Báránylét: ez is én vagyok

GrowabrainA kamaszkori édesvízi fanatizmustól a világmegváltós intézményesített jógaiskoláig az eszmei elvhivatottság különböző fokozatait sikerült megtapasztalnom. A csoportos kiválasztottság gyönyörénél erősebb életérzést a mai napig nehezen tudok elképzelni. Hinni az Útban, a Guruban, a kiválasztott ember szavában: nincs több kétely, nincs több egyéni döntés.

Ami van: egy vagy több külső tekintély, aki megmondja, hogy mikor mit kell tennem és ráadásul elhiszem, hogy ez így van jól.

Külső etikai támpontok, jól meghatározott szabályok irányítják életemet, hű szolgája vagyok a kiválasztott tekintélynek. Hiszek Neki, mert ez így könnyű és szép. Tudja, hogy hol tartok, merre megyek, mit cselekszem, mit kell tennem és havi egy kilogramm sajt áráért meg is mondja nekem. Nem személyesen, hiszen túl nagy a rendszer, hanem közvetítők révén, de ez így is tökéletesen rendben van. Apám helyett apám, anyám helyett anyám. Miért ne fogadnám el, amikor minden tradícionális tanítás alapja a mester-tanítvány meghitt viszonya? Miért ne lennék bárány, ha adott a nyáj?

13 év telt el azóta, hogy be-, 8 év azóta, hogy kiléptem. Az egységes eszmeiség, életforma, nyelv, szándék soha nem tapasztalt révületét tapasztalhattam meg. A varázs megtört, távoznom kellett, a tekintély nem volt tekintély többé, a tanításból elillant a szellem... a mai napig nem világos számomra, hogy a rendszer, vagy én változtam meg visszavonhatatlanul.

Új hozzászólás

Hozzászólások

A hit nagyon fontos, és egy jó Guruban [mért? van rossz minőségű guru is? :)] feltétel nélkül hihetsz, úgyse fog soha semmit állítani. Rávezet a megoldásra, de nem szolgálja készen. Végül is ez az Út. Cogito ergo sum, kételkedem, tehát vagyok.. Megkérdőjelezed magad, másokat, mindent, a Semmit majd újra magad majd már semmit :)

Ha guru alatt tanítót, vagy mentort értünk, akkor bizonyára igazad van. Ha Mestert, akkor az a probléma, hogy nem tudom megállapítani teljes bizonyossággal, hogy a Guru autentikus, vagy sem. Ha a Gurdjieff-féle világképben értelmezzük a Mester fogalmát, akkor arról a személyről van szó, aki felébredt azokkal a személyekkel szemben, akik még alszanak. Egy alvó személy nem tudja felismerni azt, hogy ki ébredt fel, csak ha ő maga is felébred. Akkor meg nincs szüksége Gurura. Ez itt a paradoxon.
Ha nagyon szigorúan vesszük a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy egy alvó személy egyáltalán nem tudhatja, hogy ki van felébredve, és ki nem, ha lágyabban, akkor nyilván a kritikai érzékünk révén szűrni tudjuk legalább a vízállásjelentőket, fénylényeket és egyebeket.
Rossz minőségű guru nincs, de hamis guru van bőven. Mi alapján választod ki az "igazit"?

Jó kérdés. Valószínűleg pont ez a lényege A Mesternek. Az igaz tanító úgy képes átadni a tudását, hogy ne merüljön fel kétség. Illetve hogy merüljön fel, ám arra te magad megfeleő választ kapjál. Tehát az igaz tanítás belül van, magad jössz rá, le tudod vezetni a jelenlegi tudásoddal is. A legtöbb megvilágosodott az mondta, hogy nincs éles határ, hogy akkor keddtől már megvilágosodott, de hétfőn még nem. Szép lassan ráébredtek, hogy mindig is azok voltak .. gondolom mikor felébred valaki, rájön, hogy igazából sose aludt. Így a hamis guru "tanítása" önmagadban fog ellentmondásra vezetni. A képesség, hogy képes a nem-felébredt entitás eljutni az ellentmondásig meg mondjuk abból ered, hogy valamilyen szinten már felébredt, csak még nincs tisztában vele, ahogy az előbb írtam :] Természetesen ezek az én gondolataim, nem igazán tudom őket alátámasztani semmi féle neves filozófus munkájával, de ha az előbbiek igazak, akkor nincs is ilyenre szükség, ha nem, akkor meg megint csak mindegy :]
PAStheLoD szerintem túlabsztraktizálod a dolgot... használhatatlanul elvont amit mondasz :)

"Az igaz tanító úgy képes átadni a tudását, hogy ne merüljön fel kétség" - ez karizmatikus erő. A legtöbb önjelölt Guru fel van vértezve ilyesmivel, de az még korántsem jelenti azt, hogy autentikus az, amit tanít.
Az igaz tanítás persze, belül van, de ha nem nyilvánul meg projekció révén, akkor meglehetősen nehéz "hozzáférkőzni"...
A megvilágosodást valóban talán érdemes átmenetként felfogni, mindenesetre sokat segít, ha bizonyos mérföldköveket elkülönít az ember. Vannak minőségi ugrások a tudat fejlődésében, melyeket érdemes megnevezni: támpontokként szolgálnak az "Úton".

A kamaszkortól egyebet nem is nagyon lehet elvárni mint - jobb esetben - identitáskeresést. "Kiválasztott tekintélyről" nem hiszem, hogy szó volt, legfeljebb belecsöppenésről, vagy egyéb opciók hiányáról. Az "így könnyű és szép" -nek nem hinném, hogy tudatában voltál. Önmagában volt könnyű és szép, mint utólag rájöttél, és többnyire gondtalan. A "közvetítők révén" egyáltalán nincs rendben, hiszen így személyes kapcsolatod "Vele" nem is volt, így nem is tudta, tudhatta, hogy "hol tartasz, merre mész" stb. És inkább azt valószínűsíteném, hogy apád helyett anyád volt ;) tulajdonképpen nem is "Ő", hanem a nyáj. Nekem az dereng, hogy egyszerűen a birka ráébredt birkaságára, talán göndörebb gyapjat viselők nyájában. [tantra magyar!]

nemo, lehet, hogy serdülőként, de nem fogyatékosként csöppentem bele... ;-)
persze azért van némi igazad...

Várjál, várjál, várjál! Ha te úgy véled, hogy FULL-TUDATTAL (sic!) nyomtad, vagy egyáltalán tudatosan, akkor pardon, és levevődött a kalapom. Amiért valaki, az általad (is) fentebb jelzett alvajárók egyike, (mondjuk vagyunk egy páran eme cipőben), ettől még nem kell elvonatkoztatva lefogyatékosozni, kérem ... ámbár de te magad jelölted meg a historicitás idevonatkozásában alfaként a kamaszkort. Ugy-e? Erre reflektáltam, kérem. De persze A költőt idézve ezt is mondhatnénk (írta Laár András verse): Hogyha birka lennák, ennák birkatápot! Tovább erre, hogy a szerzői jogok miatt ne legyen izé.

jójó nemo, de ilyen alapon amíg fel nem ébredünk, i-áááá-zunk vagy béééégetünk!... FULL-TUDATtal természetesen sem akkor, sem most nem nyomom, de az igazat megvallva egyhamar nem is fogom.
Maradjunk annyiban, hogy van egy fatalista és egy megengedőbb nézete a dolgoknak.

  • Az előbbi szerint jött a csacsi és a csorda hatására átvedlett birkává, bégyapjasodott és tolta magába a birkatápot, úgy, jó Laár Andrásosan (copyright: nemo). Ezzel ki is magyaráztuk a dolgot. Ebben a nézetben valóban még az identitáskeresés is rendkívül pozitív megfogalmazásnak tűnik... :)
  • A másik olvasat szerint még egy FULL-TUDAT-mentes némber is képes felfogni ezt-azt környezetéből, még ha tévesen is, de van elképzelése arról, hogy merre tart és miért.

a téma további boncolgatása itt.