Egy fél évtizeddel ezelőtt kerültem az e-learning vonzáskörébe. Abban az időben még az e-learning elsősorban a hagyományos tantermi oktatás virtuális leképzését jelentette. Mint üzleti lehetőség, az e-learning tartóoszlopának az oktatási keretrendszert (Learning Management System) gondoltam.

Az akkori trendnek megfelelően magam is úgy hittem, hogy az ügyfélnek elsősorban keretrendszert kell értékesíteni, s csak másodsorban lényeges az, hogy milyen tananyagot fog abban lejátszani. Ma már úgy gondolom, hogy a keretrendszer sokadlagos kérdés, az e-learning lényegét elsősorban a tudásmenedzsment vonzáskörében érdemes keresni.
Hol és miért van szükség e-learningre? Mielőtt e-learning megoldás fejlesztésébe kezdenénk, erre a kérdésre kell választ adnunk. A szolgáltatásunknak valamilyen valós üzleti igény kielégítésére kell támaszkodnia.

Első hipotézis: az e-learning = LMS + SCORM + tananyag

Az oktatás egy virtuális közegben megvalósított tantermi tréning: a század elején még ez a nézet uralta az e-learninget. Ha e-learningről volt szó, LMS-re és webes tananyagra gondolt mindenki. Az e-learning két üzleti megoldás formájában valósult meg: a nagy cégek keretrendszert, a kis cégek tananyagot gyártottak, ennek megfelelően a keretrendszert nagy pénzért, a tananyagot kis pénzért értékesítették.
Tó legyen, béka akad – tartja a népi mondás. Szakmai nyelven: LMS legyen, tananyag akad. Ebben a légkörben gyakran félrecsúsztak a dolgok: a legjellemzőbb tévedés az oktatásmódszertan mellőzése volt, melynek egyenes következményeként tömegével születtek a pedagógiailag hibás, vagy középszerű tananyagok.
Az első hipotézisem tehát a hagyományos képzés virtualizálására épült. Az egyetemeken használt hagyományos oktatás, a tanárközpontú tréningnek számos oktatásmódszertani betegsége van. Ebben a modellben a curriculumot a tréner diktálja, a tanuló csak passzív elszenvedője az oktatásnak. A tanuló nem a saját igényeinek megfelelően sajátítja el a szükséges ismereteket, hanem az intézmény által diktált preferenciák mentén.

Második hipotézis: e-learning = web alapú szociális tanulás

A tanulóközpontúság megjelenésével egyértelművé vált a hagyományos szemlélet tarthatatlansága. A webes világban végigsöprő kettő pont nullás őrület szemléletváltást eredményezett, mely egy-kettőre átgyűrűzött az e-learningre is. A tutor-központú oktatási modellt felváltotta a tanulóközpontúság. Az intézményesített ismeretszerzés helyett valódi tanulásra helyeződött a hangsúly.
Kb. két-három évvel ezelőtt kezdtem felismerni, hogy az első hipotézisemmel alapvető gond van. Valójában sohasem hittem a hagyományos oktatási modellben, már iskoláskoromban arról álmodtam, hogy a frontális oktatás helyett workshopokon arról dumálunk, ami valóban érdekel, amiről valóban tudni szeretnék. Az egyetemi évek alatt sikerült takaréklángon tartani az egyetemi curriculumot, s nagy erővel azon dolgoztam, hogy a saját igényeimnek megfelelő tudásra tegyek szert.
Ha a tudásszerzés a cél, akkor az egyéni curriculum az igazán hatékony eszköz. Akkor fogok célt érni, ha képes vagyok arra, hogy a természetes érdeklődésemnek megfelelően alakítsam a tudásszerzésre irányuló erőfeszítésem. Ebben a hagyományos oktatási modell inkább akadályoz, mint segít.
Az e-learning platformja ma már a web. A régi CBT szemléletben, amikor még a floppy és a CD-lemez volt a tananyaghordozó még aligha lehetett hálózat-alapú tanulásról beszélni. A web térhodításával és a szélessávú internet elterjedésével a központosított oktatási modell automatikusan átértékelődött.

Hazai állapotok

Magyarországon még nem érett a piaci helyzet az e-learning 2.0-ra. Ahhoz, hogy szociális tanulásról beszéljünk, előbb ki kell meríteni a hagyományos oktatási modell üzleti lehetőségeit. A közszférában még a hagyományos modell sem működik normálisan, következésképpen még nincsenek meg az alapok, melyre építkezni lehetne. Az igazság az, hogy még az első hipotézist sem sikerült kimeríteni. Ahhoz, hogy széles rétegben tudjunk szemléletváltásról beszélni, ahhoz szükség van arra, hogy legyen mit megváltoztatni.
Volt már olyan e-learning tananyagmegrendelőm, ki a CD-ROM alapú tananyagjait szerette volna feljavítani úgy, hogy „ne sérüljön” az eredeti tartalom. Több millió forintot szánt volna arra, hogy ismételten CD-ROM-on szállítson „e-learning tananyagot” pusztán azért, mert úgy gondolta, hogy ma még nem elég kiépült a szélessávú internet kapcsolat ahhoz, hogy megérje webes tananyagban gondolkodni.
Az e-learning piac egyik terebélyes szegmensét a közszféra uralja. Ha az állami szektor felkészült lenne infrastruktúrában, de elsősorban mentalitásban, akkor valódi értékű e-learning kezdeményezések születhetnének. Ettől azonban meglehetősen távol állunk. Sajnos nagyon sok helyen még az alapvető számítógépes ismeretek terén is problémák vannak, a tanulással kapcsolatos önállóságról nem is beszélve. A közszférában meglátásom szerint csak a hagyományos oktatási modell érvényesülhet, ugyanis csak arra van igény és felkészültség.
A vállalati szféra a második piaci szegmens, ahol az e-learningről érdemes szót ejteni. Itt több esély lehet az új trendek felé való elmozdulásnak, az uralkodó mentalitás azonban egyelőre akadályozza mindezt. Általánosságban elmondható, hogy ebben a szférában még mindig a lobbierő az úr, következésképpen többnyire nem a pénzügyi profit, hanem sokkal inkább az egyéni érdek diktál. Fel kellene ismerni végre azt, hogy a hatékony e-learning megoldás pénzügyi mutatókkal mérhető. Az e-learninget nem a HR mostohagyermekeként, hanem sokkal inkább egy a divíziókat áthidaló tudásmenedzsmentként kellene kezdelni. Az e-portfólió és a wiki ésszerű használatával szét lehetne robbantani a divíziók által létrehozott információs silókat. Ehhez azonban a legtöbb vállalatnál szemléletváltásra lenne szükség.
A harmadik, és egyben utolsó szektor az oktatási intézményekhez kapcsolható. Az egyetemeknek a tanár-központú szemlélet, az intézményesített oktatás az alapközegük. Elvétve felbukkanhat egy-két kísérletező alkatú, modern szemléletű tanszék, ahol (jellemzően non-profit módon) felmerül a tanuló-központúság lehetősége, a tapasztalat azonban azt diktálja, hogy az egyetemi szféra sem nyitott a hálózat alapú e-learning megoldásokra.

Összegzés

Az e-learning fejlődéstörténete három fázisban írható le:

1. CBT – offline learning
2. LMS + tananyag - e-learning 1.0
3. Szociális, web alapú tanulás - e-learning 2.0

Az első fázis a kilencvenes években lezárult, a második nyugaton már elhalóban van, Magyarországon most tápászkodik, a harmadik pedig meglehetősen fellazította az e-learning definícióját. A hatékony e-learning megoldás egy általánosabb tudásmenedzsment megoldásra kell épüljön, az izolált hagyományos online képzéssel nem lehet átütő sikereket elérni.