Két évtizeddel ezelőtt jelent meg egy tanulmány, melyben a karizmatikus vezetők sötét oldalát boncolgatja három pszichológus. A szerzők szerint a pszichológiailag problémás, ámde karizmatikus vezetőket legalább három kategóriába sorolhatjuk:

• A kedvelt kókler (High Likability Floater). Ez a típus a maga könnyed stílusában arra törekszik, hogy mindenkivel jóba legyen, éppen ezért kerüli a konfrontációkat, nem vállal fel nehéz döntéseket, így alapvetően mindenki kedveli.
• A sértődékeny menedzser (Homme de Ressentiment). Ez a típus a forrong, ellenségképet formál, és besértődik mindenkire, aki "az útjában áll". Ezek a vezetők azért kerülnek magasabbra a ranglétrán, mert az emberek tartanak a bosszújától, és inkább nem tesznek keresztbe neki.
• A nárcisztikus vezető. Energikus, magabiztos, jó benyomást keltő típus. Onnan ismerszik meg a leginkább, hogy a vele való diskurzus során rendszerint kiderül, hogy minden lényegesebb megvalósítás, amit a cég elért, az lényegében neki, és csakis neki köszönhető.

A sztori

Dolgoztál már nárcisztikus vezető alatt/mellett? Volt szerencséd kívülről szemlélni pózolását? Esetleg megtapasztaltad azt is, hogy milyen érzés megsemmisültnek lenni arrogáns aurájában? Nos, nekem megadatott ez a kiváltság.

Magas szakértelem, jó megjelenés, határtalan önbizalom, és egy halom oklevél birtokában emberünk egy év leforgása alatt egyszemélyes vállalkozását 6 főre duzzasztotta. Tudta a célt, helyesen látta az üzleti irányvonalat is, és megvolt a kapcsolatrendszere is ahhoz, hogy felépítse és fenntartsa vállalkozását.

Szoros üzleti kapcsolatban voltunk azokban az időkben, így lehetőségem volt megtapasztalni a teljes arzenált, amivel az embereit irányította. Gyakran mondogatta, hogy eljött az idő, hogy mostantól komolyabb eszközöket vessen be a teljesítménynövelés érdekében. Folyamatosan hangoztatta, hogy nem lesz bónusz, ha ez így megy tovább, és látványosan jutalmazta a seggnyalókat.

Szeretett alkalmazni kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket, akiknek megígért minden jót (többnyire nagy fejlődési lehetőséget), aztán fokozatosan egyre durvább eszközökkel alázta őket, amíg vagy megtanultak nyalni, vagy otthagyták a céget. Döbbenetes volt látni, hogy kb. egy év leforgása alatt a teljesen normális, gyermekét egyedül nevelő csajszit munkarabszolgává léptette elő, és úgy "emelte ki a többiek közül", hogy gyakorlatilag ezzel felszámolta a kiegyensúlyozott kollégiális viszonyt.

Következzen néhány vonás, melyről könnyedén beazonosíthatjuk a nárcisztikus hajlamot.

#1 A szakértő

Szerinte ő a legjobb. A munkatársak gyakran csak akadályozzák a kibontakozásában. Ő tud mindent a legjobban megoldani, és csak azért tűri meg az embereket maga körül, mert így elmondhatja, hogy mekkora csapatot irányít. Minden sikeres koncepció, minden szakmai megvalósítás az ő álmából ered. Fájdalma, hogy nem tud igazán értékes, és használható (magához fogható) szakértőket alkalmazni. Hogy miért nem? Mert szerinte nincs olyan.

#2. A hőstörténet

A nárcisztikus főnököt onnan lehet felismerni a leginkább, hogy életrajza telis tele van hőstörténetekkel. A toposz rendszerint a következőképpen fest: adott egy lehetetlen szituáció, melyet senki más nem tud megoldani. A dráma tetőpontján, amikor már mindenki letett arról, hogy ebből bármi jó kisülhet, megjelenik hősünk, és hihetetlen hozzáértésével mindent helyretesz.

Ezekben a történetekben rendszerint megjelennek az inkompetens, arrogáns, és karikaturisztikus arcok; a hallgatók nem győznek hülledezni, hogy milyen világban élünk. A józanabbak persze megfogalmazzák a kérdést,  hogy ez a teljességgel inkompetens alakokkal tarkított társadalom mégis hogy működik?

#3. A bíra

A nárcisztikus személyekre jellemző, hogy nagyobb magabiztossággal hoznak döntéseket másoknál. Ezen vonásukkal nagyon imponálóak tudnak lenni kritikus helyzetekben. Gyakran nem derül ki, hogy döntésük helyes volt vagy sem: idővel bármilyen fejleményt képesek a saját dicsfényük alá bevonni.

A stratégiai döntéseket ráadásul nagyon nehéz utólag kiértékelni. Könnyen az operatív személyzetre lehet hárítani a kudarc okát, így hősünk zavartalanul fürödhet a gondosan megrajzolt dicsfényében.

#4. Szemből gyönyörű, hátulról rút

A nárcisztikus kolléga paradox módon roppant segítőkész, és azonnal reagál, ha valami jó dolgot tettél le az asztalra. Mégis, a hátad mögött egészen bizonyos lehetsz abban, hogy összességében negatívan fog rólad nyilatkozni. Egyszerűen nem tehet másként, hiszen Ő a hős a tehetségtelen közegben.

Az intelligens nárcisztikusok bravúrosan játszák ezt a kétarcú mutatványt: évek telhetnek el úgy, hogy észre sem veszed, hogy a támogatódnak hitt ember valójában ellened dolgozik.

#5. Curriculum Vitae

Az egyszerű profit a nárcisztikus profitól onnan tudjuk a legegyszerűbben megkülönböztetni, hogy az utóbbi CV-jében minden esetben egy rendkívül sokoldalú személy profiljával találkozhatunk. A nárcisztikus emberek, még ha tudatában is vannak annak, hogy a profizmus egyik legegyértelműbb jele a fókuszált, szakterületre irányuló profil, egyszerűen képtelenek megválni attól a sok többlettől, melytől olyan különlegesnek gondolják magukat.

Nárcisztikus embert soha ne tégy vezetőnek.

Irodalom

Malcolm Gladwell: A kutya szemszögéből és egyéb ritka nézőpontokból

Gladwell idézi a bejegyzés elején említett cikket "The Dark Side Of Charisma" a Tehetség értéke c. írásában (363 o.). Érdemes ezt a könyvét is elolvasni; akinek tetszett az Ösztönösen, Fordulópont, A kivételesek c. könyve, ezt is imádni fogja. Ebben a könyvében a New Yorkerben megjelent kiváló esszéit olvashatjuk: a hajfestés története, miért nem működik igazán a munkerő-kiválasztás, mi az, amit az állásinterjú valóban elárul a jelentkezőről, amit a pitbulloktól tanulhatunk a bűnözésről, stb.