Folytatjuk az előző bejegyzésben elkezdett interjút Szirbik Gabriellával. Terítéken a netokraták és a Magyarországi helyzet. Thomas Friedman És mégis lapos a Föld c. könyvében ír az Érinthetetlenekről. (Azok a személyek, akiknek a munkáját nem lehet kihelyezni). Mit gondolsz erről a megközelítésről? Valóban reális veszély Magyarországon is az, hogy a külföldi munkaerő kezébe kerül a munkavégzés jelentős része? Hol tartunk ebben a folyamatban?

Sz.G.: Ma Mo-on a felnőtt lakosság jelentős része ugyanolyan rosszul teljesít az alapkészségek (írás-olvasás-számolás) területén, mint a magyar diákok - lásd PISA kutatások, melyek eléggé fel is kavarták a magyar közoktatást. Az OECD IALS vizsgálatainak adatai szerint a 16-65 éves magyarok olvasás-értése 20 ország adatait tekintve az utolsók között van. És nem csak az alacsony iskolai végzettségűeké, hanem a felsőfokú végzettségűeké is (a középfoknál alacsonyabb végzettségű svédekével van egy szinten). A “poén” az, hogy a rosszul olvasók 3/4-e úgy gondolja, hogy jól olvas. Az ok? Az ok az, hogy a rosszul olvasók 95%-ának olyan a munkája, mely nem igényli a stabil, értő olvasástudást a munkavégzés során. Mindehhez hozzátehetjük azt, hogy nálunk igen magas az alacsony iskolai végzettségűek és/vagy képzetlenek száma, amit tetéz az a tény is, ami a felnőtt lakosság valamilyen (formális, informális, nemformális) képzésben való részvételi arányait mutatja. Az ide vonatkozó EU tanulmány külön kiemeli Mo-t, mint legutolsót az EU-25-ök között: nálunk a 25-64 év közöttiek 12%-a vesz részt valamilyen képzésben, szemben az  EU-s átlag 42%-kal, illetve a listavezető Ausztriával, ahol ez az arány 89%. Nos ha ebből indulok ki, akkor nagyon is elképzelhető a külföldi munkaerővel való behelyettesítés, a tudásmunkások beáramlása, s a magyar munkaerőnek egyfajta kiszolgáló-betanított-segédmunkás státuszú létbe süllyesztése, aminek külön kedvez a fragmentált magyar munkaerő-piac, és a kettős gazdasági szerkezet. Erre utaló jelek vannak is: végeztek olyan kutatásokat melyek ezt a jelenséget próbálták feltárni a betelepülő multinacionális cégek vonatkozásában, s azt találták, hogy a magyar munkaerő, illetve a magyar kis- és középvállakozások nem az eredetileg nekik szánt szerepet, az újító, kutató, technológiai fejlesztő szerepkört “kapták”, hanem a kiszolgáló, hozzáadott értéket nem képviselő feladatköröket. ( pl.:Pogátsa, 2009.)

Fogalmi társadalom. Digitális társadalom

K.Zs.: Daniel H. Pink szerint “az utóbbi néhány évtized egy bizonyos gondolkodású személyiségtípusnak kedvezett: a számítógép-programozóknak, akik különböző programnyelveken szoftvereket írnak, a jogászoknak, akik bonyolult szerződéseket fogalmaznak, és a számfaló, számmágus MBA-diplomásoknak. Ám a királyság kulcsai mostantól más kezekbe kerülnek. A jövő az egészen másként gondolkodóké: az alkotóké, az együtt érzőké, a sémafelismerőké, a jelentésalkotóké. Ezek az emberek alkotóművészek, feltalálók, dizájnerek, történetmesélők, gondoskodók, vigasztalók, átfogó képben gondolkodók - ők aratják majd le a legtöbb társadalmi megbecsülést, és ők élvezik majd annak örömeit”. Pink könyvében úgy érvel, hogy egy új kor hajnala köszöntött be ránk, melyet -jobb híján- fogalmi társadalomnak nevez, és mely az információs társadalomra épülve új minőségeket hoz. Volt egy kidolgozatlan próbálkozásom, hogy ezeket a gondolatokat összefoglaljam.
Tapasztalatom szerint a munkaerő piacon tényleg van egy érezhető eltolódás a “jobb-agyféltekés” kézségek irányába: ma nem annyira a programozózseniket keresik a szoftvercégek, mint a kreatív, csapatembereket. Érzésem szerint egyértelműen más követelményhalmaznak kell megfelelni ma a piacon, mint ezelőtt tíz évvel. A mai viszonyokat valóban nem összegzi jól az információs társadalom fogalom. Mit gondolsz, mennyire állja ki az idő próbáját ez az új fogalom/megközelítés?

Sz.G.: Igen, új munkaerő-piaci elvárások vannak, s ez a képzőket is arra sarkallja, hogy változtassanak. Az új elvárásoknak megfelelően bizonyos kulcskompetenciák megfogalmazására is sor került már, Mo-on is és az EU szintjén is. Az Uniót tekintve elkészült az ún. Európai Digitális Menetrend, ami az Európa 2020 Stratégia részeként jelent meg pár hónapja. Ebben a menetrendben a digitális készségek, a digitális társadalomban, (! - ez az új terminológia) való jártassághoz szükséges készségek és tudások fejlesztése középpontban áll, illetve e kompetenciák konkretizálása, pontos leírása. Az e-skills (e-készségek, e-szakértelem) körvonalazása kapcsán a “hogyan tanuljak tanulni” és “az élethosszig tartó tanulásra való felkészülés képessége” állnak a középpontban. Magyar vonatkozásban ismert az Oktatás és Képzés Munkaprogram által meghatározott 8 kulcskompetencia meghatározása, melyek fejlesztése az új elvárásokhoz való alkalmazkodás szempontjából fontos, mely elvárások lényege: képesség az élethosszig tartó tanulásra, képesség az aktív állampolgári létre, képesség a foglalkoztathatóságra.
Fogalmi társadalom alatt nem értem pontosan, hogy Pink mire gondol, csak sejtésem van, s elsőként a Baudrillard - féle szimulakrumok (látszat, bálvány, festett kép) jutottak eszembe, de ez már komoly ontológiai kérdéseket feszegető probléma, s én nem vagyok filozófus. Mindenesetre ha elfogadjuk azt, hogy a társadalmi lét megtér a hálólétbe (ami Bloom szerint végül is az ember természetes közege), akkor azt is el kell fogadnunk, hogy létkérdéseink egy más viszonyrendszerbe kerülnek, a világról alkotott fogalmainkat pedig mindig az adott viszonyrendszeren keresztül értelmezzük. Éppen ezért egy valóságos dolog, mondjuk egy virág (referens) csak valamilyen átélésben és/vagy jelben való tartalomként adódhat számunkra. Éppen ezért létkérdéseink mindig a referensre vonatkoznak, ezért a létre adott válaszok függvénye lesz, hogy mit is tartunk referensnek. Baudrillard nézete viszont az, hogy a lét referens nélkülivé vált, szimulakrumok uralkodnak, a valóság operacionális, behelyettesített a valóság jeleivel. De mindez most csak egy gondolatfolyam volt, csak úgy eszembe jutott, lehet, hogy teljesen rossz felé tapogatózom.

Hogyan váltják fel a régi elitet a netokraták?

K.Zs.: 2008 szeptemberében jelent meg az index.hu -n egy interjú Alexander Bard-dal és Jan Söderqvisttel, a Netocracy c. könyv szerzőivel. “A könyvben, amit eddig tizenhárom nyelvre fordítottak le (magyarra sajnos nem), a szerzők közlik, hogy mindennek vége: halott a hagyományos értelemben vett média, halott a kapitalizmus, halott a demokrácia, és persze halott az ember is. Mi van helyette? Interaktivitás, informacionalizmus, netokrácia, a halott ember helyett pedig a hálózat. Az új társadalmi rend uralkodó osztályának tagjai a netokraták (net + arisztokrata), alsó osztálya a konztumtáriátus (konzum + proletár), ami annyira eredeti fogalom, hogy a szerzőknek maguknak kellett kitalálniuk. “
A hálózatkutatások is valami ilyesmit sugallnak: a társadalomban elfoglalt pozíciónkat mindennél jobban meghatározzák a kapcsolataink. Az érzelmi stabilitáshoz néhány stabil, erős kapcsolat, a sikerhez sok-sok gyenge kapcsolatra van szükség. Ebben nincs újdonság. Ami újszerű ebben, az az internetes eszköz-arzenál, mellyel kapcsolatainkat soha nem látott módon bővíthetjük. Nos, a netokraták azok a személyek, akik ezt mesteri szinten művelik. Tudomásod szerint van olyan szociológiai kutatás, melyben a netokráciát vizsgálják? Milyen kérdéseket lenne célszerű a szociológiának vizsgálnia ebben a kontextusban?
Sz.G.: Ez egy nagyon fontos kérdés és engem leginkább ez érdekel. Tudomásom szerint nincs olyan empirikus kutatás, mely kifejezetten a netokratákra fókuszálna, hacsak a netokraták valójában nem azonosak a mindenkori elittel. Szerintem ugyanis az első kérdés inkább ez: elitcirkuláció, vagy elitreprodukció révén jön-jött létre ez az új típusú arisztokrácia? Azaz alapvető kérdés, hogy ez az új elittípus honnan rekrutálódik, illetve, hogy mi lesz a régi elittel? (a pénzpiacok főszereplőivel) Nos ilyen jellegű netokrata-elitkutatások nem léteznek.

Oligarcha vs. netokrata

K.Zs.: Az előadásodban többször utaltál a netokrácia megjelenésére, és úgy véltem, hogy inkább vészjóslatként, mint üdvös jövőként gondoltál erre az új rétegződésre. Pedig meglátásom szerint a képlet korántsem ilyen egyértelmű: a mai demokrata szerveződés is alapvetően oligarchiára épül, tehát “nem vegytiszta”. Meglátásom szerint netokraták az oligarchák hatalmi dominanciáját kezdik ki, nem a demokráciáét.

Sz.G.: Az oligarchák és a demokrácia persze nem zárják ki egymást, hiszen diktatúrában is lehet formálisan demokrácia. Ebben az értelemben a demokrácia csak egy játékszabály. Én nem igazán erre gondoltam, inkább arra, amit az esélyek, a lehetőségek egyenlőségének, vagy egyenlőbbé tételének (demokratizálásának) nevezünk. Itt visszatérhetünk egy kicsit az “érinthetetlenekre”, akik szerintem nagyon hasonlítanak a netokratákra, vagy ők azok. Én hajlamos vagyok konfliktusosan szemlélni a társadalmi folyamatokat - ez egyfajta szociológiai szemléletmód -, s ebben az értelemben az előbb említett elitreprodukció jelenségét tenném meg nullhipotézisemnek. Ennek az a lényege, hogy egy-egy társadalmszerkezeti, vagy társadalmi átrendeződési folyamat során az elitek helyzete nem változik, azaz nem érinti őket. Akik a múltban kiváltságos helyzetben voltak, azok a jövőben is abban lesznek. Ebben az értelemben azonosak szerintem az “érinthetetlenek” a netokratákkal. Nem értek egyet Friedman-nel abban, hogy a lapos Föld horizontálisan fog szerveződni, s hogy a hagyományos hierarchikus stuktúrák felbomlóban vannak, s hogy az IKT adta eszközök, s általában az információs társadalom adta lehetőségek kiegyenlítik a társadalmi viszonyokat. Bár valóban, az első igazán komoly kihívás a vertikális társadalmi elrendeződéssel szemben ez a jelenség, de mint fentebb említettem az általa okozott törésekkel is tisztában vagyunk, s tudjuk azt is, hogy a meglévő eresztékeket mélyítik tovább. Szóval nem lehet mindenki “érinthetetlen”, vagy netokrata, mert különben nem lehetnének “érinthetetlenek” és netokraták...
A tudásmunkások - lásd az indiai, kínai, vagy ázsiai Kis Tigris országok sikereit e téren - a digitális világ új bérmunkásai szerintem. A bérezés, a tudásminőség, a munkaerő-piaci pozíció tekintetében előnyben vannak a még mindig itt lévő klasszikus (ipari) bérmunkás tömeggel szemben - ez az egyenlőtlenségek egyik foka -, de mivel mégis csak bérmunkás jelleggel bírnak: kiszervezhetőek (lego elemek), fogyasztók, a munkán keresztül csatlakoznak a társadalomhoz, munkaerő-piaci helyzetükkel egybe van építve szociális és társadalmi biztonságuk -, ezért a jelenlétük nem egy egyenlőbb, egalitáriusabb elrendeződést, hanem a meglévő egyenlőtlenségek átrendeződését eredményezi, illetve új típusú és többrétegű egyenlőtlenségek megjelenését jelenti. Ezeknek a feltárása a szociológiára vár.

K.Zs.: A netokrata számomra kedvesebb fogalom az oligarchánál, amennyiben elfogadjuk Alexander Bard felvetését, miszerint őket nem a pénz érdekli elsősorban, mert a pénz csak eszköz. Ebben az olvasatban Larry Pagenek, a Google alapítójának és az egyik élvonalbeli netokratának mindössze azért van Boeing 767-es gépe, hogy “megszégyenítse és febosszantsa a kapitalistákat”. Bárhogy is van, az tény és való, hogy a netokrácia nem a pénzre, hanem a kapcsolatokra épülő társadalmi réteg.

Sz.G.: Amiből aztán gazdasági tőkét kovácsol, vagyis pénzt. A különféle tőkefajták rekonverziós stratégiái jól ismertek (Bourdieu) Most abban a világban élünk, amelyben a társadalmi tőkét lehet a legjobban gazdasági tőkévé konvertálni.
K.Zs.: Köszönöm az interjút!

Illusztrációk

• Gucken: connections, http://gucken.deviantart.com/art/Connections-44091035?q=boost%3Apopular+connections&qo=65