Fromm-i adalék nemo "A tantra kétes hírnevének eredetei" c. bejegyzéséhez.

Az elkülönültség szorongása

Fromm írja a Szeretet művészetében, hogy az egyén fejlődésének egyértelmű útja az egység -> individualizáció -> integráció.
Életünk traumája az elkülönültség által keltett szorongás; ettől az érzéstől szeretnénk minden áron megszabadulni. Elkülönültnek lenni annyit tesz, mint elvágva lenni minden lehetőségtől, hogy emberi képességeimet kifejthessem. Aki tehát elkülönült, az tehetetlen; nem képes a világot - dolgokat és embereket - megragadni és alakítani. Ebből adódóan az elkülönültség mélységes szorongás forrása. A nyugati felfogás szerint ráadásul szégyenkezést és bűntudatot kelt.

Az elkülönültségbeli bűnnek és szégyennek az élménye fejeződik ki az Ádám és Éva bibliai történetben is.

Az elkülönülés érzésétől való megszabadulás mindennél fontosabb szükséglet. A cél elérésének egyik módja: az orgiasztikus állapotok mindenféle fajtája. Fromm szerint a nem orgiasztikus kultúrában az egyén az alkoholizmus és a kábítószerszedés formáját választja. Ellentétben azokkal a kultúrákkal, ahol természetes módon, közösségi rituálék keretében eleget tesznek az integráció szükségletének, a pia és drog által előidézett állapotok tipikus mellékzöngéi a lelkiismeretfurdalás, akargyengeség, mélységes izoláció.

Orgiasztikus egyesülés vs. demokratikus konformizáció

Az orgiasztikus egyesülés formáinak jellemzői az intenzitás, erőszakosság, a személyiség, elme és test mélységes átitatása. Mindezeknek pontosan az ellenkezője érvényes arra az egyesülési formára, amelyet az emberek a leggyakrabban választanak maguknak. Legtöbbször egy adott csoporthoz, szokásokhoz, tevékenységekhez, hiedelmekhez való alkalmazkodásban merül ki.
Paradoxális módon a demokrácia egyik ismérve a konformizmus. A nyájhoz való tartozás soha nem látott erővel jut kifejezésre, hiszen nincs más mód arra, hogy kifejezést nyerjen az izolációs frusztrációtól való megszabadulás.
Ilyen kulturális háttérrel a nyugati embernek nem sok esélye van arra, hogy megértse a tantra orgiasztikus ábrázolásait, szimbolikáját. Nem a formán, hanem a mögöttes élményen van a hangsúly, a bűn-orientált elménk ezt nehezen fogja belátni...