önmegvalósítás

Mostanában sokat sétálok vagy futok a mellettünk lévő erdőben. A kutyával, kettesben. Szeretem, hogy követ, ahogy folyamatosan lessük egymást. A mozgás mellett örömet okoz a madarakat hallgatni. Errefelé sok cinege él, megszoktam a jelenlétüket. Rám se bagóznak. Próbálom elnyerni a figyelmüket.

Az ügyféligény egyike azon fogalmaknak, mely ellen hiába küzdök, újra és újra felüti fejét. Ez nem csak nálunk, korábbi munkahelyeimen is téma volt, nem tapasztaltam még olyan munkakörnyezetet, ahol valamilyen mértékben ne lett volna jelen az ügyfélnek való túlzott megfelelési vágy.

Két oldalnyi jegyzetet hozott magával. Alaposan átrágta magát a kérdéseken, tudta, hogy miről és milyen sorrendben szeretne beszélni. Ő az a srác, aki egy-két éve még a retrókon passzolt, akit a kódolás éltetett, és minden más felesleges időhúzásnak tűnt.

Idén 6 ember csatlakozott a céghez. Hat ízben integráltunk új embert az IV-be, melyből az első két találkozásnál a mélyvízhez nem kínáltunk kapaszkodót.

“Most akkor mi a mondás?...” - harmadikként szólalt fel aznap a céges retrón. Túl voltunk már két könnyebb témán, amikor felvezette a kérdését. Koherens, jól megfogalmazott téma volt egy apró szépséghibával. Nem volt alanya a mondatnak.

Hetedik osztályban történt, hogy a matek algebrára és mértanra hasadt. Az utóbbit varázslatosnak találtam. Olyan feladványokat kaptunk, melynek megoldásán sokszor órákig görnyedtem apámmal, és egymással versengve rajzoltuk meg a segédvonalakat, hogy bizonyítást nyerjen a hipotézis.