Gáspár egy boldog kilenchónapos kölyök. Ha ránézek, vigyorog, ha megszólítom, kacag, ha nevetek, akkor hahotázik. Csak azt nem értem, hogy mi olyan vicces neki. Gáspárnak nincs szüksége frappáns poénra ahhoz, hogy hangosan hahotázva leforduljon a székről. Elég, ha mondjuk Anna tüsszent egyet.

Vidám társaság vagyunk. A három és féléves Annánk roppant nyitott az efféle, minden értelmet nélkülöző spontán humorra, így elég gyakran alakul úgy a helyzet, hogy a jóízű kuncogásukba mi is bekapcsolódunk.

Arra jöttem rá, hogy ha kezdetben erőltetetten is, de kellő ideig kacagok a lurkókkal együtt; függetlenül attól, hogy baromira nem vicces egyébként a szituáció, jókedvem lesz. Megfertőznek, erőlködöm egy picit, aztán ott a kiérdemelt jókedv.

A minap akadt a kezembe Mérő egyik új esszégyűjteménye, melyben arról értekezik, hogy jólirányzott pszichológiai kísérletek azt bizonyítják, hogy olykor bizony nem a jókedvünk miatt kacagunk, hanem a kacagásunk miatt vagyunk jókedvűek. Azaz gyakran a “fizikai tünetek” vannak előbb, és csak utána jelenik meg az élmény, ergo ha vidám szeretnék lenni, vigyorogjak mint egy fakutya, és azzá válok előbb-utóbb.

William James az 1880-as években dolgozta ki az érzelmek első tudományos elméletét. A ceruza-kísérletben a kísérleti személyeket arra kérték, hogy ceruzájukat vegyék keresztbe a szájukba, míg a másik csoportnál nem volt ceruza. Ezt követően mindkét csoportnak elmeséltek egy közepesen érdekfeszítő történetet. A ceruzás csapatnak jobban tetszett a sztori. A józan ész azt mondja, ha elveszítjük a pénzünket, szomorúak vagyunk és sírunk, ha egy medvével találkozunk, megijedünk és elfutunk, ha valaki bánt minket, dühösek leszünk és ütünk (...) Ez a sorrend azonban téves, a helyes állítás így hangzik: azért vagyunk szomorúak, mert sírunk, dühösek, mert ütünk, és azért félünk, mert remegünk.” (Mérő idézi William Jamest).

Daniel H. Pink könyvében olvastam először azt, hogy vannak ún. nevetőklubok, ahová az emberek kacagni járnak. Ekkora perverzióval még nem találkoztam. Kevés dolog olyan irritáló, mint az erőltetett kacagás, ki lehetne kergetni a világból egy vigyormaszkkal. Mégis, be kell látnom, hogy Dr. Kataria nevetés-mozgalma tulajdonképpen megalapozott érvekre épül. Az erőltetett kacagás ideális körülmények között valóban át tud csapni jó hangulattá, nem kell ehhez más, mint néhány jókedvű ember, vagy -ideális esetben- egy-két csecsemő. Gáspár vigyora mindenesetre nekem bevált. Neked mi a kacagótriggered?

Futótűzként terjedt el a neten a röhögő négyesfogatról készült videó: https://www.youtube.com/watch?v=ePHQFOLGCsI

Derűs nyarat kívánok mindenkinek!