Alvásparalízis és tudatos álom

Lucid dreamingA tudatos álmodás jelensége ismert. Arról a döbbenetes felismerésről van szó, ami álom közben éri az embert: tudom, hogy az engem körülölelő valóság "csak álom". A tudatosság foka persze változó lehet. Legtöbbször csak homályosan ismerjük fel, hogy álmodunk, de gondolataink nem egészen világosak. A tudatosság magasabb fokán viszont emlékszünk ébrenléti életünkre, és teljes mértékben birtokában vagyunk intellektuális, kritikai képességeinknek.

Frederik van EedenFrederik van Eeden holland pszichiáter írta le először ezt az állapotot Tanulmány az álmokról (1913) című cikkében. Az általa alkalmazott "lucid dream" kifejezés egészen pontos jelentése "tiszta álom" vagy "világos álom": Eeden a mentális tisztaságra, világosságra utalt ezzel megfogalmazással. Manapság általában egyszerűen azt nevezzük tudatos álomnak, ha az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem szükséges ennél részletesebben írnom a jelenségről: kulcsi már eddig is számos cikkben foglalkozott a tudatos álmodással, http://tudatos-almodas.host.sk oldalon pedig rengeteg gyakorlati tanácsot kaphat az érdeklődő.

Az álombeli tudatosság elérése

Tudatos álomAmellett, hogy a tudatos álom élvezetes kaland az álmodó számára, egyéb hasznos célok is elérhetők általa. Segítségükkel felülkerekedhetünk rémálmainkon: az álombeli szörnyek például gyakran alakulnak át semleges teremtményekké vagy egyenesen barátokká, ha a tudatos álom során bátran szembenézünk velük. Az ébrenléti életben hasznosítható képességek is kitűnően gyakorolhatók ilyenkor, a nagy tömeg előtt tartott magabiztos beszédtől kezdve az emberi konfliktusok kezelésén át egészen a sportteljesítményekig.

A tudatos álmot a legtöbben spontán élményként tapasztalják meg, de néhány módszer segítségével akaratlagosan is előidézhető. Ezek közül talán a legegyszerűbb és legismertebb a Paul Tholey által leírt technika:

A következő alapgondolat vezetett: ha sikerül kifejlesztenem azt, hogy éber állapotban kritikusan tudjak viszonyulni ahhoz a tudatállapothoz, amiben vagyok, úgy, hogy, felteszem magamnak a kérdést: vajon most ébren vagyok-e, vagy álmodom, akkor ezt a kritikus viszonyulást az álomállapotra is át lehet vinni. Az álomélmények olyan szokatlanok, hogy rendszerint felismerhető, hogy álmodunk.

A következőképpen jártam el: napközben többször (ötször-tízszer) feltettem magamnak a kritikus kérdést, hogy most ébren vagyok-e, vagy alszom. Bár soha a legkisebb kételyem sem volt afelől, hogy ébren vagyok, arra kényszerítettem magam, hogy igen alaposan ellenőrizzem, nincs-e valami feltűnő, ami mégis arra utalna, hogy álmodom. Az ellenőrzés esetenként egy-két percet vett igénybe. Négy hét után volt az első sikerem. A tudatállapotra irányuló kritikus kérdés az álom során is felmerült, s azt a tényt, hogy álmodom, arról ismertem fel, hogy egy olyan személlyel találkoztam, akiről tudtam, hogy meghalt.

Kiskapu a tudatosságba

Az álombeli tudatosság elérésére alkalmazott technikák ugyan Tholey módszeréhez hasonlóan nem túl bonyolultak, de kitartást és esetenként hosszas, eleinte eredménytelennek tűnő gyakorlást igényelnek. A tudatos álmodók így folyamatosan egyszerűbb és eredményesebb módszerek után kutatnak.

A tudatos álom és az alvásparalízis közötti kapcsolatot nem nehéz felfedezni: mindkettő tulajdonképpen a REM állapot normálistól eltérő működésének eredménye. A tapasztalatok szerint a tudatos álmodók gyakran élnek át alvásparalízist, de ennek ellentettje is igaz: az alvásparalízis is végződhet tudatos álomban. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a rendszeres alvási bénultságban szenvedők félelmetes élményeikért cserébe furcsa, de kellemes kárpótlásban részesülnek: némi gyakorlással nagyon könnyen elérhetik és élvezhetik a tudatos álmok nyújtotta szabadságot.

SandmanAz alvásparalízis néha spontán módon átfordul tudatos álomba, de ez elég ritka. A kívánt állapot elérése a legtöbbször némi "rásegítést" igényel: a bénultan fekvő embernek mindössze annyit kell tudatosítania magában, hogy amit maga körül átél, lényegében nem egyéb egy rossz álomnál. Mint fentebb már említettük, a rémálmok könnyen leküzdhetők pusztán azáltal, hogy az álmodó legyűri a félelmet és szembefordul a kellemetlen álomalakokkal. A normális álmodás során ez sajnos abba a nehézségbe ütközik, hogy hiányzik az ehhez szükséges tudatosság: a rémálomban menekülő ember a legtöbbször nem ismeri fel, mit is kellene tennie.

Alvásparalízis közben viszont ez a tudatosság a dolog jellegéből adódóan eleve jelen van: rettegünk ugyan a minket körbevevő eseményektől, de ugyanakkor tudatában is vagyunk annak, hogy mindez nem a valóság. Azok, akik többször átesnek az alvási bénultságon, néhány alkalom után képesek lehetnek tudatos koncentrációval legyőzni vagy legalábbis uralni a félelmet. Ez pedig lényegében a rémálmok leküzdéséhez hasonló eredménnyel jár: az alvó vagy teljesen felébred a bénultságból, vagy ami még jobb, visszacsúszik az álomba. Így a bénultság érzése és a félelem megszűnik, a gonosz jelenlét, a mellkason ülő incubus semleges vagy egyenesen barátságos álomalakká alakul át - és némi gyakorlással elérhető, hogy az álmodó eközben ne veszítse el a tudatosságát sem.



A tudatos álom felszabadító élménye mellett ilyenkor részünk lehet testen kívüli élményekben is, illetve a megtapasztalhatjuk a halálközeli élményekben leírt földöntúli boldogságot és gyönyört is. Stephen La Berge, a tudatos álmodás elismert kutatója szerint az alvásparalízis valójában tehát nagyszerű lehetőség arra, hogy könnyedén kihasználjuk az álmok nyújtotta gyógyító és személyiségformáló lehetőségeket.

A fentieket illusztrálandó következzen végül egy személyes élménybeszámoló a Lucidity Institute egyik oldaláról:

Azon az éjszakán az ágyban fekve egyszer csak úgy éreztem, hogy felébredek - de nem tudtam megmozdítani a testem. Megpróbáltam az oldalamra fordulni, de mintha oda lettem volna ragasztva az ágyhoz. Megpróbáltam megmozdítani a kezem, de mintha odanőtt volna a mellkasomhoz. Legszívesebben hangosan felüvöltöttem volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. A lélegzetem elakadt, félelmem pedig egyre növekedett. Zajt hallottam, aztán egy fej és alsótest nélküli figura kinyitotta az ajtót. Üvöltöttem, sikítottam volna, de mindhiába. Az a valami egyre közelebb jött, én pedig egyre rémültebb lettem. Ráült a lábamra, szorosan megfogta a kezemet és egyre jobban szorítva odanyomta a mellkasomhoz. Küzdöttem ellene, megpróbáltam elkapni a nyakát, de nem engedett a szorításból. Végül sikerült ledobni magam az ágyról.
Rémülten és rettegve ébredtem fel. Kinyitottam az ajtót, hogy megnézzem, van-e mögötte valaki, aztán bezártam és visszafeküdtem az ágyba. Ez volt az eddig tapasztalt paralízisélményeim közül az egyik legrosszabb. Azt vettem észre, hogy félelmem mintegy ördögi körként még nagyobb félelmet szült, önmagát generálta, fokozta. Így elhatároztam, hogy a következő alkalommal nem fogok küzdeni az események ellen, megpróbálok lazítani és figyelni a történésekre. Ugyanazon az éjszakán, nagyjából két órával később a paralízis visszatért. "Megint kezdődik!" - gondoltam. Kezdetben volt egy kis félelem bennem, de lazítással és egyenletes lélegzéssel lassan sikerült megszabadulnom tőle. Kezdtem egyre könnyebbnek érezni a testem. Hamarosan úgy éreztem, hogy felülök, de egyúttal láttam azt is, ahogy a testem fekszik az ágyban. Tudtam, hogy álmodom. Felálltam és kinéztem az ablakon. Színes, fénylő részecskék zuhataga ömlött át rajta. Áhítattal vegyes csodálattal álltam ebben a fényözönben. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem és ahogy megmozdítottam a karom, az átlátszó és súlytalan lett. Egész testemben éreztem az áramló fény gyönyörűségét, s végül elragadtatott boldogsággal eltelve ébredtem fel.

Nincs egy hete, hogy ide

Nincs egy hete, hogy ide találtam, nagyon tetszenek az álmokkal, alvással foglalkozó írások. Én elég érdekes alvó vagyok.
1. Nincs konkrét alvásciklusom, tevékenységeimből fakadóan nagyjából akkor alszok, amikor akarok. Viszont ha mindenképpen fennt kell lennem, akkor az nagyrészt kizárólag éjszakára esik.
2. Ha jól alszom (sajnos ritka), akkor akár egy tankhadosztály elvonulhat mellettem, nem kelek fel, viszont amikor muszáj ébredni, az alig hallható telefonom ébresztőjére egyből ébredek. Ehhez tartozik az is, hogyha várható, hogy fontos telefonom érkezik, felébredek a rezgő!! telefonra, ha nem várok ilyet, akkor akár hangosan csörömpölhet.
3. Szinte minden ébredésemkor amint kinyílik a szemem, 100% vagyok, még akkor is, ha csak nagyon minimálisat aludtam. Ez még akkoris így van, amikor huzamosabb ideje nem alszok rendesen, csak mondjuk itt a maximum "üzemi fordulat" jóval alacsonyabb.
4. Alapvetően általában sajna nagyon rosszul alszom. Mániás depressziós tünetekkel is bírok, a mániás és depis csúcsoknál volt olyan, hogy heti 20 óránál nem alhattam többet. Most is mindennapos, hogy egyszerűen annyira jár az agyam, hogy bármennyire fáradt, álmos vagyok, a mélyálom előtt újra teljes az ébrenlét (lásd 3-as pont).
5. Nagyjából 8-10 éves koromtól szinte minden álmom tudatos. Itt elég konkrétan emlékszem, hogy amíg az osztálytársaim nem is mertek beszélni az ilyen álmukról, én röhögve meséltem a horrorisztikusabbnál félelmetesebb álmaimat, pedig ilyen irányú "irodalmamat" nem fogyasztottam, semmilyen formában. Alvásparalízisre egyáltalán nem emlékszem, viszont nem volt ritka, hogy a lépcsőházból szedtek össze pizsamában.
Azért írtam le ezt így részletesen, mert szívesen konzultálnék szakértővel az esetemből. Mezei (nem erre szakosodott) dokinál úgy gondolom, hogy találnék kompetensebbet is, lehetőleg Szabolcs megyében. Van valami ötletek?

Re: Nincs egy hete, hogy ide

Az a helyzet, hogy én éltem át ilyet, nem is egyszer! Az alvási paralízis számomra mindig is borzasztó élmény volt. A legelső alkalommal mikor megtörtént velem, totális halálfélelmem volt, és az 5 perces bénulás óráknak tűnt. Mikor sikerült felkelnem, sírásban törtem ki, és nem igazán tudtam hová tenni az egészet. Azóta is folyamatosan áldozata vagyok ennek. Ha délután elszendergek a tv előtt, lehet, hogy újra rámtör. És igen...Sokszor beteljesült a félelmem. Hallom, hogy mi megy a tv-ben, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ébren vagyok, hallok minden külső zajt, de a szememet nem tudom kinyitni, nem mozdul egyetlen porcikám sem, és bár üvölteni próbálnék segítségért, nem tudom kinyitni a számat sem. Borzasztó érzés...Aztán jönnek a halucinációk. Azt képzelem, hogy sikerült felállnom, és mégsem. Azt képzelem, hogy telefont ragadtam a kezembe, hogy segítséget hívjak, de utána rájövök, hogy még mindig csak fekszem az ágyban mozdulatlanul. Idővel rájöttem, nincs mit tenni, várni kell. Várni, várni és várni...Na de a végtelenségig? Nem bírom. Várok fél percet, újra megpróbálok felkelni, és azt tapasztalom, hogy még mindig nem megy. Egyszerűen kibírhatatlan érzés.
Aztán végül sikerül felkelni, és megint az a fuldokló érzés, a szívem 100-al ver és örülök, hogy élek. Megint sírok...
Ez megy minden alkalommal. Aztán olvastam a dologról, azt írják érdemes lazítani és várni jó sokáig. A következő alkalommal ezt tettem, nem küzdtem az "életemért" csak vártam, gondoltam egyszer úgyis vége lesz. Vége is lett!!!
Bár valamennyire megtanultam kezelni a dolgot, néha mégis újra eluralkodik rajtam a félelem. Nem értem miért pont velem van ez, és miért ilyen sűrűn?? Van erre magyarázat? Mi lehet az oka?

Hozzád legközelebb

Hozzád legközelebb Debrecenben van alváslaboratórium. Korábban azt mondtam, hogy Nyíregyházán is kialakítottak egyet, de ebben most már nem vagyok száz százalékig biztos. Abban igen, hogy lesz, de abban nem, hogy most még mennyire működik. (Az a Dr. Mukácsy Csaba, aki korábban Debrecenben vezette az alváslabrot, újabban Nyíregyháza-Sóstón dolgozik, de ha jól tudom, akkor nem a szakmájában, hanem vezetőként. Majd megpróbálok pontosabban utána nézni.)

Sziasztok! Nagyon örülök,

Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert eléggé foglalkoztatnak az álmok.
Átfutottam a cikkeket, szinte az összes dolog megtörtént velem, amiről itt írtok.
Alvásparalizis; tudatos álom; ébren álmodás, ami tulajdonképpen valami kontempláció féle; irányított álom, amikor elalvás előtt erősen akarok valamiről álmodni; testen kívüli élmény a buszon; halálközeli élmény.
Meg van egy pár elég spéci álmom, amiről szívesen beszélgetnék, számomra fontosak. Volt, mikor egyik ébredés után 7-8 különböző álmomra emlékeztem.
Mostanában nem jönnek ezek a tapasztalatok olyan intenzíven, mint mondjuk két éve, mint ha elhagytam volna őket, de úgy érzem egy egész könyvet tudnék írni ezekről.

Még azt szeretném tudni, hogy van-e erre valami fórum, ahol nem cikkekhez rendelve vannak a hozzászólások, hanem "csak úgy", külön topicokba rendezve?

Ébren álmodás? Mit

Ébren álmodás? Mit értesz ezalatt?
Testen kívüli élmény a buszon? Mesélj...
Fórum nincs, mert még a kommentezés is rendkívül halovány. Milyen tudatos álmodással kapcsolatos technikákkal sikerült eredményt elérned?
Szerinted mi a különbség a tudatos álmodás és a testen kívüli élmény között (ha van)?

Elég sajnálatos, hogy egy

Elég sajnálatos, hogy egy ilyen oldalon ilyen "gyenge" a kommenetezés (nem minőségre gondolok). Pedig ahogy látom nem új...
A tudatos álmodásra semmilyen technikát nem használtam, akkor még nem is tudtam, hogy van ilyen, amikor történt. Aztán utánaolvastam, de továbbra sem alkalmaztam technikáknak, nem tulajdonítottam akkora jelentősséget neki. Spontán volt 3 vagy 4 ilyen álmom. Az egyikre emlékszem, hogy régi otthonomnál járkáltam, és belémhasított a felismerés, hogy ez csak álom. Nem tudom, mi váltotta ki a felismerést, de utána azt kerestem az álmomban, hogy hogyan tudnék felébredni. Aztán arra is rájöttem, hogy teljesen tudom kontrolálni a történéseket. Akiknek ezt elmeséltem egyből azt kérdezték, hogy akkor a helyszíneket is tudtam változtatni, meg magát a szituációt? Valahogy nem.. úgy ahogy az életben sem tudok most valahol máshol lenni, úgy az álomban sem. De a történések közben tudatában voltam annak, hogy álmodom, és valahogy magas lovon voltam, hogy senki nem tud ártani nekem, hiszen csak alakok. Teljesen felszabadító.
Egy másik tudatos álmomban pedig repkedtem, nagyon jó érzés. :) Úgy gondolom ez nem teljes tudatosság, csak egy kis plusz tudatosság, hogy tudom, hogy képes vagyok olyan dolgokra, amikre az életben nem, és kihasználom.

Sokkal többet trükköztem azzal, hogy lefekvés előtt erősen gondoltam valamire, amit álmomban tapasztalni szerettem volna, aztán lettek is álmomban szép nagy orgiák. :D

Az ébren álmodás furcsa volt. Kicsit fáradt voltam, de csak úgy kellemesen, mint foci után szokott lenni az ember. Sütött a nap, kellemes meleg volt, jobbra a Mecsek, mi meg mentünk haza kocsival a családdal. A gondolatok jöttek-mentek, és mint ha átkapcsoltam volna valami éber tudatalatti feldolgozó üzemmódba. Előjöttek a napközbeni szituációk, és úgy történtek a dolgok, hogy mindenkinek jó legyen. Iszonyat kellemes érzés volt, láttam az ismerős arcokat, és mind mosolygott, sugárzott belőlük a boldogság. Nem én irányítottam a dolgokat, viszont rettenetesen aktív volt az egész folyamat. Tudatában voltam a történéseknek, de nem én irányítottam. Nem volt benne semmi felé irányuló törekvés, ezért nem tudatos álomnak sorolom be.

A testen kívüli élményre ennyire nem emlékszem.
Sokat aludtam buszon, és egyszer iskolából hazafele próbáltam elaludni. Annyi volt az egész, hogy nehéznek éreztem a testem, valahogy kiemelkedtem belőle, fölfele és hátra, tehát hátulról fentről kb. 20 centivel eltávolodva magamtól láttam a testem, és a többi utast, nagyobb teret láttam be a szokásosnál.

Ez közt, meg a tudatos álom közt szerintem az a különbség, hogy tudatos álomban általában van valami féle irányuló tudatosság, akarat, a testen kívüli élménynél én nem emlékszem olyanra, hogy akartam volna bármit is, mondjuk hogy repkedjek, vagy valami hasonló.

Amit te ébren álmodásnak

Amit te ébren álmodásnak hívsz, nagyon hasonlít a Jung által bevezetett aktív imagináció fogalmához.

Ja, ezek szerint az. :)

Ja, ezek szerint az. :)

Re: Alvásparalízis és tudatos álom

Nekem eddig össz 3 tudatos álmom volt ( amire emlékszem )

Nekem is csak úgy jön a felismerés, hogy 'Ja, tulajdonképpen én most álmodok, na akkor próbáljak már ki 1-2 dolgot hátha befolyásolni tudom!'

Naigen. A felismerés után megpróbálok valamit csinálni. Nem történik semmi, mármint semmi olyan ami a való életben nem történhetne meg (pl. repülés )

Ehelyett minden egyes alkalommal ugyanaz a kaszás-szerű alak jelenik meg ( ha jól emlékszem kb. másfélszer akkora mint én, és a köpenye alól füst is gomolyog.

Hatalmába kerít a félelem, merthogy megpróbál ölni... És akkor fölébredek :S

Tehát eddig sajnos nem tudtam élvezni a tudatos álommal járó, mások által leírt fincsi dolgokat :/

Re: Alvásparalízis és tudatos álom

Kedves Anita, ajánlom figyelmedbe Az alvásparalízis értelmezési szintjei c. bejegyzést, onnan eléred az összes cikket, melyet intruder barátommal írtunk.
Ha további olvasmányokra vágysz, böngészd végig az alvásparalízis kategóriát. A bejegyzésekben választ adunk a miért pont velem van ez és miért ilyen sűrűn kérdéseidre is.
Ha további információkra van szükséged, írj bátran!
Köszönöm, hogy megosztottad az élményedet, üdv!

Szervusztok! Nemrégiben

Szervusztok!

Nemrégiben találtam rá erre az oldalra és lenyűgöz a fatasztikus információmennyiség. Ez úton is köszönet a szerkesztőknek.
Nagyon érdekel a TÁ és gyakorlom is a valóságteszt módszert, eddig 3szor volt kvázi-TÁm. Azért csak szinte, mert amint öntudatra ébredtem, elkezdett szétesni a kép, nem ébredtem fel, csak ott lebegtem a kusza színek és formák között, majd gondolva, hogy ennek így sok értelme nincs, felébredtem (mondjuk ezzel vigyázni kell, először nem felébredtem MAJD kinyitottam a szememet, hanem MERT, az valami szörnyű volt, mintha kitépték volna az agyamat). Mostmár tudom, hogy pörögnöm kellett volna...
A másik, hogy ti mit gondoltok a tükörről az álomban? Én egyszer egy (nem tudatos) álmomban meg vagyok győződve, hogy egy tükörszilánkon keresztül kiláttam a valóságba. Érdekelnének a tapasztalatok.

Re: Alvásparalízis és tudatos álom

köszönöm Kezmur! :)
tükrös tapasztalatom még nem volt, de majd kipróbálom! A tükör az én olvasatomban mindig kapuként szolgál a világok között. Szerintem a legtöbben zsigerből így érezzük, talán ezért konstruáltál magadnak "valóságba való kilátást".

csak ott lebegtem a kusza színek és formák között

Ez nagyon izgalmas lehetett! Szeretem az ilyen formabontó élményanyagot. Volt egy efféle álom-térhatásban részem, nagyon maradandó emlék!

Tetszenek ezek a

Tetszenek ezek a dolgok.Viszont több mint másfél éve nem bírok rendesen aludni mert mindíg ránjönnek ezek a rémálmok.Énsem bírok megmozdúlni csak a szememeimet tudom mozgatni,hangokat hallok és hihetetlen módon érzékelem a dolgokat.Hála istennek én nem éreztem MÉG...olyan hogy valaki hozzámért volna de a látomások nem maradtak el.A legrémisztőbb az volt az egészben hogy tisztában voltam azzal hogy az alakok nem lehetnek ott.Na mindegy remélem az olvasottak alapján orvosolhatom a problémát.

Kb. fél órája volt egy ilyen

Kb. fél órája volt egy ilyen élményem, gyorsan rákerestem neten, mi is történhet velem, mert már nem először fordult elő.
Néhány évvel ezelőtt kezdődött, nem emlékszem az első alkalom dátumára, de arra a pánikra, amit átéltem, egészen pontosan. A fent felsorolt tünetek jelentkeztek nálam is: nem tudok mozdulni, nehezen kapok levegőt, szorongok, látom magam körül a szobám, de semmit sem tehetek. Ébren vagyok, de a testem még alszik, erre rögtön rájöttem.
Aztán a sokadik alkalommal nem hagytam, hogy elhatalmasodjanak rajtam a félelmeim, lenyugtattam magam, próbáltam elterelni a gondolataimat és ekkor történt még valami: képek formájában láttam ezeket a gondolatokat! Elképesztő, leírhatatlan élmény volt!!! Tudatosan álmodni...
Mára már direkt keresem azokat a helyzeteket, amikor alvásparalízisben lehet részem (délutáni alvás, háton fekvés - nálam is működik ;), hiszen mosolygok magamban egyet, tudom, hogy én irányítok, és az történik velem, amit csak akarok és a helyszíneket és simán meg tudom választani!
Vannak olyan álmaim is, amikor szinte fizikailag érzek dolgokat magam körül, volt, hogy átéltem az ölelést, csókot, úgy, mint a valóságban :)
Aki alvásparalízistől szenved, hát ne szenvedjen tovább, hanem gondoljon akkor és ott a szavaimra és fordítsa a saját javára ezt az állapotot!
Ne akarjon felébredni!
Remélem, hogy sikerülni fog, segíthettem és csodás élményekben lesz része mindenkinek!
Ez egy adomány , csak meg kell tanulni használni!
Minden jót! :)

Kulcsi, most nézem, hogy ez a

Kulcsi, most nézem, hogy ez a fejezet, ha jól látom, kimaradt a könyvből. szerkesztési oka volt, vagy csak véletlen? mert ha az utóbbi, akkor a következő verzióban szerepelhetne az alvásparalízis és a tudatos álom kapcsolata.

Életemben másodszorra éltem

Életemben másodszorra éltem át alvásparalízist múlthét szerdán:

Azt hittem hogy még teljesen ébren vagyok, tudtam, hogy a kollégiumi szobámban az ágyon fekszem, tudtam mi van körülöttem, és hirtelen egy nagyon fenyegető mély zúgás szerű hangot hallottam. Ki akartam nyitni a szemem, vagy megmozdulni, és megnézni, hogy mi az, és valahogy megszüntetni vagy elmenekülni, de semmit nem tudtam...
Így voltam egy ideig, úgy éreztem, mintha nagyon verne a szívem, de nem tudtam mit csinálni. Egy idő múlva eszembe jutott, hogy biztosan álmodok, de közben meg tényleg tök tudatában voltam, hogy nem. Valahogy magától vége lett, kicsit felébredtem rendesen, de aztán hamar vissza tudtam aludni szerencsére.

Körül 5-6 éve van velem ez az

Körül 5-6 éve van velem ez az egész mintha valaki üldözne és egyre erösebb nem tudom ki nyitni a szemem csak forgatni miközben csukva van a kezem nem mozdul üvöltenék de nem tudok és érzek egy jelenlétet volt mikor egyszer le győztem mikor magamhoz húztam és eldobtam de azóta erősödtek ezek a ,,lények,, nekem nem volt ilyen csodálatos dolgokban részem csak az örökös bénulás

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről