyúlt IT divatszó!) párhuzamán: az agy beismerten a legkevésbé ismert szerv az élettudomány számára, az agyméret pedig - önmagában - nincs lineáris összefüggésben az értelemmel (ahogy a sok kacatwebhely sincs azzal, amit én tudásnak neveznék).
Az Internetet leendő szuperlénynek tekinteni számomra nem csak az előzőek miatt elrugaszkodott - bár ki tudja, mitől megy el a nevethetnékem és miből lesz a Skynet, mondják a Terminátor-fanok :-)
Gazdagítsuk az Internetet? Gazdagítsuk. Mindennel? Ízlés kérdése. A gigahegynyi ingyentárhely mindenképp abba az irányba húz, hogy ott tároljuk az életünket. Meg ott is éljük le a neten (iwiw-lenyomatunkkal tán épp most barátkozik valaki, blogunkat most kommentezik stb.).
Bármennyire csábítóak pl. az ingyentárhelyek, nem viszem futvást minden elektronikus vagy elektronizálható lét-lenyomatomat a hálóra. Ennek egyszerű oka van: ha nem is élnek vissza durván vele (mondjuk nem adják-veszik kilóra), valamire azért nagyon jó az a személyes infokupac a Net hatalmasai számára: profilalkotásra, a célzott marketingtevékenység további finomítására, vagy ahogy a blogban megfogalmazódott, azért, hogy "aktivitásunk révén a lehető legtestreszabottabb információs csomagokban részesüljünk". Szeretetből. Vagy mert megérdemeljük.
Eleinte abból alkottak profilt, amit elmondtunk magunkról.
Aztán abból, amit így vagy úgy megtudtak rólunk (pl. sütik révén).
Most majd mi kínáljuk fel minden titkunkat, önként - trezornak nézve a rostát (valójában magunkról nyitva a kartotékokat).
Mennyire tesz ez bennünket kiszolgáltatottá? Épp annyira, amennyire megengedjük felhőtlennek tűnő hétköznapjainkban, hogy manipuláljanak, hülyének nézzenek vagy kizsákmányoljanak. Ahogy elnézem, meglehetősen megengedjük - bár tényleg semmi vész, ha ennek az állapotnak örülni is tudunk.
Ha webül tanulunk számolni, a fentiből nekem valami ilyesmi alakul:
Webegy: szolgáltatói információ (akadémikus/közlő web)
Webkettő: megosztott, felhasználói információ (közösségi web)
Webhárom: a felhasználó tökéletesebb pozicionálása a többletfogyasztásért (fogyasztói web - mert ami eddig volt, az a biznisz halvány árnyéka csupán)
A szemantikus web érdekes elgondolás, sokan a 3. helyre várják: de mit is kezd majd a netező jóember a webmélyből felhorgászott - többnyire már fizetős - remeknél remekebb találatokkal? Tovább turkál a hígwebben, vagy sürgősen elkezd kotorászni a webes pénztárcájában. Az átlagos tarifa persze filléres lesz, mint az online hirdetések kattintásnyi haszna, de a Google-tól tudjuk, sok kicsi sokra megy :-)
Így kell csinálni, nem regisztráltatni mindenhová, millió azonosítóval, jelszavakkal meg CAPTCHA-val bajlódva (bár kit érdekel, bot vagy-e ha fizetsz).
Persze, lassan a hígweb is elképzelhetetlenül többet nyújt ingyen, mint akár 50 éve a legdrágább adatbázis. Ez eredmény, aminek örülnünk kell.
A PC a kihalás szélére kerül, átevezve a szobabútor és státusszimbólum kategóriába: a jövő számítógépe az olcsó, telefonba, ruhába, bármibe integrált nettop. Minden mást megkapunk a hálóról: programokat, számítási teljesítményt és tárhelyet (aggódósaknak: öt külön tárhelyet, kontinensenként, automatikusan szinkronizálva). Távolról figyelhetjük nappalinkat, kertünket, kutyánkat - ha bilétájába integráltatunk egy rádiós webkamerát.
Hogy ki figyelheti majd ugyanazt, amit mi nézünk, ne gondoljunk bele. "Cserébe" kütyünk elküldi az aktuális EKG-t és EEG-t a kórháznak, GPS adatokkal együtt - tán nem kell megdöglenünk a főutcán, ötszáz járókelő lába között.
Végül Web"n" (de még 10 alatt): a bekötött, bekebelezett és megemésztett ember (mátrix-web)?
De Felhő sem kell hozzá: bármi lehet ilyen, ha hagyjuk ránőni az életünkre.
[Fenti firkálmány eredetileg a KATALIST levelezőlistán jelent meg. Nem kíván elkedvetleníteni senkit, csak régi gondolatokat* gondol tovább crescendo helyett adagioban.]
[*Ajánlott alapmű: Theodore Roszak: Az információ kultusza. Bp. : Európa, 1990.]
P.s.: A net az "in vivo" társadalmi viszonyok elektronikus leképezéseként vsz. nem lesz annál sem jobb, sem rosszabb, nem lévén önmagából való létezése, csak az emberek általi. Bár az AI evolúciójáról még kevesebbet tudunk, mint az agyról :-)