“Mindenekelőtt fontos leszögeznünk, hogy a barátom a konnektivizmus” - a 3. Okt-inf konferencián ezzel a nem szokványos coming-outtal indított emberünk, majd hozzátette: “Ami biztos: valami történik”. Az udvarias felvezetés után jól megkritizálta a mozgalmat, és kijelentette: könnyen megeshet, hogy a konnektivizmus nem több tartalommal feltöltött web 2.0 -nál, és ha kijózanodunk az újszerűség eufóriájából, rádöbbenhetünk arra, hogy nem létezik az a didaktikai modell, mely a felnőtt állapotba taszítaná a hálózatalapú tanulást.

Dialektika

Az előadások közötti szünetben felmerült, hogy indítsunk egy cikksorozatot, melyben kivesézzük a konnektivizmus problémás pontjait. Megállapodtunk abban, hogy kiélezzük a frontvonalat: első körben János képviseli az ellenpontozást, jómagam pedig a felvetett kritikai pontokkal szemben próbálok kialakítani egy egységes érvrendszert, majd cserélünk. Hogy követhető legyen a párbeszéd, a bejegyzéseket számozni fogjuk: minden páratlan bejegyzés a crescendo.hu-n, minden páros pedig az ollejanos.hu-n fog megjelenni. Reményeink szerint néhány hét alatt összeáll egy csokor cikk, mely támpontul szolgálhat a konnektivizmusban való elmélyülésben. Arra bíztatunk mindenkit, hogy csatlakozzon kezdeményezésünkhöz, mely az üvegháló nevet viseli. Ha szeretnél blogbejegyzéssel reflektálni az adott bejegyzésre, címkézd meg “üvegháló”-val a posztodat, és kommentként küldd be az elérhetőségét.

A keretek

Mindenekelőtt érdemes felvázolnunk azt, hogy milyen keretek között vitatjuk meg a konnektivizmus helyét a pedagógiában. János az alábbi témákat vetette fel prezentációjában:

Tanuláselmélet a konnektivizmus?

1. Mi az oktatásmódszertana? Az újszerűség eufóriáján túl a jó gyakorlatból származtatható-e valamiféle didaktikai modell?
2. Mi a különbség a web 2.0 és a konnektivizmus között? A konnektivizmus mindössze tartalommal töltött web 2.0 lenne?
3. Hogyan vizsgálhatjuk objektív módszerekkel a konnektivizmust?

A motiváció szerepe

1. Hogyan szabályozható a motiváció a konnektivista képzésben?
2. Mi történik a külső motiváltakkal, ha a módszertan a belső motivációra épít?
3. Tud a facilitátor ebben a környezetben értékelni? Ha igen, hogyan?
4. Működhet a módszertan intézményesített keretek között, ahol a külső motivációnak nagy szerepe van?
5. Hogyan valósul meg a differenciált értékelés a konnektivista pedagógiában?
6. Diagnosztikus, formatív és szummatív értékelés miként jelenik meg ebben a szemléletben?

Alkalmazási terület

1. Milyen korcsoportban alkalmazható?
2. Csak a felnőtt önképzőkörök számára fenntartott területről van szó?
3. Milyen kompetenciaszint esetén működik jól?

Elindul tehát a hegeli dialektika konnektivista fronton. Vesszen a konnektivizmus, ha múló szenvedély, növesszen gyökereket, ha több annál! A következő bejegyzésben arra szólítom fel Designiori barátunkat, hogy jelölje ki a kritikai arcvonalát, melyre reagálhatok.