Tudatos álom a moziban

Teljesen egyértelmű volt a trailer alapján is, hogy imádni fogom ezt a filmet. Nagyon sok jól felépített ötletet valósítottak meg kiváló színészi játékkal és látványvilággal. Az alábbiakban azt veszem górcső alá, hogy hol húzódik a valóság és fikció közötti határ a filmben egy tudatos álmodó szemszögéből.

1. REM (Rapid Eye Movement)

Jelenetek: A filmben a színészek az álomban is mélyen egymás szemébe néznek, azaz rögzítik a tekintetüket.

Tény: Álomban a tekintet rögzítése ébredéshez vezet, tehát a filmben a színészi játék ezen "kelléke" fikció. Leo tudatos álom alatt biztos, hogy nem tudna mélyen a szemedbe nézni.

Magyarázat: Amikor álmodunk, a szemünk ún. gyors mozgást végez (Rapid Eye Movement); és ez az egyedüli testrészünk, mely direkt kapcsolatban áll az álomtestünkkel. Ezért van az, hogy ha fókuszáljuk tekintetünket az álomban, előbb eltorzul az álomtér, aztán néhány pillanaton belül felébredünk. A tekintet rögzítését tehát kerülnünk kell, ha álomban éberek vagyunk. A tudatos álmodó kínosan ügyel arra, hogy folyamatosan pörög: semmit nem bámul hosszasan.

Filmkorrekció: Bizonyára meg lehetett volna oldani, hogy a szereplők az álomjelenetekben eszerint a kívánalom szerint mozogjanak; esetleg belevittem volna torzulásokat is olyan jelenetekhez kapcsolódóan, amikor valamelyik szereplő rögzíteni próbálja a tekintetét. A kilépési pont a hirtelen testváltoztatás helyett lehetett volna akár a tekintetfixáció is. Esetleg a tér viselkedhetett volna úgy, hogy ellehetetlenítse a fixációt (görbül, torzul, stb). Az biztos, hogy sokkal nehezebb lett volna felépíteni a jeleneteket, és a színészi játék és bonyolultabbá vált volna.

Kapcsolódó személyes élmény itt.

2. Álom az álomban

Jelenetek: Az egyik zseniális alapmotívum a filmben az álom az álomban jelenség: az álmodók több "mélységi szintre" lemennek: álomban elalszanak.

Tény: Az álomirodalom téves ébredésnek hívja azt, amikor felébredünk, és nem ismerjük fel, hogy ez álom. Ez tetszőleges mélységig elmehet: vannak helyzetek, amikor fel akar ébredni az álmodó egy kellemetlen álomból, de nem sikerül neki: újra és újra úgy gondolja, hogy felébredt, aztán visszakúszik ugyanabba az álomjelenetbe. Téves ébredéses élményem volt már, amit nem próbáltam ki, hogy mi van akkor, ha tudatos álom alatt úgy döntök, hogy lefekszem és alszom egyet? Jó kísérleti téma!

3. Idő az álomban

Jelenetek: Az idő megsokszorozódik az álomban az ébrenléthez képest: 10 perc alvás alatt akár több órányi álmot is átélhetünk. Ha álomban álmodunk, ott hatványozottan jelentkezik az időtorzulás, így a második szinten egy hét, a harmadikon már évtizedben mérhető a 10 perces alvási idő (nem emlékszem pontosan, hogy a filmben milyen szorzókat említettek, de ez a lényegen nem változtat).

Tény: 10 perc alvás alatt valóban nagyon sok élményanyagot le lehet pörgetni egy álomban. Többet, mint a fizikai valóságban. Hogy mennyit? Nos, Daniel Erlacher és Michael Schredl erre irányuló kísérlete szerint az ébrenlétnél kb. másfélszer lassúbb az idő álomban (44,5%). Ez alapján a filmben szereplő szorzók nagyon elszállt mutatók.

Reggeli visszaalvásoknál bizonyára a kedves olvasó is tapasztalta már, hogy 5 perc alatt is hosszú jeleneteket lehet átélni. Ez némiképpen ellentmondani látszik az előbbi kísérleti eredményeknek.

4. Csoportálom

Jelenetek: A csoportos álom a filmben egy kütyü segítségével valósul meg, és rendszerint valakinek az álmába szottyan a többi szereplő. Az álomalakokat az álomformáló tudattalanja hozza létre, és rendszerint ellenségesen viszonyulnak a "betolakodókkal".

Tény: Nincs csoportos tudatos álom élményem. Olvastam már esetbeszámolót erről, de nem tudom sem megerősíteni, sem megcáfolni, úgyhogy inkább szkeptikusan viszonyulok hozzá. Sejtésem szerint csoportos álom létezik, de nem ilyen módon valósul meg: nem az egyik álmodó álmában jelennek meg a többiek, hanem együtt formálják az álmot. Hogyan történik mindez? Nos, fogalmam sincs. Majd ha lesz élményem, megosztom Veletek!

Filmkorrekció: A kütyü helyett inkább valami NovaDreamer-szerű szemüveges ketyerét használtam volna a filmben. Van már több álomindukátor cucc is a piacon, azokból választottam volna a modellt az "intravénás konzol" helyett. Szerintem ezt elnagyolták.

Kapcsolódó cikk: szenoi álomkultúra.

5. Álomalakok

Jelenetek: Az álomalakok ahogyan bámulták a betolakodót, és együttesen egyre aggresszíven léptek fel, nos, ezt jó felvetésnek tartom. Jók voltak az üres tekintetek is (vö. Jungi komplexusok), és a B szinten megjelenő Leo nőjétől rendesen kirázott a hideg (vö. Anima archetípus). Egyébként ezt a vonalat szerintem nagyon szépen kidolgozták, és a női főszereplő abszolúte hozta azt a jelenlétet, ami ilyenkor megtapsztalható.

Tény: A jungiánus pszichológiában az álomalakok  két kategóriája az archetípusok és komplexusok. Leegyszerűsítve az előbbiek életünk meghatározó fejlődésáramlatát képezik le, az utóbbiak díszletkarakterek.

Filmkorrekció: A filmben megjelenik az Animán kívül megjelenik az őrző-védő hadsereg is, mely éléről hiányoltam a Perszóna archetípust. Erős sminkkel ellátott férfi lett volna, aki mind gesztusaiban, mind beszédben rendkívül modoros, és egyben mindent megtesz azért, hogy megvédje a vélt értékeket (ego). Ő az Őrző-védő Kft. ügyvezetője. Emellett abszolút helyénvaló lett volna az Árnyék és Mélyén (Selbst) archetípusok megformázása is. A dramaturgiát ilyen vonalon is fel lehetett volna építeni: pl. ahhoz, hogy beültessék a gondolatcsírát, hatni kell az Árnyékra és a Perszónára együttesen.

Az egyik utolsó jelenetben, amikor hősünk szorongatja az Anima kezét, azt mondja, hogy Te csak egy projekcióm vagy, bár a legsikerültebb és legtökéletesebb projekció, amit létrehoztam valaha is, soha nem léphetsz annak a nőnek a nyomába, akit megismertem (az idézet nem pontos, így emlékszem rá). Nos, ebben a jelenetben símán belevittem volna egy hátborzongatós motívumot: a Nő néhány másodperc alatt megöregszik, majd szétesik. A kamera a szemére fókuszál, mely végig ugyanúgy ragyog, csak a körülötte lévő test fonnyad el. Ez illett volna az én ízlésem szerint a projekció felszámoláshoz.

6. Konfliktusok az álomban

Saját élményeimből tudom, hogy az ellenséges álomalakok az egyes konfrontációkból tapasztalatokat gyűjtenek, és a következő összecsapásnál már jobb fegyverzetben, okosabb taktikázással támadnak. Ennek az oka, hogy a projekcióink (komplexusaink) valamilyen feldolgozatlan élményanyagot jelenítenek meg. Azáltal, hogy álomban konfrontálódunk velük, még nem integráljuk őket, hanem erősítjük a disszociatív folyamatokat (leválasztani akarjuk magunkról). Egy bizonyos pontig ez rendben is van, azon túl viszont integrációra kellene törekedni, amit értelemszerűen nem bunyóval, hanem elemzéssel, párbeszéddel, kontemplációval lehet megvalósítani. Ha tovább folytatjuk a küzdelmet, egyre erőlteljesebb csapásokat próbálunk mérni egy olyan projekciós felületre, melynek a töltete nem csökken, ergo a tudattalannak ki kell találnia, hogy miként veheti fel a küzdelmet velünk. Ezért van az, hogy míg az egyik álomjelenetben parittyával lő bennünket, a következőben már lehet, hogy AK47-essel rohan felénk. Ezt a fejlődésfolyamatot nem éreztem a filmben, de nem is hiányoltam. Talán erre is lehetett volna építeni.

7. Architekt

Jelenetek: A film egyik alapmotívuma, hogy a jeleneteket szigorúan fantáziából építkezve az egyik álmodó tervezi meg. A díszlet előre megformált ezáltal, melyet az álmodók menet közben képesek befolyásolni.

Tény: Valóban tudunk hatni az álomtérre, ha elalvás előtt élénken elképzeljük azt. Jól kombinálhatóak az aktív imaginatív technikák a tudatos álmodással: az előbbi módszerrel felépíthető az utóbbi kontextusa. Hogy milyen szinten? Nos, itt is eléggé hiányzonak még az élmények!

Másrészről az Architekt számomra sokkal inkább az ahhoz áll közel, amit a Mátrix 2.-ben jelenítettek meg. Személyes élményem ezzel kapcsolatosan itt olvasható.

Ajánlott irodalom

A Paprikában

A Paprikában (http://www.imdb.com/title/tt0851578/) is van ugye egy hardver, de az csak hozzáférést biztosít(hat) egy nagy közös álomhoz, de az egyenként hozzák össze valahogy a benne lévők. Vagyis össze tudnak akadni és van átjárás...

Köszi az elemzést...

Like!

Like!

nem láttam még a filmet,

nem láttam még a filmet, ezért nem is lenne ildomos véleményt formálnom. elsősorban az érdekelne, hogy a film készítői mennyire ismerték a tudatos álmodást, mint módszert és hogy az eltéréseket tudatosan tették, vagy egyszerűen fikció volt az álom manipulálása, kitalált elemekkel és a tudatos álmodás módszereivel való egyezések csak a véletlen, vagy maximum felületes ismeret művei.

íme egy cikk a témáról.

íme egy cikk a témáról. érdemes elolvasni: http://www.realitysandwich.com/lucid_dreaming_collective_unconscious

Csak érdekességképpen

Csak érdekességképpen említem, hogy az egyik kedvenc sorozatomban, a Star Trek Voyagerben, az egyik epizódban szintén ugyanerre az ötletre építik a történetet: 4. évad, 13. rész: Waking moments

Kulcsszavak: álom az álomban, csoportálom, tudatos alvás.

Ha már itt tartunk, Richard

Ha már itt tartunk, Richard Linklater filmje, a Waking Life is a többszintű, illetve a tudatos álmodás jelenségére épít. Érdemes megnézni, a képi megvalósítás is nagyon érdekes!

Az idő érzékeléséről (a film

Az idő érzékeléséről (a film alapján): http://images.fastcompany.com/upload/InceptionArch_Slusher.jpg

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Allowed HTML tags: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><blockquote><p><br>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.

További információ a formázási lehetőségekről