A tanulmányi évek végeztével a tapasztalatlan pályakezdő többnyire hajlik a munka bármi áron morálra . Fogalma sincs arról, hogy mire képes, azt sem tudja elképzelni igazából, hogy az egyetemen felszedett elméleti ismereteket miképpen hasznosíthatja a továbbiakban. Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő módon emberidegen környezetben találja magát.

A probléma gyökere az egyetemi években keresendő: a legtöbb nebuló úgy húzza le a négy-öt év felsőfokú képzést, hogy közben nem alakul ki benne egy letisztult kép arra vonatkozóan, hogy mit akar kezdeni az életével. Ha nincs elképzelés, nincs cél, ha nincs cél, nincs terv, ha nincs terv, nem tudjuk eldönteni, hogy a felkínált állás megfelel vagy sem elvárásainknak.

A komparatív előny

A sikeres elindulás alapfeltétele az, hogy tisztában legyünk a képességeinkkel , ambícióinkkal, legalább nagyvonalakban felvázolt jövőképünk legyen . Ehhez persze nem kevés önismeretre van szükség. Célokat bárki ki tud tűzni magának; azt azonban már jóval nehezebb feladat eldönteni, hogy miben van komparatív előnyünk másokkal szemben.

Az egyetemi évek egyik legmaradandóbb előadásaként tartom számon Mérő László három napos Kolozsváron tartott tréningjét. Számos izgalmas kérdést feszegetett, melynek során a frontális tanulási helyzetnél jóval nagyobb hangsúlyt kapott a metakommunikációs üzenet . Mérő gondolatisága elképesztően szerteágazó. Egy kicsit matematikus, egy kicsit közgazdász, egy kicsit pszichológus, amúgy pedig alapvetően életművész. Élő példa arra, hogy a szakmaiság nem feltétlenül egy irányvonalat, egy diszciplínát, egy kiválasztott hagyományos ágazatot jelent. A rendkívüli előadó egyik előadásában arról mesélt, hogy gyermekkorában születésnapja alkalmából megajándékozták egy pár bokszkesztyűvel. Már kölyökként felismerte azt, hogy nem az utcai harcokban van komparatív előnye másokkal szemben , úgyhogy felajánlotta a szomszéd Dezsőkének, hogy cserélje el kosárlabdáját az újonnan szerzett kesztyűkkel. A megtermett legény rögvest kezet rázott az ajánlatra...

A legfontosabb feladatok egyike, hogy megtaláljuk a komparatív előnyünket másokkal szemben. Abban van előnyünk, amihez zsigereinkben kötődünk, amit nagy lelkesedéssel, kevés erőfeszítéssel, hobbiszerűen tudunk végrehajtani.

Az első munkahely

Az első munkahely rendkívül nagy jelentőséggel bír. Ugyanolyan fontos, mint az első iskolai év, hiszen ezekben az években alakítjuk ki a munkához való alapvető hozzáállásunkat. A közvetlen felettesünk szintén meghatározó jelentőségű szerepet tölt be. Érdemes mentor-alkatú személyeket keresni erre a célra, olyasvalakit, aki szeret atyáskodni felettünk, aki odafigyel arra, hogy mit csinálunk és azonnali visszajelzéseket ad. A kezdeti időszakban hangsúlyozottan szükségünk van a külső jelzésekre, hiszen önbizalmunk még meglehetősen törékeny talajon áll . Később természetesen az atyáskodás ugyanúgy gátló hatású lehet, az első fázisban azonban rendkívül fontos az a védettség, amit az ilyen alkatú, pozitív hozzáállású emberek gyakorolhatnak ránk.

A legfontosabb szempont, hogy olyan munkát találjunk, ahol alkatunknak megfelelő feladatokat kell ellátnunk, ahol kibontakoztathatjuk képességeinket, és munkánk szerves része a tanulás. A pénz ilyen szempontból most másodlagos szereppel bír . Minden egyes kibontakoztatott készséggel, minden felszedett tudással teret adunk annak, hogy később minőségileg magasabb szintű munkát láthassunk el. Nem azzal alapozzuk meg a jövőnket, hogy naphosszat robotolunk és havonta félreteszünk ötvenezer forintot, hanem azzal, hogy a kötelező feladatokat ellátjuk fél munkaidő alatt, és a fennmaradó időben tovább képezzük magunkat. A legjobb, ha a munkavégzés eleve valamilyen kutatás-fejlesztési feladatokat is feltételez, ezek azok a helyzetek, melyből rendkívül sokat profitálhatunk.

Nagyon gyakran az alakíthatóság miatt alkalmaznak kezdő, fiatal munkaerőt. A vezetők tudják, hogy a tapasztalatlan munkavállalót nemcsak kevesebb bérért, de nagyobb terhelhetőség miatt is érdemes alkalmazni. A másik előny, hogy mivel még differenciálatlanok, a legkülönfélébb feladatok elvégzésére lehet rávenni őket. Ennek a pozitív olvasata, hogy fiatalokat sokkal szívesebben küldenek el továbbképzésre, vállalati tréningre, mert „jobban meglátszik rajtuk”... Szarkasztikusan szólva látványosan mosható az agyuk.

Néhány tanács, melyet nem muszáj megszívlelni

Az első munkahelyed legyen...

1. ...kis cégnél
   
   A kis vállalatok előnye, hogy rendszerint nincs ember a különböző típusú feladatokra, így vélhetőleg változatos munkát kell ellátnod. Persze hátrány lehet, hogy a rugalmasság jegyében mindent próbálnak veled végrehajtatni, ezt azonban megfelelő szintű tudatossággal kordában lehet tartani. Kis vállalatoknál jóval kevesebb kötöttséget kell elszenvedned, ami azt is jelenti, hogy rendszerint meglehetősen széles spektrumon kell mozognod ahhoz, hogy magas színvonalon elláthasd teendőidet.
2. ...jó társaságban
   
   Az egyik legfontosabb tényező a közös légtér effektus . Munkahelyeden legjobb esetben is napi nyolc órát fogsz lehúzni, ami az utazással együtt legalább annyi idő, mint amennyit szeretteiddel töltesz. A munkahelyed ennek megfelelően, ha tetszik, ha nem, valóban a második otthonod. Ennek a legfontosabb következménye az, hogy a kollégáiddal kialakított kapcsolatok határozzák meg a légkört, melyben dolgozni fogsz . A szoros kapcsolatok kialakítása hosszú távon megmérgezheti a dolgokat; célszerű fenntartani egy optimális távolságot, éppen annyit, amennyi ahhoz szükséges, hogy a magánéletedet ne mosd össze a munkahellyel .
3. ...mentori alkatú főnökkel ellátva
   
   A mentori alkatú vezér alaptermészete, hogy pátyolgatja az alkalmazottakat. Egy-egy elvégzett feladat után jótékonyan megveregeti a válladat, a félévi értékelőkön a lezárt projekteket mint egy-egy készségfelmérő tesztet adja elő ( jó esetben azt állítva, hogy sikeresen átmentél rajta ). Az ilyen főnökben az a jó, hogy folyamatosan visszajelzéseket kapsz tőle arra vonatkozóan, hogy miként végzed munkádat . Ez karriered kezdetén rendkívül fontos lehet, hiszen még nem épült ki benned a kellő szintű önbizalom. Számára a lojalitás a legfontosabb erény, minden hibát elnéz az alkalmazottaknak, csak a „hűtlenséget” nem. Éppen ezért a mentori beállítottságú főnökkel való „szakítás” meglehetősen kusza folyamattá tud válni.
4. ... pozitív légkörű
   
   Rendkívül lényeges, hogy a főnök és a kollégák személyedhez való hozzáállása pozitív legyen. Az alapértelmezett szkeptikus, áskálódós, kiközösítős attitűd ugyancsak megkeserítheti a friss munkavállaló életét. Jellemzően az ódivatú iskolai intézmények vannak teleszórva megsavanyodott vénkisasszonyokkal, akik nagyítólencse mögül figyelik a gyanútlan újonc baklövéseit. Nehéz megítélni egy-két interjú alapján, hogy milyen légkörben kell majd dolgoznod, a három hónap próbaidő azonban elegendő arra, hogy az alaphangulatot felmérjük. Természetesen nincs konfliktusmentes munkahely , ezt nem is várhatjuk el, azt azonban igen, hogy alapvető emberi bizalommal forduljanak az új munkatárshoz .

A pénz

Többnyire nagyon sokat nyom a latban, pénzért sok mindent hajlandóak vagyunk feladni. A pénzre szükség van, nyilvánvaló, hogy fontos érvet képez munkahelyünk megválasztásakor, van azonban néhány szempont, melyet nem árt szem előtt tartani a kezdő munkavállalónak:

• Nem az első munkahelyből fogsz meggazdagodni . Az első lépéseknél a legfontosabb az egészséges önértékelés felépítése, mely a kihívások, testhezálló munka, fejlődési lehetőség, elhivatottság kiépítése révén jöhet létre
• Az első munkahellyel kialakítasz néhány tartós mintát , mely egy életre meghatározza karriered. Mindennél fontosabb, hogy hatékonynak, eredményesnek érezd azt, amivel foglalkozol. Amit lendülettel, lelkesedéssel csinálsz, az belőled való lesz, hitelességet és ezáltal értéket fog képviselni. Ne a pénz, hanem az elvégzett munka utáni elégtétel motiváljon!

A munka minden áron morál

A munka minden áron morál a bizonytalanságból, a rosszul átgondolt és tudatosságtól mentes életvitelből fakad. A „most elvállalom a plakátragasztást, majd úgyis sikeres jogász leszek” filozófia többet árt, mint használ, jóllehet nyilvánvaló, hogy vannak helyzetek, amikor nincs választásunk: a túlélés a cél. Vannak helyzetek azonban - és erre szeretném felhívni a figyelmet- amikor egyszerűen bizonytalanságból, tudatlanságból vállaljuk el azt a munkát, ami nem kellene .