A múlt héten megvettem a Fázis c. könyvet. Azt bújom azóta is, és próbálom elsajátítani az ott ismertetett indirekt módszert. A szerződje, Michael Raduga, egy szibériai fanatikus, aki a tudatos álmodás gyakorlásából karriert csinált.
Fura, hogy normál esetben hetekig nem emlékszem semmire, most meg nem győzöm lediktálni a sok elborult sztorit.
Már a második napon hat álmomra emlékeztem. Reggel nyomkodtam a 10 perces szundikat, hogy az alvás és ébrenlét közötti állapotban lehessek minél többet. Egyelőre azzal voltam a leinkább elfoglalva, hogy az éjszakai álmokból megőrzött néhány töredék is megmaradjon a reggeli képzavarban.
Huszonöt év telt el azóta, hogy átéltem az első tudatos álmomat. A Kaleb-Utecht szerzőpáros “Alkotó álom” c. könyvéből indultunk ki, és az ott ismertetett technikákat próbálgattuk, csoportosan.
Teljesen egyértelmű volt a trailer alapján is, hogy imádni fogom ezt a filmet. Nagyon sok jól felépített ötletet valósítottak meg kiváló színészi játékkal és látványvilággal.
Alvásparalízis témájában utoljára 2006 őszén publikáltunk egy jó kis cikksorozatot Szentes Lajos barátommal. Azóta egyre másra jönnek az élménybeszámolók az akkor megjelent cikkek margójára. A minap izgalmas levelet kaptam, melyet alább olvashattok:
Különös élményben volt részem. Lassan már egy éve nem vezetek álomnaplót, és nem foglalkozom a tudatos álmodással. Jóllehet még ez a két alapfeltételt sem teljesítem, két-három havonta álmomban tudatra ébredek. Az ébrenléti- és álomtudatosság közötti folytonosság hiányát hivatott befoltozni az álomnapló írása: ha nem foglalkozom közvetlenül ébredés után az éjszaka átélt élménnyel, perceken belül mind történetiségében, mind pedig élményintenzitásban elérhetetlen távolságra kerül.
A testen kívüli élmény megnevezés kifejezetten az ezoterikus irodalomban szerepel, pragmatikusabb közegben tudatos álomként emlegetik. A hátam borsózik azoktól az édesvíz könyvektől, ahol a testen kívüli élményt ábrándozásként, álmodozásként írják le.
Mindig foglalkoztatott a démonológia. Az alvásparalízis kapcsán szembesültem a kérdéssel, hogy incubusról, démoni támadásról, vagy pszichés állapotváltozásról, esetleg némi neurológiai kibillenésről szól az éjszakai látogatás? Minél többet foglalkoztam a különböző nézőpontokkal, annál inkább meggyőződéssé érlelődött bennem a sejtés, hogy a vagylagos viszony helyett és-ben kell gondolkodnom.
Az alvásparalízisről szóló bejegyzéseknek egyre nagyobb visszhangja van, érdemes volt foglalkozni a témával. Számos élménybeszámoló érkezett a virtuális postafiókomba, többnyire klasszikus alvásparalízis élmények, olykor nagyon összetett vizuális és taktilis hallucinációkkal vegyítve.