Individuáció III. – első lépésként építsünk egót!

A legtöbb szellemi út végső célként valamiféle transzcendens létformát nevez meg. A buddhizmustól a jógáig a hirdetett tan lényegi tétele az egó meghaladása, transzcendentálása, a világgal való misztikus egyesülés. Mind Jung, mind Maslow rámutatott arra, hogy a legtöbb ember számára a transzperszonális tudatállapotok csakis az identitás, a valódi én kibontakoztatása után válnak elérhetővé.

Meg kell erősítenünk az egónkat, hogy a belső tartalmak megismerése során felszabaduló élmény ne morzsolja szét az Én határait.

Mi történik akkor, ha egy fejletlen személyiség transzcendálódna? Következzen Alfréd története, mely rázósan indul, de végül minden jóra fordul!

Alfréd megvilágosodna

Alfréd gyakran ábrándozik arról, hogy a hátha jóga segítségével egyszer – s mindenkorra felszabadul a földi kötöttségek alól. 17 éves, két éve vegetariánus, eltökélt szándéka, hogy négy éven belül megvilágosodik. 14 évesen olvasta az első Hargitai Károly könyvet valamilyen UFO-inváziós témában, melyet követően néhány hónap leforgása alatt többször elrabolták holmi űrlények. Egyedüli dilemmája az volt, hogy zsarnokai melyik Galaxisból valók.
Egy alkalommal térdfájásra ébredt; a makacs, lüktető érzés napokig nem múlt el. Ez idő alatt a sejtés meggyőződéssé duzzadt: igen, tényleg beültethették a microchipet a lábába, s csak azért nem emlékszik minderre, mert törölték memóriájából az élményt.
Egy kis idő múlva Alfréd ejtette az UFO-s témát, s miközben egykori barátai a labdát rúgták naphosszat, rábukkant élete könyvére, a diadalmas jógára. Az olvasottaktól felbuzdulva néhány hét leforgása alatt végignyálazta az Édesvíz teljes irodalmát. Mostmár tudta, hogy mi a cél, világosan látta, hogy az Egó szétroppantásával eléri a jógik legfelsőbb megvalósítását: a földi kötelékektől való felszabadulást. A végtelen bölcsesség nyugalma telepedett gesztusaira, viselkedésére, a kiválasztottság biztos tudatában végezte el napi sadhanáját.

Minden jóra fordul

A történet szépsége abból fakad, hogy Alfrédnak minden rendkívül símán ment. Ha UFO volt a téma, akkor űrlényekkel, ha jóga, akkor megvilágosodással, ha ezotéria akkor vízállásjelentéssel foglalkozott. Szívvel-lélekkel, ahogy egy kamaszhoz illik. És ez így van jól. Mert Alfrédról tudni kell, hogy mielőtt betöltötte volna a húszat, a környék legbőszebb ateistájává lett.

Megkockáztatnám, hogy ez

Megkockáztatnám, hogy ez csak a görög-zsidó-római-keresztény alapokra épülő nyugati világunkra igaz (mármint az egó megerősítésének fontossága). De Alfréd, szegény, ateistává lett - ez miért egy jó fordulat?

Végülis igaz, nem az a jó

Végülis igaz, nem az a jó fordulat, hogy ateistává lett, hanem az, hogy ezen fordulat révén

  • megismeri az érem túloldalát is,
  • szert tesz némi szkepticizmusra,
  • világképe némileg "leföldelődik".

Alfréd esetében meglátásom szerint kifejezetten pozitív fejlemény lehet ez a nézőpontváltás: az ateista attitűd többnyire sok kérdőjelt és egy jó adag szkepticizmust von magával; a személyiség kibontakoztatásában ennek nagy szerepe lehet.
Persze nyitott vagyok más folytatásra is...

Mi az, hogy megerősíteni

Mi az, hogy megerősíteni az egót? Az egó mindig nagyon erős, még akkor is, sőt, akkor a legjobban, amikor valami destruktívba hajtja az embert. Szerintem az egó feletti "kontrollt" kell megerősíteni. Mondjuk legyen az egó a tenger, és akkor nem leereszteni a kádat, hanem vagy legyen egy erős hajó kormányossal, vagy múljon el a vihar és a cunámi, esetleg mindkettő. A transzcendens és a "földi lét" közti látszatellentmondás feloldásával szerintem sokan foglalkoznak, akár még az adott vallások keretén belül is, meg filozófusok és asszem az integrálpszichók is ilyesmiben nyomulnak. Az ateizmus kérdése szerintem elég lazán kapcsolódik ide, az is csak egyfajta hit.

A kérdés az, hogy mit

A kérdés az, hogy mit nevezünk egónak. A pszichoanalítikus nyelvezetben az egó az id és a felettes én között, valamint a belső és a külső világ között közvetítő pszichés struktúra. Meglátásom szerint a tudatban és tudattalanban lévő tartalmak koherenciáját, egységességét az egó szilárdsága, erőssége biztosítja. A transzperszonális élménykeresés rendszerint a tudattalan tartalmak megismerésével, felszabadításával jár együtt, mely egyben az egó, az én határainak kiterjesztését jelenti. Ha az én nem elég szilárd, "leföldelt", a tudattalan tartalmak megvilágításása által felszabadult energia ereje alatt széteshet (vö. tudathasadás). Éppen ezért az individuáció első és legfontosabb lépése az erős egó létrehozása. Alfréd esetében ezt a legtriviálisabb módon éppen a az ateista fordulat révén szerzett szkepticizmus révén valósulhatott meg, mely elősegítette énjének megszilárdulását.

Igen, talán nem szerencsés

Igen, talán nem szerencsés összemosni az analítikusok, a köznyelv, a jógik meg az ufóhívők által használt eltérő definíciókat. Vajon az egó is az, "aki" szeret bonyolultan fogalmazni? :) A fentiekkel egyébként egyetértek, amennyiben jól értettem, hogy tkp. azt mondod, hogy pl. ~ha sérült lelkű ember bélyeget nyal, nagyobb az esélye, hogy megkattan~. A válaszom inkább az "egó megerősítése" fogalomra vonatkozott, ez a szókapcsolat bennem azt az érzést kelti, mintha az egó növelése, turbózása volna benne, ami nem biztos, hogy több jóra vezet. A megszilárdulás sokkal jobb szó rá, amennyiben a sérültség megszüntetését jelenti. Ugyanakkor affelől kétségeim vannak, hogy egy ilyen (transzcendentális felé vezető) fejlődési folyamatnak teljesen lineárisnak kellene lennie. A tapasztalatok biztonságos befogadását is több minden segítheti a szilárd egón kívül/mellett (maga a módszer, a közeg, másik ember). Lehetnek átfedések a kül. szintek közt és kisebb ugrások, körbejárások, hurkok, spirálvonal. Ez a Maslow dolog szerintem csak egy nagy átlag, guideline. Voltak már költők, akik éhenhaltak (jó, nyilván éhenhalás után már nem írtak verset:), és a tra. tudatállapotokba is fel lehet ugrálni, csak utána nagyot esik az illető. De nem mindenki. Van, aki a mélyvízben megtanul úszni, van, aki megfullad.

Hát bizonyára nem a

Hát bizonyára nem a magasabbrendű értelem szereti a bonyolult mondatokat... :)) de igyekszem noh, próbálok egyszerűsíteni, ahol tudok, egyelőre nehezen megy!

Jogosnak érzem a felvetésed! Tényleg nem szerencsés az egó megerősítéséről beszélni, sokkal jobban hangzik és pontosabb megfogalmazás a megszilárdulás.

Maslow felfogását szerintem meglehetősen leegyszerűsített formában hintették el a köztudatban. Az orrvérzésig ismételgetett szükséglet-piramis merev struktúráját ő maga nem hirdette, az utókorban ragadt meg hibásan. Az előadásait olvasva ez a benyomásom erről...

Hát igen, sajnos nem

Hát igen, sajnos nem ismerem az írásait, csak ami elterjedt a köztudatban, most ahogy rákerestem képekre, látok lecsapott tetejűeket, ahol nincs is transzcendens, csak önmegvalósítás.. van valahol egy "hivatalos" verzió? (Érdekes lenne amúgy összevetni az enneagram tipusokkal, legalábbis a középső 4-5 szintről nekem azok ugrottak be.)

Ajánlom figyelmedbe Maslow:

Ajánlom figyelmedbe Maslow: "A lét pszichológiája felé" c. könyvét, szerintem kíváló! Alapvetően két egzisztencialista elvből indul ki: a "D" és a "B" típusú szükségletekből. Az előbbi a deficiency alapján hiány-, az utóbbi pedig a "beign" alapján a létszükségletet jelöli. Ezekből származtatja a köztudatban is elterjedt 5 alapszintet, ezeket azonban sokkal szövevényesebben és dinamikusabban írja le, mint ahogyan az utókor lefesti... Szóval Maslow nem állítja azt egy percig sem, hogy amíg nem zabálhatsz rendesen, addig nem alkotsz; sokkal inkább laza összefüggéseket vázol fel, dinamikai egymásbafonódásokat.
Az enneagram és a Maslow-i motivációs elméletet valóban hasznos lenne egymás mellé rakni! Nagyon jó ötlet... :)

Köszi a tippet, ez a

Köszi a tippet, ez a kétirányú megközelítés sokkal szimpibb.

Sziasztok! Egy ideje engem

Sziasztok! Egy ideje engem is foglalkoztat, hogy mi is az ego. Pszichológiát én is tanultam, tanulok, meg tanulni is fogok, de ezen kívül foglalkozom ezotériával is. Egy ismerősöm megfogalmazása szerint az ego azonosulások összessége. Azonosul az ember mások gondolataival,érzelmeivel,döntéseivel,cselekedeteivel...stb. Akit érdekel, annak ajánlom figyelmébe ezeket a könyvet: A.J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban

Dani, mit gondolsz a

Dani, mit gondolsz a transzcendencia-keresést megelőző fázisról: az egó földeléséről? Az általad adott definíciót ha összevetjük a fenti elképzeléssel, akkor lényegében azt állíthatjuk, hogy mindenekelőtt azonosulnunk kell a cselekedeteinkkel, azaz tulajdonképpen úgy-ahogy bele kell feledkeznünk az élményeinkbe, a tapasztalatainkba. A magzati- és csecsemőkor alatt pontosan ezt az azonosulást kezdjük megtanulni. Kezdetben az anyával, később a család többi tagjával, majd a tágabb környezetünkkel.
Azt állítom, hogy a transzcendens minősége csak egy jól kifejlett "azonosulási rendszerrel" rendelkező egyénben tud kibontakozni a maga teljességében.
A kamaszkor és az életközép időszakában különösen nyitottá válunk a spiritualitás felé; nem mindegy azonban, hogy ebben a fázisban milyen szinten bontakoztattuk ki egónkat. Egyszerű meglátásom van erre vonatkozóan: csak akkor transzcendentálj, ha van mit.
Mit gondolsz erről?

Hhááháháháhháááháhá! Hát ez

Hhááháháháhháááháhá!

Hát ez nagyon tetszik! A bősz ateistává vált!
Ez után már csak 1 következő lépés van (ha szerencséje van Alfrédunknak):
Pávává válik!

Hajrá Alfréd!

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről