A 20. század elején két szereplő dominálta a pszichológiát: Európában Freud, a tengeren túl pedig a patkány. Ilyen szellemi konjunktúrában az egzisztencialista filozófia pszichológiába való betüremkedése esélyt adott arra, hogy a lélektan tárgya ismét a lélek lehessen.

Ez a hatás két témában jutott kifejezésre:

1. A pszichológiának a szubjektív jelentéssel kellene foglalkoznia, és nem a viselkedésről és agyról adott magyarázatokkal.
2. Az emberek szabadon választhatnak, és ezért a választásért felelősséget kell vállalniuk.

Az ember a felelősség elhárításának mestere

Azon redukcionista és determinista felfogás, miszerint a cselekedetek okait a biológiának, vagy a környezetnek kell tulajdonítanunk, lényegében a felelősség-elhárítás tudományos paradigmája. A környezet, a neuron, a korai gyermekkor, a születés, a magzatlét, a szülők, a tanárok, a társadalom, a genotípus a felelős azért, amilyenek vagyunk, és amilyenné válunk. A pre-tudományos világban ezt a tisztet jellemzően Isten látta el.
A léttől való szorongás áthatja életünket. Ezért keresünk felelősöket azért, amivé lettünk, szemléletünket minden szinten áthatja a hárítás.
A lét szempontjából a hagyományos Istenhit és a determinizmus ugyanúgy felelősség-elhárítást jelent.