Mi a testen kívüli élmény?

A testen kívüli élmény megnevezés kifejezetten az ezoterikus irodalomban szerepel, pragmatikusabb közegben tudatos álomként emlegetik. A hátam borsózik azoktól az édesvíz könyvektől, ahol a testen kívüli élményt ábrándozásként, álmodozásként írják le.

Gombamód szaporodnak az élménybeszámolók, melyeknek meglátásom szerint az égvilágon semmi közük az autentikus TKÉ élményszerűséghez. Az alábbiakban felvázolom a TKÉ-ről alkotott álláspontomat.

Az első testen kívüli élmények rendszerint halálfélelemmel, egzisztenciális rettegéssel járnak együtt. A szenvedő alanynak szembesülnie kell azzal, hogy a stabil pontnak hitt test nem az, aminek gondolta. Virtuális térben mozog, melyben nem érzi az évtizedek óta kifejlődött testséma és énkép stabil referenciáját. Amíg meg nem szokja az új körülményeket, ez többnyire pánikot, sokkot okoz, melyet egyáltalán nem könnyű feldolgozni.

A testen kívüli élmény virtuális tere

A Testen kívüli élmény egyáltalán nem biztos, hogy ténylegesen testenkívüliséget jelent. Ezt érdemes mindenekelőtt leszögezni, mert itt húzódik az ezoterikus maszlag egyik legnagyobb tévedése. Az az élmény, hogy a testünktől különállónak észleljük magunkat, nem jelenti azt, hogy tényleg különállóak vagyunk tőle.

TKE2Tudnunk kell azt, hogy ma már a testen kívüli élményeket laboratóriumi körülmények között kutatják, nem kevés sikerrel. A testen kívüli élmény a tudatos álmodásnak egy speciális válfajának is tekinthető. Az ébrenlétből az alvásba való "átbillenést" sajátos neurológiai folyamatok kísérik. Tömören arról van szó, hogy a külvilág felé irányított érzékszervek az alvás során befelé fordulnak. Ezáltal minden belső élmény külsővé válik, amit belső, szubjektív érzésként élünk meg nappal, azt éjszaka külső valóságként érzékeljük. A testen kívüli élmény egy olyan alvási állapot, melynek során az ébrenléti tudatállapot nem szűnik meg.

Egyik finnországi pszichológus álomkutató ismerősöm mesélt olyan kutatásokról, melyek során egyes kérgi zónákat ingereltek speciális eszközökkel, melynek során a kísérleti személynek az az érzése támadt, hogy a testétől különálló térben lebeg. A TKÉ minden bizonnyal a testsémával és testkép reprezentációval összefüggő kognitív folyamatokkal kapcsolható össze.

A TKÉ-t tehát sajátos neurológiai folyamatok kísérik. Ez azt jelenti, hogy ha beavatkozunk az idegrendszeri működésekbe, képesek vagyunk TKÉ-t létrehozni. Az idegrendszeri folyamatok tehát összefüggnek a TKÉ-vel, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs testen kívüliség, csak annyit jelent, hogy az idegrendszer kapcsolatban áll azzal az élménnyel, amit átélünk. Egyáltalán nem bizonyos, hogy az idegrendszer okozza az élményt, az biztos azonban, hogy sajátos neurológiai folyamatok kísérik az azt. Ezt nagyon fontos leszögeznünk, ha foglalkozunk a témával. Itt húzódik a legtöbb logikai tévedés, amivel mindeddig találkoztam. Tisztán látnunk kell azt, hogy a TKÉ nem igazolja az asztrális világok létét. Nem igazolja azt, hogy a fizikai világ mögött van egy valamilyen éteri közeg, melyben a „szellemi testünk” bolyong. Persze azt sem igazolja, hogy nincs ilyen „szellemi közeg”, tulajdonképpen nem igazol semmit ebben a vonatkozásban. Ez teljes mértékben világnézeti probléma, filozófiai kérdés. Nem hiszek annak az érvelésnek, hogy van élet a halálon túl, mert láttam felülről a testemet, mert hamis logikára épül.

Tudatos álom vs. testen kívüli élmény

TKE3Sokan érvelnek amellett, hogy a tudatos álom és a testen kívüli élmény egymástól különböző jelenség. Nem értek ezzel egyet. Úgy gondolom, hogy a testen kívüli élmény egy "magasabbrendű" tudatos álomként fogható fel, melynek során tudatállapotunk nagyon megközelíti az ébrenléti tudatállapotot. A testen kívüli élményre jellemző az az intenzív benyomás, hogy az alvó fizikai testünktől különböző létdimenzióban vagyunk. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést a tudomány nem fogja soha eldönteni, mert természettudományos módszerekkel nem vizsgálható. Ez filozófiai probléma. Azt az ősrégi kérdést feszegeti, hogy többek vagyunk-e az anyagnál, hogy létezik-e fizikai testen túli létforma, vagy sem. Azok az élménybeszámolók, melyek szilárd meggyőződéssel állítják, hogy márpedig létezik a testen kívüliség, azaz a testen kívüli élmény valóban azt jelenti, hogy kilépünk a testünkből, nem számolnak a mai neurológiai kutatások eredményeivel. Tudok olyan kutatásról, melynek során az agy speciális zónáinak az ingerlésével képesek voltak a kísérleti személyben testenkívüli élmény hallucinációját kelteni. Ez persze semmit nem mond arról, hogy van-e asztrális világ, vagy sincs, egyszerűen csak arra mutat rá, hogy kapcsolat van a testenkívüli élmény és az agyi folyamataink között.

Új hozzászólás

Hozzászólások

Szia! Nagyon örülök ennek az írásnak, és annak is, hogy vannak, akik tudományosan közelítik meg a testen kívüli élményeket, és nem kapcsolják össze automatikusan az asztrális világokban való hittel. Szerintem érdemes kutatni, kísérletezni ebben az irányban, mert ezek a "szokatlan" élmények sok titkot árulhatnak el az agy és az érzékelés működéséről.

Érdekes amit írsz, de az hogy az agy fontos szerepet játszik a testen kívülé élményben az számomra nem újdonság, hiszen ez az érzékeny műszer irányit mindent ami a testünkben zajlik. Sok helyen olvasni és látni lehet az agy ingerlésének hatásait, de mi van akkor, ha ezek a részek úgy működnek mint a kapu, aki kellőképpen gyakorolja annak bármikor megnyílik, aki meg nem annak műszerekre van szüksége.Sajnos mindez csak találgatás, de én úgy érzem, hogy az embernek szüksége van arra, hogy többnek gondolja magát mint ami. Tulajdonképpen minden csak hit kérdése, ha az embert az ebben való hit boldoggá teszi akkor senkinek nincs joga lerombolni ezt a hitet, mert az a legfontosabb a világon hogy elfogadjuk olyannak a másikat amilyen!

Itt olyan kemény állítások hangzanak el, mint pl. "Az az élmény, hogy a testünktől különállónak észleljük magunkat, nem jelenti azt, hogy tényleg különállóak vagyunk tőle." Meg még van egy pár. Mire alapozva ezeket így, kijelentő módban? Arra, hogy laboratóriumban kutatják a jelenséget "nem kevés sikerrel"? Mi itt a siker? Hogy előidéztek egy élményt amit hallucinációnak taksáltak? OMFG. Szóval hosszas kemény munka eredményeképp kiderült, hogy talán létezik a jelenség, amit egyelőre munkahipotézis gyanánt hallucinációként definiálunk.
Egyébként a téma nem rossz.

az, hogy egy élmény vagy bármilyen lelki folyamat előidézhető mesterségesen, semmit nem mond el a dologról, nem bizonyítja, hogy nem jöhet létre egészen más okból és más módon is.. ezt hinni (sic) a tudományoskodó dumához képest óriási logikai bukfenc. egyoldalú, manipulatív írás.

nem0, attól tartok, hogy félreértettél.
Kérlek olvasd el mégegyszer: "Az idegrendszeri folyamatok tehát összefüggnek a TKÉ-vel, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs testen kívüliség, csak annyit jelent, hogy az idegrendszer kapcsolatban áll azzal az élménnyel, amit átélünk."

idegrendszerileg megfigyelhető, hogy akit fejbevágnak, csillagokat lát, ebből következik, hogy amiket az égbolton látunk, nem csillagok, hanem valójában csak beütöttük a fejünket :)

Másodjára elolvasva ugyan nem emlékszem, hogy a kiemelt részek eredetileg is benne voltak, vagy csak a kommentek hatására lettek beszúrva/kiemelve, de megvédeném a cikket, Kulcsi sehol nem állítja, hogy csak mesterségesen állhat elő a jelenség vagy hogy nem lehet rá más magyarázat. Az, hogy az idegrendszer stimulálásával előidézhető, arra enged következtetni, hogy a jelenség kapcsolatban van az idegrendszerrel, pontosan ennyit állít az írás, ez pedig szerintem teljesen helytálló.

Utólag emeltem ki a részeket...
Egyébként személyes meggyőződésem, hogy az, amit az ezoterikus irodalom asztrális világnak hív, az lényegében a pszichénk kifordítva. Elalváskor az érzékszerveink befelé fordulnak, ezáltal a belső tartalmak külsővé válnak, azaz egy nagyon gazdag világban találjuk magunkat. Aki átélt már TKÉ-t, vagy tudatos álmot, az tudja, hogy miről beszélek. Nos, ez a "kifordultság" eredményezi azt a gazdag világot, amit sokan párhuzamos dimenziónak mondanak.

Jung óta tudjuk, hogy a személyes jellegű, zárt, belső világon túl létezik egy külső, "megosztott", azaz kollektív rész is. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor az álomvilág tényleg egyfajta külső asztrális világként is értelmezhető.

Az ezoterikus irodalom objektív térként fogja fel ezt a közeget, a pragmatikusabb megközelítések sokkal inkább az elme szüleményének tartják. Mindkettő igaz lehet, ez világnézeti kérdés.

hátnemtom, nekem ez a "Jung óta tudjuk" szöveg is kicsit uri geller óta tudjuk... világnézeti duma

Minek beszélni testen kívüli élményről, mikor az emberek nagy része még a testen belülieket sem érti?!

Persze ez csak költői kérdés, mert a téma igazán érdekes. Kiváncsi lennék, Kulcsi neked volt-e már ilyen élményed? És azok miképpen értek téged?
Az írásod sorai közt keresem a választ, de nem találom.

Egyik TKÉ élményemről írtam egy előző bejegyzésemben: Önmegvalósítás IV. - Individuáció

Szia Zsolt,
ajánlom Harry Hunt: Multiplicity of Dreams című könyvét, ebben ír a testen kívüli élmény és az álmodás jelenségéről. Ő az álmodást a vizuális-kinesztetikus intelligencia egy speciális formájának tekinti. Persze ez így elég üresen cseng, de a könyvében elég jókat ír erről, sok kulturantropológiai kitekintéssel. De Bárdos György biológus is írt a TKE-ről, új könyvében, de azt még nem olvastam. Mindenesetre jó a bejegyzés. Egyébként lehetne vizsgálni, hogy ilyenkor "tényleg" testen kívül vagyunk-e, amennyiben tudnánk kontrollálni, hogy az alvónk, parancsszóra, (hehe) elhagyja a testét. Ekkor csak el kéne helyezni az alvó szobájában valami új, figyelemre méltó tárgyat, majd mielőtt felébredt (és visszatért a testébe) kivinni onnan. Ha valóban a teste fölött lebegett, akkor látnia kellett a tárgyat. Persze erre még mindig lehet azt mondani, hogy egy egészen másik dimenzióból szemlélte a testét, és nem pusztán a plafonról, hanem spirito-ko(z)mikus magasságból szemlélte földi testét...

Szia Péter,
örülök, hogy hozzászóltál a témához! Harry Hunt azonos című cikke itt található. Valóban érdemes elolvasni...
Tudatos álmodással kapcsolatosan a legjobb cikkek szerintem Stephen LaBerge és Lynne Levitan tollából erednek: http://www.lucidity.com. A tudatos álmodás és testenkívüli élmény összehasonlításáról írt cikküket a következő sorokkal zárják:

A spirituális tanítások azt mondják, hogy vannak világok a fizikai valóságon túl. A TKÉ vélhetőleg nem szó szerinti test-lélek leválást jelent, mint ahogyan az első olvasatra tűnik, a testen kívüli élmény azonban az elménk végtelen és kiaknázatlan potenciálját jelzi. Azok a világok, melyeket álmainkban és a testen kívüli élményeink során létrehozunk, ugyanolyan reálisnak tűnnek, mint ez. Mennyire izgalmasabb egy olyan világban “testen kívül lenni”, ahol az egyedüli határokat a fantáziánk szabja, mint egy éterikus térben! Felszabadulva a fizikai élet határaitól, ki tudja, hogy mivé válhatunk?

igen Éva, egyetértek Veled, a testenkívüliség kapcsán azonban érdemes ezt kiemelni, mert sokan a testen kívüli lét erős érveként kezelik a TKÉ-t.

mi van akkor, ha ezek a részek úgy működnek mint a kapu, aki kellőképpen gyakorolja annak bármikor megnyílik, aki meg nem annak műszerekre van szüksége.

Kifejtenéd bővebben, hogy mit értesz ez alatt?

Kedves Kulcsi!

Nem akarom megcáfolni az irásod a TKÈval és a tudatos álmokkal kapcsolatos nézeted miatt. Ez a te véleményed(talán megtapsztalásod)
De szivesen látnálak a honlapomon, hogy megismerd az én nézöpontomat is ezzel kapcsolatban. Söt sok mindenröl el is tudnánk beszélgetni pl a forumon.

Kuppán Tibor

http://asztralutazas.lapunk.hu/

Még egy rivid hozzászólás. A testen kivüli élményeket sokan helytelenül értelmezik.
Nos a meghatározásom a honlapomról.

Mit nevezünk testen kívüli élményeknek? TKÉ

Egy olyan tudatállapot létrejöttét, amikor az asztráltest elhagyja a fizikai testet. Az éber tudat ideiglenesen elszakad a fizikai testtől, amely egy önmagunk által létrehozott transzállapotban történik meg.Ez a transzállapot lehet az alvás folyamata vagy egy általunk létrehozott nyugalmi állapot. Ezek alapján a testen kívüli élményeknek (röviden TKÉ) két fő fajtáját különböztetjük meg.A spontán és a tudatos TKÉ-t.

Az elme lecsendesítése utáni lépés, a transzállapot elérése. A transzállapot elérése annyit jelent, hogy a fizikai test elalszik, miközben az elme éber marad. Hogy előidézzük ezt az állapotot, némi gyakorlásra van szükség, és arra, hogy sikeresen ellazítsuk a fizikai testet, majd pedig megtisztítsuk az elmét. A mély relaxáció elérése és a gondolatok megtisztítása után a következő lépés tehát a „mentális esés" előidézése, amely technika egyfajta katalizátorként játszik szerepet a transzindukció folyamatában. Miután egy megfelelő szintű transzállapotot elértünk, egy kilépő technikára van szükség, ami az asztráltest fizikai testből való kilépését segíti elő. Erre rengeteg módszer létezik, s a személy saját ízlése szerint választhatja ki a neki leginkább megfelelőt.

Egy kilépő technika egyszerűen csak a fizikai testen kívülre helyezi a tudatot, és ezzel elösegiti az asztráltest megalkotását. A tiszta elme elengedhetetlen ilyenkor, mert ellenkező esetben a kísérlet nagy valószínűséggel kudarcba fullad. Szintén fontos a teljes koncentráció. Sok egyén olyannak látja az asztrális testét az elszakadás után, mint amilyen a valódi fizikai teste. Vita folyik arról, hogy szükségünk van-e testre az asztrális térben. A legtöbb projektálónak van teste az asztrál térben is, ami úgy néz ki, mint a fizikai test, de e látszólagos test csak arra szolgál, hogy a segítségével megtanuljunk mozogni az asztrál térben. Néhányan azt tapasztalták, hogy bizonyos számú projekció után az asztráltest eltűnik, és csak a tudat marad meg, amely valójában bármilyen formát felvehetne.De a gyakorlatban mindig rendelkezünk az asztrális testünkkel, ami a fizkai test formájával megegyezö.

Az asztrális látás az asztrális projekció egy olyan része, amit nem teljesen értenek. Sokan azt mondják, hogy az elméjükkel látnak projekció közben. Mások arról számolnak be, hogy az asztrális látás olyan, mint a normális fizikai látás, néhány apróbb módosítással. Az asztrális látás a harmadik szemünkkel (homlokcsakra) történik.Ez a csakránk képes a látásra, hallásra és az érzékelésre. A kommunikáció pedig mentális (gondolati) formában történik.

A jelenlegi tudás a TKÉ-röl még gyerekcipőben jár. A fizikai világból az ember számára még mindig sok minden nagyon rejtélyesnek tűnik, az testelhagyást is beleértve. Minden új tapasztalattal egyre nagyobb és nagyobb tudásra teszünk szert ezen a területen is. Lassan megértünk egyes dolgokat, de mindig akad egy újabb megoldásra váró talány. Még mindig rengeteg felfedezni való vár ránk odakinn az asztrál térben.

Kuppán Tibor

38 éves fiatal Nő vagyok. Életem  eddigi  során 2-szer  fordult   elő  testen kívüli élményem. Hiszem  és  tudom,  teljes  tiszta   elmével  emlékszem  minden  pillanatra   ami,és ahogy   történt.Hiszem  és  bizton  tudom ,hogy  a  test-lélek -szellem harmóniája   az   ami összességében  vagyunk.

 Amikor  először  történt 21 éves   voltam  nem  akartam  élni,el  voltam  keseredve   sorsom  miatt ( amit  e  földi  létre  vállaltam )

Nem  kívántam  a fizikai  testem  ,a  lelki  fájdalmamat  és   semmit   sem  amit  a   földi  lét nyújtott  Nekem. Akkoriban még  éretlen  gyermek  fejjel gondoltam  arra  mi  lehet  mindazon  túl IGAZÁN ,ami  túl  van  a matérián. Nem  szeretnék  ellentmondásba  keveredni,de  mindig  is  szerettem  Jézust  és  a  mai  napig   szeretem !!! Nélküle  ma  s em  élném  túl  a napot,és  a  holnapot  sem!

Arra   lettem  figyelmes,hogy  fent  vagyok  a szobám legtetején és  jééé,onnan  látom,hogy   alszok. Ahogy mindig  is   szoktam   aludni,oldalra   fordulva  és  a paplan  nyakig  felhúzva  rám,csak  a  szép  fekete hajam mutatkozott  alatta. Azt  követően  iszonyuan  megijedtem,mert  felfogtam  Én  nem  is  a  testem  ben  vagyok  és  ott kéne  lennem. Folyamatosan  annyit   mondogattam "vissza kell  mennem,vissza  kell  mennem  és  szinte  hasból  erőlködtem!!! Vissza kell mennem...nem  szeretnék  itt  maradni  a  testemet  akarom !!! És  visszamehettem,azonnal felkeltem  a  villanyt felkapcsoltam  és  éjfél  elött 2  perccel volt. Csak  ültem  az  ágyam szélén...és  TUDOM,HOGY   EZ  NEM  ÁLOM VOLT  CSUPÁN !

Sokat  elmélkedtem  hajnalig...és   akkor  értettem  meg  igazán ,hogy  miért  is  kell  a  földre   születnünk ( születnem )Hálás  voltam Jézusnak ,hogy  vissza engedett  a  testembe és  megnyugodtam !!!Akkor  először  elkezdtem  elfogadni  a külsőmet  és  tán  az  életemet  ,sorsomat  is   úgy   ahogy  van !

2014. októberében  történt  a következő ilyen  eset. Akkor már  nem  féltem,mert  tudtam  nincs  mitől félnem  és  Jézus  vigyáz  Rám ! Hanyatt  fekve elszenderültem,nem  mélyen csak olyan ellazulva. Elkezdtem  érezni   ahogy  már  deréktól  felfele  elkezdek  kikelni  testemből. Este 11 óra   volt  és  annyit  mondtam  "ááá   ezt  most  neee,reggel  korán kelek és  dolgoznom  kell  menni "És  elaludtam békésen. Reggel  mindenre világosan  emlékeztem.

Köszönöm  hogy  mindezt  leírhattam,megoszthattam  veletek

4 éves koromtól CSODÁVAL  EGYENLŐ   erejű dolgok történtek  velem...,olyanok  amit  pusztán  emberi  szív  nem tenne  meg !!! Ebben  olyan  biztos   vagyok  mint   a halálban,és  Jézus  krisztusban !!!