Mi az önfegyelem? Bármi is legyen az, a ma embere nem bővelkedik benne . Ma már nem tartozik a legfontosabb erények közé, jóllehet a kiegyensúlyozott, harmonikus élet egyik lényegi feltétele éppen ezen képesség fejlesztésében rejlik.

Az önfegyelem az erőfeszítésre való képességet jelenti; a cselekvésre való lendületet bármilyen körülmények között, függetlenül a hangulatainktól, érzéseinktől, gondolatainktól.
Az önfegyelem három alappillére: engedelmesség, akaraterő, kitartás. Mindegyikről szólni fogok, előbb következzen azonban a kötelező fabula!

A dédnagypapa

Egyik kedvenc családi legenda, melyet nagyapámtól számtalanszor hallottam a dédapámhoz fűződik. A falu jegyzőjeként, állítólag 7 nyelven beszélt, megközelíthetetlenül szigorú volt és meglehetősen magas elvárásokat táplált környezetével, de mindenekelőtt magával szemben.

Nagyapám egyik szobájában a mai napig ott tornyosul a szekrény tetején az a kitömött őz, melyet a mitikus ős puskavégre kapott, s melynek árnyékában a falu egyetlen orvosával emberünk latinul vitatta meg a köz problémáit. Dédapámnak messze földön nagy keletje vagyon, mindenfelé nagyra becsülték tudását és jellemét. Így eshetett, hogy megbízást kapott a harmincegynéhány kilométerre lévő faluból, hogy vállalja el a megüresedett jegyzői állást. Derék emberünk igent mondott, s onnantól kezdve kétlaki életet élt: a hét felét családjával töltötte szülőfalujában, másik felét pedig az említett helységben.

A legenda szerint minden hét első napján, az erdőn átvágva, rejtett ösvényeken tette meg a harmincegynéhány kilométer távolságot, évszaktól függetlenül. Számtalanszor hallottam már az unalomig ismételt családi történetet a vállra akasztott puskáról, az embertelen hidegről és a távozó apa alakjáról.

Az öreg jegyző alakja örökre bevésődött az emlékezetembe.

Az önfegyelem meghatározása

Mi a fegyelem? Mindenekelőtt engedelmesség. A fegyelmezett diák a tanárnak, katona a hadnagynak, gyermek a szülőnek, beosztott a főnöknek engedelmeskedik. A fegyelem valamely tekintélynek való engedelmességet jelöli .

Az önfegyelem a fegyelem azon esetét képviseli, amikor a parancsoló erő éppen az Én. Az önfegyelem az önmegvalósításhoz szükséges hajtóerőt képviseli. A kitűzött célok megvalósításához nélkülözhetetlen képesség.

Az önfegyelem dinamikája

Az az ember, aki szükség esetén nem tudja felülbírálni a természet parancsait, sebezhetővé válik. [...] Éppen ezért különösképpen vigyáznunk kell arra, hogy ösztönös késztetéseink fölött uralkodni tudjunk , mert csak így érhetünk el egy bizonyos fokú egészséges függetlenséget a társadalommal szemben. Amíg előre kiszámítható módon viselkedünk bizonyos negatív vagy pozitív ingerekkel szemben, addig mások könnyen kihasználhatják ellenszenvünket vagy vágyunkat saját céljaik elérésére (Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat, 40. o.).

Szeretek vonatozni. Gyakran teszem meg a több mint fél napos utat szülővárosomig, s amennyire tartok a hosszú út fáradalmaitól, rendszerint annyira kárpótolnak a fülkében megismert emberek történetei. A vonat ideális hely az ismerkedésre. Talán a hosszú út fásultsága elleni küzdelem, talán a türelmes hallgatás és célirányos kérdések, talán a vélt anonimitás biztonsága hozza ki utazótársamból a szükségesnél több részletet.

Rendszerint néhány óra leforgása alatt utazótársam rendszerint beavat a legfontosabb családi vagy szerelmi problémájába.

Legutóbb egy élete delén lévő hedonista utashoz volt szerencsém, aki által betekintést nyerhettem a kettős életet élő családapák nagyvilági hancúrozásaiba.

A rafinált perverzió a mindenem – ecsetelte az enyhén kigyúrt utazótársam. A szombati diszkó buja nemiségéről, a vasárnapi nudizmus öröméről, a hétköznapi on-line ismerkedés egyéjszakás kimeneteléről mesélt nagy lelkesedéssel. - Ezért élek, számomra a rafinált perverzió maga az élet...

- Nehogy azt hidd, hogy én vagyok Casanova – fogta vissza magát hősünk – az esetek ötven százalékában nem járok sikerrel. A másik felében igen, s ez bőven elég. De nagyon óvatosnak kell lenni: egyik alkalommal meglátogatott a feleségem a gyerekkel, s társaságukban szembementem az egyik ex-bombázóval. Szerencsére nem köszönt, hajszál híján lebuktam! Ezt az életmódot csak távmunkával lehet művelni. Egyébként túlságosan kockázatos.

Férfiakul legalább egy tucat történetet mesélt el a következő néhány óra alatt. Az utcán felszedett luxuskurvától a diszkóban levetkőztetett macáig, számos pikáns, vagy csak egyszerűen perverz sztori hangzott el.

- Meddig folytathatod még ezt az életstílust? – szögeztem neki a kérdést – Hány évig fognak még bukni rád a nők?

- Még legfennebb 5 év, utána jöhet a család! Ezt az időt azonban maximálisan ki kell aknáznom!

Elképzeltem, amint eltelik a meghatározott fél évtized, s emberünk enyhén megereszkedett tokával, mélyülő ráncokkal visszavonulást színlel. Nem állt össze a kép . Ezzel szemben kirajzolódott egy perverz öreg kontúrja, aki mindent elkövet azért, hogy még egyszer fölállítsa önmagát...